Mézmarketing / Mézhamisítás / Mézárak

Elnézést kérek mindenkitől, aki nehezményezte az eltűnésemet az elmúlt tíz napban.  Az előzményekről annyit talán mindenki tud, amit Attila leírt. Szóval  Bross Péter felvette velem a kapcsolatot Attilán keresztül, talán pont az ő nyomására. Én ezt egy igen előrevivő kezdeményezésnek tartottam. Péter meghívta az ellenzékét is egy miniszteri megbeszélésre, amely a tegnapi napon volt.  Az OMME vezetőségi tagjai közül is ott voltak többen, néhány egyesületi vezető, és a mézkereskedők közül is öten. Én azt mondtam ügyek léteznek, félre kell tenni a személyes dolgokat. A téma a mézértékesítési válság volt. Nagyon sokféle kezdeményezés született, mindenki szót kapott. Több, mint 2 órás beszélgetés volt. Bross Péter hozzáállását nagyon korrektnek tartom, jó lenne, ha ez így is maradna.
Miképpen kerültem én a képbe? Ugye többször kifejtettem azt, hogy én a Mézdirektívát egy érvénytelen jogszabálynak tartom. Azért, mert ha a HACCP szemüvegén keresztül elemezzük a szabályozást, akkor az ott bukik meg, hogy a hamisítást, mint veszélyt elkerülendő, a mézek keverését tiltani kellene, nem pedig megengedni. Tehát a kritikus szabályozási pontban a jogszabály céljának ellentmondó szabályozást hajt végre. Ezt nagyon egyszerű józan paraszti ésszel is belátni: ha a mézpiacra érkezik 30 százaléknyi hamis méz, és 70 valódi, akkor ha engedjük összekeverni, akkor minden valódi mézből hamis lesz. Ha megtiltjuk a keverést, akkor a valódi méz valódi marad. A hamis méz sorsa többféle lehet. Amennyiben megfelel az előírt paramétereknek, akkor forgalomba lehet hozni. Itt jön a következő bökkenő. Milyen paramétereket ír elő a jogszabály? Olyanokat, amelyekből egy hígításos hamisitás nem deríthető ki. Hiszen ha a mesterségesen előállított cukrokhoz hozzákeverünk valamennyi (kínai!) mézet, akkor abban lesz valamennyi pollen és aromaanyag, de nyilvánvalóan nem annyi, mint a valódi mézben. Ez ugye az a "méz", ami Kínából érkezik. Ha a grammonkénti pollentartalom nem szerepel paraméterként a Mézdirektívában, akkor szabad az út a hamisítás irányába, hiszen a pancsolmány méz megnevezéssel érkezhet Európába. Erre mondtam én azt, hogy a múltra vonatkozóan a magyar méhészeknek egy kártérítési eljárás keretében kellene az Európai Bírósághoz fordulniuk, amely a jövőre vonatkozóan kikényszeríthetné a jogszabály megváltoztatását.
Tehát ez volt az én alapkoncepcióm. Ha az OMME ebbe beleállna , akkor 10 ezer méhész több száz milliárdos kártérítési igénye már önmagában berúgná az ajtót. Sajnos, amikor először beszéltem a Péterrel telefonon, akkor ő azt azonnal elmondta, hogy ezt a fajta kártérítési pert ő több okból is kivitelezhetetlennek tartja. A pontos kifejezésre sajnos nem emlékszem, hogy mit használt, ezért elnézést kérek, de a lényege kb. ez volt. Jó lett volna meghallgatni az ellenérveket, hiszen a vita  mindig előreviszi az ügyet. Erre sajnos nem került sor. A magam részéről azonban mégis igent mondtam a meghívásra, mert két dologban is kaphatunk segítséget. Az egyik az, hogy más hozzáértő szakemberek is véleményt alkothatnak arról, hogy jogilag van-e értelme egy ilyen perbe belemenni, milyen ellenérvek hozhatók fel. A másik az, hogy amikor a Tanács dönt a módosításról, akkor esetleg Magyarország vétózhatna azzal az indokkal, hogy itt az eredeti probléma a mézek keverése, azt a módosítás továbbra sem tiltja, tehát éppúgy érvénytelen a jogszabály, ahogyan eddig is az volt. Nos, így a találkozó után ez az illúzióm elszállt. Túl sokan voltunk ahhoz, hogy ezt ilyen szemszögből elemezni tudjuk. A Miniszter Úr  annyit mondott, hogy ő hajlandó páros lábbal az EU-ba rúgni, de ahhoz neki arra van szüksége, hogy legyen olyan módszer amellyel biztosan kimutatható a hamisítás. A kereskedői oldal egybehangzóan állította, hogy ilyen nincs, mert már azt is megoldották a kínaiak, amellyel a tavaszi hamisítás felderítése során vizsgálódtak, hogy ne lehessen kimutatni ( A Kaptárakból projektről beszélek). Ott azért többféle vizsgálatról volt szó, és ami, vagy amiket emlegettek, azok között nem szerepelt a 2 AFGP, ami a rizsszirup speciális markerének kimutatását szolgálja. Ugye azt is tudja mindenki, hogy a vizsgálatot végző JRC leírta, hogy nem rendelkezik akkreditációval ezen vizsgálatokra. Ez többféleképpen is érthető: maga a JRC nem akkreditált a mézvizsgálatokra, de az is lehet, hogy valamelyik módszer nem az. A Fazekas Gyula mondta talán azt, hogy a JRC kapott 3 évet arra, hogy ezt megszerezze (ha jól értettem, ami ennek kapcsán elhangzott). Az nagyon sok idő. Mindenesetre én a végén odamentem a Miniszter  Úrhoz, és a telefonomon megmutattam a kérdéses vizsgálatról szóló beszámolót, hogy márpedig ilyen létezik. A kérdés persze az, hogy ez a módszer akkreditált-e vagy sem, a kínaiak ki tudják-e vonni ezt a cukrot vagy sem. Mindenesetre a mellette ülő dr. Pásztor Szabolcs országos főállatorvosnak kiadta a feladatot, hogy foglalkozzon a dologgal. Ő megadta az email címét, ahová én már elküldtem az erről szóló anyagot.
Azt azonban szeretném kihangsúlyozni, hogy a hamisítás kimutatásától függetlenül érvénytelen a jogszabály. Tehát vétózni akkor is lehetne, ha éppen nem tudjuk bizonyítani a hamisítást. Ahogyan írtam, a Kínai méz, pontosan ezzel a  megnevezéssel, forgalomba is kerülhet, ha a majdan előírt pollenszámot is tudja produkálni. Ekkor a fogyasztóra van bízva, hogy szeretne-e ebből vásárolni. A Nyírségméz vezetője elmondott egy olyan javaslatot, hogy meg kellene állapítani egy minimál árat a felvásárlásra, azért, hogy ne tudjon egy lefelé tartó árspirál kialakulni, de ezt elvetették. Csak azért hozom szóba, mert én is egy ilyen árspirálnak tulajdonítom a kínai méz térnyerését. Az egyik piaci szereplő elkezdi hígítani a valódi mézet olyan mézzel, amelyik mézként kerül be az EU-ba, akkor a másik, hogy versenyben maradjon szintén kénytelen ebbe belemenni. Aztán, hogy olcsóbb legyen, nagyobb mértékben hígít. A harmadik szereplő meg még erre is rátesz. Tehát egy ilyen spirálból nincs kiszállás, csak úgy ha egy külső szereplő megálljt parancsol. A legegyszerűbb megoldás, ha be sem engedi a kínai mézet.  Ugye ez itthon megtörtént. Nem jön be az országba kínai méz (Eurostat adatok alapján). Ezért aztán én nem látom  nálunk a kínai méz problémát. Az európai piacon viszont nem így van. Ha azonban nem lehetne keverni, de kimutatni sem tudjuk, és a vásárló még meg is venné, akkor sem tudná leverni az európai méz árát. Ugyanis az árspirál csak a túlkínálat esetén tud bekövetkezni. A Kínai méz  kerülne árspirálba, egészen addig amíg megéri eladni. Ha van rá vevői igény, és nem tudnánk hamisítás jelenlétét kimutatni. Vagyis az európai mézet nem érintené, mert abból nincs annyi, mint a kereslet.
Így, utólag azt gondolom, hogy az üzenetem nem ért célba. Az az üzenet, hogy a jogszabály érvénytelen, semmis. Az, hogy a keverés tilalma anélkül is megoldást jelent, hogy ki tudjuk-e mutatni a hamisítást vagy sem, hajlandó megvenni a vásárló a Kínai mézet vagy sem. Az az üzenet, hogy ha elszakítjuk a Kínai mézet az EU-s méztől, akkor az EU-s méz ára is függetlenedik a Kínai méztől.
Számomra az a megdöbbentő, hogy az elmúlt két évtizedben senki nem akarja észrevenni, hogy a mézek egalizálása (keverése) csak egy fedősztori. Biztosítani azt, hogy egy jól manipulált sziruppal uralni lehessen a mézpiacot, a szirup árát fel lehessen vinni a mézárak közelébe. Most, amikor változtatásra van lehetőség, akkor is csak addig jutunk, hogy legyen ráírva az üvegre honnan származó mézkeverék van benne.

http://www.omme.hu/import-mezek-nyomonkovetese/