Most már kijelenthető, hogy elindult a 2026-os hárs szezon.
Természetesen ez tájegységenként változó, mert a kis-levelű hárs már vagy 2 hete virágzik, és még ettől is korábban a városban.
Nálam a nagy levelű fáim déli oldalai pattognak, az északi sárga bimbós.
Szerintem 1-2 nap és virágba borul az összes hárs, az ezüsthárssal együtt a közel 40 fokos kánikulában.
Egy dologért rimánkodjunk, ne mérgezze a méheket.
Nagyon nem hiányozna, mert az a napraforgó termelésnek is betenne.
Nem vagyok vészmadár, de a realitásokat szeretem.
Remélem az idén megússzuk.
Az tuti ha jó Isten is úgy akarja az idén jó lesz a hárs, csak legyen aki időben elszedje, és sipirc a napraforgóra.
Ez 10 napon belül el fog dőlni.
Nekem egyébként is vannak kínjaiam.
Most egy személyes dolgot közlök veletek, akit nem érdekel....lapozzon.
Vasárnap hajnalban amikor elindultam itthonról, nem a megszokott napi használatban lévő autómmal mentem, amivel a német juhász kutyusom is velem szokott jönni.
Amivel mentem abba nem ülhet bele, az más kategória.
Ha itthon hagyom a kutyát amikor elmegyek minden alkalommal meg szoktam az elektromos kapu felett átnyúlva simogatni, mert szomorú az állat, hogy nem jöhet velem.
Most is így történt, de baleset lett a vége!
Mielőtt a két szárny teljesen összezáródott volna a kutya lába ahogy kapaszkodott a kapu tetején, becsúszott a szárnyak közé, és összeszorította.
A kutya ordított, a kapu nem állt meg!
Gondolkodásra nem volt időm, mert a teljes zárásnál a tappancsát roncsolta, vagy levágta volna.
Egy mozdulattal elkaptam a kutyus lábát és pont a zárás előtt felfelé ki tudtam még rántani.
Ez a másodperc töredéke alatt történt.
Igen ám, de közben a kutyám fájdalmában szétharapta a kézfejemet.
Az több helyen eltört, és vagy 7-8 sérülést okozott az ujjaimon, és a kezemen.
Még aznap este altatásban megműtöttek, és 2 napig a balesetin nyomtam az ágyat.
Félbehagyott atkavédekezés, családok fészekrendezése, műlépezés, műrajok etetése mind-mind háttérbe szorult.
Azt közölték velem, hogy 3 hét gipsz, és semmi meló ezzel a kezemmel.
Minden nap járok kötözésre, de szépen javulnak a sebek.
Már tegnap és ma is méhészkedtem, igaz a jobb kezemmel csak 2 újjal, de végeztem.
Most nyugodt vagyok, holnap már műlépezek.
Hát ezt mondhatjuk tipikus balesetnek, és biztosan nem velem történt csak ilyen, de senkinek nem kívánom.
Kemény napokon vagyok túl, de elfogadom a sorstól, ugyanis a kutya lába nem sérült, csak véres volt, és nem is sántít.
Hát ennyi a kis történet.
Mindezt azért írtam, hogy okuljatok belőle.
Aki pedig a kapumat szerelte, majd közlöm vele, hogy mi történt, mert a beszoruló tárgyakat, vagy bár mit érzékelni kellett volna.
Valami nem kerek ezzel a szerkezettel.
Nagyernyei Attila