Robotur!
Hozzászólásában sok az ellentmondás! Az interpretációjából az hallatszik ki, hogy mivel a fecskék természetes táplálékforrásai megfogyatkoztak (kizárólag repülő rovarokkal táplálkoznak), ezért "kaptak rá" a méheinkre. Nos, ez kemény ellentmondást rejt, hiszen amennyiben újabban a méheket fogyasztanák tömegesen, a növekvő családszám a fecskék táplálékbázisának növekedését jelentené, s ennek folyományaképpen a fecskék egyedszámának is növekednie kellenék...
Ezzel szemben ez nincs így! A fecskéink egyedszáma nem hogy a méhcsaládszám emelkedésével együtt növekedett volna az elmúlt időszakban, hanem csökkenő tendenciát mutatott. Ezen tények alapján tehát a fecske-fajaink számának csökkenését komplex problémaként kell vizsgálni, hiszen nem kizárólag a táplálékbázis csökkenése okozhatja a populációik csökkenését illetve stagnálását. Kőkeményen benne van ebben az élőhelyek változásának negatív hatása, az időjárási változások hatása a fészkelő- és telelőhelyeken, a táplálékbázis csökkenése és a még eléggé hézagosan ismert telelőhelyre történő vándorlás problémaköre is. Nem egyetlen elem befolyásolja tehát a fecskepopuláció nagyságát, növekedését, csökkenését, stagnálását.
Azt sem árt tudni, hogy két fecske-fajunk egykor nem "urbánus" lakó volt, hanem hegyvidéki, sziklalakó faj, természetesen sokkal kisebb egyedszámú populációval, s csak a parti fecske lakta a sík vidéket, elsősorban azokat a folyómenti területeket, melyek szakadt partjaiban fészkelési lehetőséget talált.
http://fecskefigyelo.mme.hu/content/fajok/fusti-fecskehttp://fecskefigyelo.mme.hu/content/fajok/molnarfecskehttp://fecskefigyelo.mme.hu/content/fajok/partifecskeA füsti- és molnárfecske csak a honfoglalás táján, a síkvidéki (és jelentős állattartással rendelkező) települések elterjedtével és szaporodtával költözött be a az ember környezetébe, kezdte meg az urbanizálódást. Ebben az időszakban szaporodtak fel robbanásszerűen, s gyakorlatilag inváziós fajként hódították meg az ember lakta településeket. A drámai állománycsökkenés nem sokkal a 2000-es évek előtt kezdődött meg, 1999 és 2002 között még a két "településlakó" faj állományát 320 és 520 ezer párra becsülték hazánkban. Ezt követően 1999 és 2009 között, tehát alig tíz esztendő alatt hazánkban a molnárfecske populációja 65, a füstifecskéé 44, a partifecskéé 30 százalékkal esett vissza. Ez a tendencia itthon 2011-et követően torpant meg (2010-ben a három fajt az év madarának választották), s a beindított fecskevédő program mostanra talán már érezteti hatását, a populációk csökkenése megállni látszik.
http://www.mme.hu/a__2010_ev_madarai_a_fecskekhttp://www.mme.hu/uj_technologiaval_a_veszesen_fogyatkozo_fecskek_nyomabanLátható, hogy ha talán nem is tragikus fecskéink jelenlegi helyzete, de rendkívül sérülékeny a populációjuk, hiszen erősen táplálékspecialista madarakról van szó, hosszú távú vándorlási szokásokkal fűszerezve, s táplálékbázisukat a növényvédelmi, szúnyogirtási tevékenységen kívül a rendkívüli időjárási helyzetek és az állattartási szokások változása is rendkívül mértékben képesek befolyásolni. Ezen érvek mentén merészelnék úgy vélekedni, hogy méheink valószínűleg nem elsődleges táplálékforrásai fecskéinknek, hiszen a közelmúltban a méhek állományának növekedése és a fecskepopulációk csökkenése éppen ellentétes tendenciájú volt. Az sem lehetetlen, hogy amennyiben nem sikerül a fecskék populációjának emberi településeken történő csökkenését megállítani illetve megfordítani, az esetben a két, emberhez költözött fecskénk ismét "vad" fajjá alakul vissza, természetesen sokkal kisebb egyedszámmal, mint a jelenlegi, hiszen potenciális táplálékbázisuk (levéltetvek, legyek, szúnyogok) a szabad természetben sem mutat gyarapodást, a vegyszeres növényvédelem és a szúnyoggyérítés következtében erre esély sem lehet.