Tisztelt Méhészek!
Privátban kaptam egy kérdést, de úgy érzem sokunkat érdekelheti.
Na vágjunk is bele a közepébe!
A gyalogakác, vagy más néven az ámor-akác, esetleg vízi akác méhlegelő fontosságáról érdeklődtek.
Ezt szívesebben olvasnám az OMME fenológiai jelentései között, de arra sem képesek, hogy a második akácok virágzási állapotáról tájékoztassák a 12.000 fős tagdíjfizető méhésztársadalmat.
Így aki a Méhészklubot olvassa, nekik adnék egy kis mankót.
A gyalog akác bomba mézelő, és kiváló virágport adó növény a "nehéz napokban."
Bizony az akácvirágzás után a méhcsaládjainknak (különösen ha korlátoztuk a méhanyákat) nagy szüksége van a friss virágporra.
Ezt a gyalogakác biztosítja.
Ahol tömegével van, bizony komoly nektárgyűjtésre is számíthatunk.
Nagyon kedveli a mély-fekvésű, ártéri részeket, folyópartokat. (Lásd Duna- Tisza part, és holtágai.)
Most van teljes virágzásban!
Figyelem!
Ahol az akáclegelőnk mellett várható a virágzása, iparkodni kell az akác pergetéssel, mert virágpora az akácmézbe kerülve, abban oldódik, és annak egy rózsaszín árnyalatot ad!
Tehát ne "tökölődjünk" a pergetéssel, ha meglátjuk az élénk piros virágporát, mert az akácmézet megfesti.
Sokan vándorolnak is rá!
Méze világos barna, rózsaszín árnyalattal,lassan kristályosodó, igazi elixír.
Mit mondhatok még róla?
A közmunkások ellenségnek tekintik, ahol érik irtják, számunkra ezt a hasznos vadvirágot.
Érdekes, olykor már tolakodó az illata.
Nekem a legjobb pergetésem olyan 8 kiló volt családonként, de kiválóan serkenti a megtépázott családokat, és egyáltalán nem nyúzza a méheket.
Én csak jót tudok róla mondani, aki a közelében van, és nem kell rá vándorolnia, adjon hálát az égieknek.
Nagyernyei Attila