Néhány gondolat, amely felvetődött bennem az anyaneveléssel kapcsolatban, az itt olvasott kérdések illetve saját tapasztalat alapján.
Az anyák tenyésztése valóban nem a termelő "mezei" méhész feladata lenne. Így csak az anya szaporítás az amire vállalkozik a méhészek zöme. Ez sem kis feladat beilleszteni a termelésbe. Mindenki a maga igénye, lehetősége, és tudása szerint nevel anyákat. Viszont időnként frissítésre szükség van, mert alaposan leronthatjuk az állomány minőségét. Ez inkább a szelekció hiányosságának tudható be, de nem utolsó sorban a nevelés technikai buktatóinak, tudáshiány, igénytelenség, miatt. A beltenyészet a jelenlegi a méhsűrűségben, nem túl valószínű.
Amin nem kicsit ledöbbentem, hogy "kell 70 anya" évente, de a kérdéseiből itélve valószínű hogy az alapokkal sincs tisztában az illető. Mekkora álományt kezelhet, vagy készül kezelni kellő alapismeretek hiányában? Ha azt vesszük alapul hogy az évente 70 anya szükséglete, durván egy 140 családos méhészetet feltételez.
Egy OKJ-s tanfolyam elvégzése után sem lesz valaki sem kész méhész, főleg nem profi anyanevelő. De az alapokkal papírforma szerint tisztában kellene lennie. De minimum tudnia hogy a szakkönyvekben, milyen címszó alatt kellene keresgetni.
Azt mindenki természetesnek tartja, hogy egy frissen szakképzett ifjú szakács nem konyhafőnöki, vagy étteremlánc ügyvezetői posztjára pályázik.
Miért nem természetes ez a méhészek esetében is?
Jellemző a méhészleszek emberkék, gondolkodásában is ez a rögtön mindent akarás. Ha nem a mi bőrünkre menne, talán még nevetni is tudnék a sok szerencsétlenkedésen.
Ehellyet próbálok toleráns lenni, és tanácsokkal is ellátni a kezdőket.