A szaporítás, anyásítás topicban felvetett gondolatok folytatása: Nagyon fontosnak tartom,hogy sok tudományos cikk foglalkozik már a neokkal. Darvas prof. elismerően szólt arról a magyar szerzőről, aki a Naturben publikált egy olyan kutatást, ahol az áttelelő népesség mennyisége alapján von le következtetést arról, hogy vajon van-e a neoknak hatása? Szerintem ez egy rémesen rossz metodika. Teljesen figyelmen kívül hagyja az atka szerepét, ami lényegesen befolyásolni képes az eredményeket. Az USA- béli kutatás az atkát másodlagosnak tartja. Lehet, hogy ez így van, egészen addig, amíg kontrollálható az atka, ez pedig még mindenképpen igaz. Fontos adat, hogy az USA-beli élővizek neo koncentrációja sokkal magasabb, mint a miénk. Elképzelhetőnek tartom, hogy előbb-utóbb a miénk is eléri a mostani USA szintet. Amikor már náluk ennél is sokkal magasabb lesz a szint. Ha még most élnek méhek, akkor egészen biztosan nincs arról szó, hogy a neok ne engednék a jelenlegi környezeti koncentráció szintjén a méhek létezését. Vegyünk egy másik környezeti monitoring paramétert, a méz neo szennyezettségét. Ha a neok akut toxicitással ölnék a méheket, akkor a mézek nem lehetnének szennyezettek, hiszen nem lenne méh, amelyik behozza az ilyen mézet. Akut toxicitást viszont a Tóth Péter is kimutatott acetamiprid és gombaölő kombináció esetén. Akkor én fájdalmasan felkiáltottam, hogy így most majd a tiaklopridot fogják használni a gazdák, amit veszélyesebbnek tartok. Az idei monitoring füzetben láss csodát, ugyancsak a Tóth Péter kimutatta, hogy a tiakloprid gombaölő kombináció lényegesen veszélyesebb az acetamiprid gombaölő kombinációnál. Tehát a Péter igenis teszi a dolgát, és olyan módon teszi, ahogyan a tudomány megkívánja.
Ennyit az akut toxicitásról. Ezek permetezőszerek, amelyek azért lehetnek azok, mert a neonikotinoidok közül a legkevésbé veszélyesek. A nagyágyúk a csávázószerek. Azok közül azonban szintén létezik permetezőszer, a tiametoxam. De most nem ez a lényeg. Hanem a krónikus toxicitás. Ha egy ilyen méreg a környezetben nem, vagy nagyon lassú ütemben bomlik, akkor környezeti akkumuláció lesz belőle. Ezt mutatja véleményem szerint az USA és magyar élővizek koncentráció különbözősége. Ugyanez az akkumuláció a méhekben is kialakul. A méz szermaradvány szintjének emelkedése is ezt mutatja, hiszen az MRL-t emelni szükséges, különben minden mézet el kellene kobozni. Geddekas pedig úgy közölt eredményeket, hogy nem tudta mi a megengedett szint, mégis ennél nagyobb értékeket írt le. Tehát számomra valóságos adatnak tűnik, hogy lett ilyen szállítmány visszafordítva, de a kereskedő máshová el tudta passzolni. Na most van nagyon nagy bajban az agrár kormányzat, miniszterelnökünkkel az élen. Egy jogvédő szervezetnek pusztán annyit kell tennie, hogy magyar mézeket Nyugat Európa mézes polcairól begyűjt az elkövetkező években, és ha MRL feletti szintek lesznek, akkor életbe léptetni a gyorsriasztási rendszert stb. A fipronil botrány ehhez képest említésre sem méltó. Tehát, mint mondtam, azzal, ha a mézben emelkedik a neo koncentráció, akkor az azt jelenti, hogy azok a méhek nem pusztultak el, amelyek behozták. Ha már nem emelkedik a neo koncentráció, akkor az azt jelenti, hogy elértük azt a szintet, ahol már elpusztul az azt behozó méh. Hiszen benne is apránként gyülemlik fel, az az icipici mennyiség, amit egy-egy kirepülés során a saját szervezete felvesz. Azt el tudom képzelni, hogy az engedélyező hatóság majd éppen ezen a szinten fogja meghatározni a megengedett határt, ahol stabilizálódik a méz neo koncentrációja. Mi viszont tudjuk, hogy ez pontosan azt jelenti, hogy itt van az a határ, amelynél a gyűjtő méh nem jut vissza a kaptárba. Nem fogjuk megtalálni ezt a méhet a méhlegelőn sem, mert nincs akkora koncentráció a szervezetében, ami elpusztítaná, hanem eltéved. Azért nem a méhlegelőn, vagy a méhes közelében fog elpusztulni, mert az eltévedése folytán, annyi mézet már nem lesz képes összegyűjteni, ami ahhoz kellene, hogy benne összegyűljön a halálos dózis. Az a szomorú, hogy ezt irtó könnyen lehetne vizsgálni, mégsem találok egy tudományos cikket sem erről. Mindenki csak szinteket mér, amit az akut toxicitáshoz viszonyít. Teljesen hibás a megközelítés módja. Arra buzdítok mindenkit, hogy tavasszal egy hőszigetelt kis kaptárocskába rázzatok le annyi fiatal méhet, amellyel meg lehet tölteni ezt a (pároztató) kaptárt. Rakjatok az aljára cukorlepényt, tegyetek be egy anyaferomon kapszulát, mérjétek le a pontos súlyát méhekkel és anélkül , zárjátok le, és repce végén szintén pontos súlymérések következzenek. A lényeg a méhek tömegének pontos detektálása a kísérlet elején és végén. Az adatok összesítésével meg lehet mondani, hogy hol, milyen arányban tűntek el a méhek. Ezt össze lehet vetni a csávázott- nem csávázott területekkel.