Azok az országok, ahol engedélyezve vannak a neok, olcsóbban fognak termelni, versenyelőnyhöz jutnak azokkal szemben, ahol tiltják. Amennyiben mindenek fölött áll a szabad piac törvénye, úgy szerintem nem lehet megszüntetni a neoval termelt élelmiszerek versenyelőnyét. Mindig lesznek kereskedők, nagyvállalatok, akik a pénzt nézik elsősorban. Az ő működési feltételeiket a profit szabályozza. Ha talpon akarnak maradni, nem engedhetik meg maguknak, hogy a versenytársak olcsóbban termeljenek. Ha megengednék, akkor csak idő kérdése, hogy mikor hullanának ki a versenyből. A versenyképesség-minőség-egészség dilemmáját csak a kereskedelmi törvények szigorításával lehetne egyensúlyban tartani. Ha az államoknak meg lenne ehhez az ereje, ezt nekik kéne szabályozniuk. Mennyire erősek ehhez a kis országok? Szerintem még a nagy országok is elveszítették az erejüket a multikkal szemben.
Ha megtennénk erővel, valószínűleg egy másik vonalon olyan nyomást gyakorolnának ránk, amit nem bírnánk ki, és sokan mások sem. Itt van pl. a TTIP
http://mozgasterblog.hu/blog/mit-akar-amerikaErről mostanában nincs nagyon szó. Egy újabb írás:
http://mandiner.hu/cikk/20171207_boros_imre_globalistak_es_patriotakhttp://mandiner.hu/cikk/20170515_uj_selyemut_es_ttip_is_kell_nemeth_zsolt_a_mandinernekhttp://www.magyardiplo.hu/1481-a-szerzodes-amely-a-kormany-helyere-az-oriascegeket-ultetiEz utóbiban erről is szó
van: “A megállapodás értelmében ugyanis a magánvállalatok egyenlő státusba kerültek volna a nemzetállamokkal. A titokban kierőszakolt megegyezéssel a cégek állami kártérítést kaphattak volna a kormányzati döntések vagy a lakosságot érintő környezetvédelmi, egészségügyi és egyéb fogyasztóvédelmi előírásoknak a költségeket növelő vagyis a nyereséget csökkentő hatása miatt.”“
A TTIP–TAFTA aláírásának pillanatától a vállalatok kiváltságai jogerőre emelkednének és tartósan érvényben maradnának, akkor is, ha a közvélemény vagy a kormányzati szándék közben megváltozna. Az egyezséget ugyanis csak az összes aláíró ország egyetértésével lehetne módosítani.”
A multinacionális magánvállalatok oly mértékben igyekeznek bebetonozni az előnyüket, hogy ahhoz képest az egyes államok ereje kevésnek látszik. Ez a szándék, ami a TTIP-ben megfogalmazódott,-ha átmenetileg elhalványul a köztudatból-, nem fog eltűnni, legfeljebb más módon üti föl a fejét.
Alacsonyabb szinten akarunk kezelni-feloldani egy súlyos helyzetet, mint ahol az keletkezett, és hosszú időszakon keresztül fönn van tartva.
Küzdeni kell úgy gondolom, becsületből, de szerintem nem kerülhető el az összeomlás. Elnézést kérek a pesszimizmusért -ez az én látásom-, de a cselekvés szempontjából fontosabbnak tartom a mondat első részét.
A méhészek többsége nem beszéli a tudományos nyelvezetet és ez nem is várható el tőlük. Elképedek, amikor olvasgatom Tomipapa és Neo párbeszédét, hogy ez milyen összetett téma. Az a rengeteg háttéranyag, ami az érdemi beszélgetéshez kell, és ők itt felsorakoztattak, az komoly háttértudást, munkát, kutatást feltételez. Ez egy szakma.
Mi méhészek a jelenségeket tudjuk leírni, de a molekulák szintjén sokan nem tudunk belefolyni a társalgásba, sem a probléma megoldásba. Ez a kutatók feladata.
Tomipapa törölt írásaiban ott volt az állítás az egyik tanulmányban, miszerint különböző kötöttségű- vízháztartású talajokban más a neos maradványok értéke, esetleges mérgező hatása. Az ebből a szempontból kritikus vízháztartású talajtípusoknál nem javallott a neok alkalmazása. Én legalábbis ezt szűrtem le magamnak. Csányi Anti írásaiban is olvastam ilyet régebben, ami az ő személyes megfigyelése, feltételezése volt.
ata67