Buksi ezt írta:
"Ha a fiad nem osztrákban dolgozna,egy deka mézed nem kellene oda,..."
Akkor kezdem.
Két fiút fogadtunk eddig örökbe, és van egy sajátunk.
Az egyik többszörös magyar bajnok kerékpárban, és sikeres vállalkozó típus.
Nála voltam eddig Ausztriában, előtte mézkiszerelés, csomagolás, dekoráció elkészítése, szállítás, amíg ti lógattátok a lábaitokat.
Szeretném megkérdezni buksitól hány gyereket fogadott örökbe?
Tudod az nem egyszerű dolog, mert ha teljes jogú az örökbe fogadás, akkor teljes jogú családtag, minden megilleti úgy mint a vér szerinti fiunkat.
Tehát örökségben és minden másban annyi joga van mint a vér szerinti gyereknek.
Bencét 5 évesen fogadtuk örökbe, most 30.
Sajnos a másik azóta elhunyt kovidban, őt csak támogattuk, pátyolgattok, egy nyílt örökbe fogadás mellett.
Most lenne 40 éves, 3 gyerek apja.
Mivel nem tudod kivel beszélgetsz, ezért osztottam meg családi dolgainkat.
A vér szerinti fiúnk egy profi szakember, speciális hegesztéseket készít az ÖMV kőolajfinomítójában.
Ez azt jelent, hogy a magas színvonalnak megfelelő , más átlagos hegesztők által nem készíthető munkákat végez egy elit csapatban, a Kremszmüller alkalmazottja.
Ott is sok méz elfogy, de már a menyem is beindult.
Viszi a helyi oviba, bölcsődébe, fodrászhoz, autószerelőhöz.
Nektek is szabad a pálya, de ahogy látom jobban szerettek keseregni, fikázni.
Én meg jókat derülök írásaitokon.
Nem nagy pofa vagyok, és ez nem önfényezés, hanem élek a lehetőségekkel.
Az örökbefogadás nagyon kemény vállalás.
Most kamatostól kapom vissza a felnőtt fiam szeretetén kívül.
A többiek benyögése nem mozdította meg az "érzékenységi" küszöbömet, emiatt egyelőre azokra nem is reagálok.
Nagyernyei Attila