Neonikotinoidok

Egyes szakvélemények szerint az emberi elbutulásos betegségek egyik oka az élelmiszerekben található idegmérgek. Tehát elég nagy baj, ha neonikotinoid található a mézben, amiről mi azt tudjuk és hírdetjük, hogy a legtisztább élelmiszer. Sőt az élelmiszerkönyv nevlű Jogszabály is előírja a szermaradvány mentességet.

Erre nem akartam kihegyezni a beezélgetést, de kihoztad érveiddel.

Nem igaz, amit írsz. Az elbutulásos betegségek okozója a béta konformációjú fehérjék felhalmozódása az idegsejtekben, amelyek kialakulását  a  prionok képesek előidézni. De nem a gond. Összetéveszted a növénytermesztő felelősségét a méhész felelősségével. A méhész kötelessége az, hogy megakadályozza a mérgező termék forgalomba kerülését. Tehát, ha felmerül a gyanú, hogy a méze neoval szennyezett, akkor a méhész kötelessége a saját költségén megvizsgáltatnia, és ha szennyezett, akkor a saját költségén megsemmisíteni.
Szigorúan el kell különíteni a tiltás jogalapját a kártérítés jogalapjától. Tiltani kötelező, ha veszélyt jelent a környezetre, azért, mert az emberi társadalom nem képes kiküszöbölni az adott szer káros hatását. Neo esetében ez a kumuláció. A méhekre gyakorolt hatásában  nem, mert a méheket jelenleg még lehet pótolni, hiszen csak a repce és a napraforgó kultúrák jelentenek potenciális veszélyt. Az év többi részében regenerálhatók a méhcsaládok. Az azonban már nem biztos, hogy ez több évtizedes használat során is így lenne. Most azért lehetne tiltani a használatot, mert a talaj lebontásában részt vevő rovarokban kumulálódva, megszakadhat egy ökológiai lánc. Ez akkor is igaz, ha ez csak a magántulajdonú szántóföldekre igaz. Ugyanis egy tulajdonos dönthet arról, hogy lebetonozza a földjét (de nem akármekkora területet), ahol szintén nincs lebontás (de szerves anyag sem). Tehát a növénytermesztő sem fedhetne le akármekkora területet. Korlátos a magántulajdon.
Tehát ez tiltási jogalap. A kártérítési jogalap megilleti a méhészt akkor, ha a nem lefedett területen használ a növénytermesztő neonikotinoidot, abban az esetben, ha a méhekben kárt okoz (eltévedés, pusztulás). De nem jár kártérítés a méhésznek azért, mert a méhei onnan szennyezett nektárt hordanak be. Ekkor nem okozott kárt a növénytermesztő. A kárt a méhész idézte elő azzal, hogy kipergette a mézet és forgalomba hozta. Ha a szennyezett méz kumulációt idéz elő a méhekben (télen), és emiatt lesz kára a méhésznek, az már kártérítési jogalap lehet. De ez kiküszöbölhető a méz kipergetésével. Tehát a pergetés és megsemmisítés költsége ekkor kártérítési jogalap. De ekkor be kell tudni bizonyítani, hogy a mézben idővel nem bomlik a neo, és a méhcsaládban ennek fogyasztása miatt alakul ki neo mérgezés ( a kumuláció eléri a mérgező szintet). Ezt én nem zárom ki, csak lehetetlen bizonyítani.
Ezt súgja az én jogérzékem. Én elfogadok megfelelő észérvet ennek ellenében, pl. a PTK megfelelő rendelkezéseit. Amit Te írtál, az nem az.
Az én meglátásom tehát az, hogy neo esetén fennáll az ökológiai tiltási jogalap, mert a neok irreverzibilisen kötődnek a receptorokhoz, ezáltal kumuláció következik be a nem cél szervezetek esetén. Méhek esetén  kártérítési jogalap áll fenn. Nálunk a tiltási jogalap nem bizonyítható. Vagyis az, hogy évtizedek múlva a mézelő méh kipusztulását idézné elő. Pusztán emiatt a minisztérium eseti engedélyezési tevékenysége jogszerűnek tekinthető. Nem lett volna kiadható a teljes repce vetésterületre szükséghelyzeti engedély. A kiadott területen méhészkedők részére ezzel párhuzamosan automatikusan kártérítésben kellett volna részesíteni.

Mai OMME elnökségi ülésen Tóth Péter szaktanácsadó és elnökségi tag fennen lobogtatott egy papírt, amivel bizonyítani akarta, hogy Ő állítólag már tavasszal megmondta, hogy a neonikotinoid így meg úgy káros a méhekre.
(Hogy nem szakad a plafon!)

Állítólag a levél a miniszternek íródott volna, de az OMME nem vette Őt akkor komolyan. (Hát nem csodálom, hogy nem vették komolyan!)

Csuja kérte, hogy megnézhesse a levéltervezetet, de Tóth Péter kifejezetten megtiltotta.
(Vajon miért, ha tényleg komoly a levél tartalma?)

Gondolom ennyi hozzászólásom után már lassan engem is kiismertek.
Inkább aludni szoktam egyet azokra a dolgokra amelyek kiakasztóak, mert ha indulatból írok az nem szerencsés.
Tóth Péter egy lassan érő típus.
12 év kellett ahhoz, (vagy valami más?) hogy az OMME "méregkeverője" is belássa, károsak a neonikotinoidok.
Szerintem pedig nagyon nehezére esett mire rádöbbent, itt idomulni kell a méhészek igényéhez.
Abban nem reménykedem továbbra sem, hogy azok a nemzetközi kutatások, és a tudósok győzték meg, hogy teljes paradigmát váltson neonikotinoid ügyben.
Ez akár örvendetes is lehetne.
Tisztelettel kérem mindazon méhésztársakat, hogy kérdezzék meg Tóth Pétertől majd, hogy mi történt amiről mi nem tudunk?
Lehet vannak titkos kutatásai csak nem tárja elénk?
Valaminek lennie kell, hogy így megváltoztassa bebetonozott véleményét.
Először járja az országot bicskanyitogató előadásaival, ahol évtizeden keresztül szajkózza, hogy a neonikotinoidok nem okoznak számottevő károkat, inkább tanuljunk meg az atka ellen védekezni.
Most pedig ő ugrik elő a neonikotninoidok elleni élharcosként?
A pofám leszakad.
Ez azon kívül, hogy felháborító, még őt is minősíti.
Szerintem azok a minisztériumi szakemberek, az MTA professzorai, kutatói, a NÉBIH illetékesei, de a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamarában a kollégái is széttárt karokkal fogadják,...
mi történt Tóth Péterrel?
Lehet neki is vannak méhei, és aggódik ha már nem lesz szaktanácsadó, elnökségi tag, és a méhészek bolondításáért sem fizetnek, miből él meg?
SOKK itt a kérdés, de a választ szerintem mindenki tudja.
Ekkora változást csak egy dolog tud létrehozni....
Nagyernyei Attila

Attila!
Azt gondolom, hogy a gombaölő és neonikotinoid együttes kijuttatás okozta káros hatásokra célzott. Érdekes módon az acetamiprid kombinációról derült ki ilyen összefüggés az ő vizsgálataiban. Szerintem a thiacloprid és gombaölő sokkal veszélyesebb. Azt gondolom, hogy a gombaölő lerontja a neonikotinoid lebontását, azért veszélyesebb az együttes használat.
Ha a Csuja Laci elmegy a Jordánhoz, akkor azt javaslom neki, hogy a következő javaslattal álljon elő: nagyon fontolják meg azt,hogy  ahol neos csávázószeres vetőmag került elvetésre, ott ne engedélyezzék a neonikotinoidos permetezést az addicionális hatások miatt, pláne nem gombaölővel kombinálva. Ezzel talán még menthető lenne a helyzet. Azt pedig mindenképpen kérje számon, hogy milyen tanulmányokkal rendelkeznek, amelyek alapján szembe mertek menni az EU tiltásával.

Kedves Neo!

Menj el te is Csujával. Lehet, hogy te olyan érvet tudsz mondani, ami meggyőző lehet.

Többféle adata is van már Tóth Péternek. Egyik se mond újat, ahhoz képest, amit magyar és külföldi tudományos cikkek írtak. Persze módszertanában Tóth Péter egyik adata se állja ki a tudományos bizonyítékokra vonatkozó szabályokat, de jelzésértékű.

A mostani elnökségi ülésen például már hivatkozott az egyházaskozári mérgezésre is, mint neonikkotinoidos mérgezésre, pedig szegény méhésszel annak idején nem volt hajlandó korrekten viselkedni. A vizsgálat elején mindenáron a méhész felelősségét és méhegészségügyi problémákat emlegetett, pedig a tünetek egyértelműen felvetették a tartós mérgezés lehetőségét. Ha egy erős termelő méhállomány napraforgó virágzás alatt erős nozéma fertőzést mutat és szinte halálosan legyengül, akkor bizony ott mérget kell keresni elsődleges okként, de ezt Tóth Péter hosszú ideig nem volt hajlandó tudomásul venni. A méhész aztán félelmében nem is mert kárigénnyel fellépni, holott erősen indokolt lett volna. Tóth Péternek ebben minimum erkölcsi felelőssége van.

Szóval az amit Tóth Péter méhészeti szempontból horribilis pénzekért csinál, az bizony szakmailag súlyosan káros hatású véleményem szerint. Elsődlegesen szerintem nem a méhészek érdekét képviseli ezekben az ügyekben, hanem ....

Az elbutulásos betegségek okozója a béta konformációjú fehérjék felhalmozódása az idegsejtekben, amelyek kialakulását  a  prionok képesek előidézni.

Egyik ok ez is ehet amit írsz, de nem zárom ki, hogy egy idegméregnek lehet ilyen látens hatása. Most tudtam meg, hogy a neonikotinoidok nagyon lassú lebomlású vegyületek az állati nedvekben is. Ha igaz, akkor halmozódik és tárolódik, beépül az idegrendszerbe. Akkor pedig nem zárható ki a prionokhoz hasonló hatás is.

Összetéveszted a növénytermesztő felelősségét a méhész felelősségével. A méhész kötelessége az, hogy megakadályozza a mérgező termék forgalomba kerülését. Tehát, ha felmerül a gyanú, hogy a méze neoval szennyezett, akkor a méhész kötelessége a saját költségén megvizsgáltatnia, és ha szennyezett, akkor a saját költségén megsemmisíteni.

Jogos a felvetésed. A visszadobott méztétel a méhész buktája, de szerintem a felelősség továbbadható, továbbhárítandó a növénytermesztőre és az engedélyező államra is.
Azt se felejtsük ki a történetből, hogy a méhész be van csapva, hiszen az van neki ígérve, hogy a növénykultúra méhekre és a méhészeti termékekre nem veszélyes technológiával van kezelve. És kiderül, hogy az engedélyezett szabályosan elvégzett technológia mérgezi a méhet és szennyezi a mézet. Vagyis több mint alkalmatlan a feladatra az adott technológia. Itt még a gyártói felelősség is felvetődik, nemcsak a nővénytermesztői és állami.

Szigorúan el kell különíteni a tiltás jogalapját a kártérítés jogalapjától. Tiltani kötelező, ha veszélyt jelent a környezetre, azért, mert az emberi társadalom nem képes kiküszöbölni az adott szer káros hatását. Neo esetében ez a kumuláció. A méhekre gyakorolt hatásában nem, mert a méheket jelenleg még lehet pótolni, hiszen csak a repce és a napraforgó kultúrák jelentenek potenciális veszélyt. Az év többi részében regenerálhatók a méhcsaládok. Az azonban már nem biztos, hogy ez több évtizedes használat során is így lenne. Most azért lehetne tiltani a használatot, mert a talaj lebontásában részt vevő rovarokban kumulálódva, megszakadhat egy ökológiai lánc. Ez akkor is igaz, ha ez csak a magántulajdonú szántóföldekre igaz. Ugyanis egy tulajdonos dönthet arról, hogy lebetonozza a földjét (de nem akármekkora területet), ahol szintén nincs lebontás (de szerves anyag sem). Tehát a növénytermesztő sem fedhetne le akármekkora területet. Korlátos a magántulajdon. Tehát ez tiltási jogalap.

Nagyon értékesek a gondolataid!
Az állítod, hogy a méhekben való kumulálódás nem tényező. Nem annyira mint a talajban, de a méhekben is kumulálódik. Azok a méhészek tudnak erről beszélni, akik egész évben egyik mezőgazdasági kultúráról mennek a másikra. Feltételezésem szerint a mászkáló méh jelenség pl lehet egy ilyennek a tünete.

A kártérítési jogalap megilleti a méhészt akkor, ha a nem lefedett területen használ a növénytermesztő neonikotinoidot, abban az esetben, ha a méhekben kárt okoz (eltévedés, pusztulás).

Egyetértek.

De nem jár kártérítés a méhésznek azért, mert a méhei onnan szennyezett nektárt hordanak be. Ekkor nem okozott kárt a növénytermesztő. A kárt a méhész idézte elő azzal, hogy kipergette a mézet és forgalomba hozta.

Szerintem a felelősségi láncon ez esetben is végig kell menni és a végén ott van az állam és ott van a gyár felelőssége. Már bocsánat és megvásárolok a boltból az előre csomagolt bevizsgált gombát és a gyerekeim gombamérgezésben halnak meg, akkor ki is a felelős? Én a szakács?

Ha a szennyezett méz kumulációt idéz elő a méhekben (télen), és emiatt lesz kára a méhésznek, az már kártérítési jogalap lehet. De ez kiküszöbölhető a méz kipergetésével. Tehát a pergetés és megsemmisítés költsége ekkor kártérítési jogalap. De ekkor be kell tudni bizonyítani, hogy a mézben idővel nem bomlik a neo, és a méhcsaládban ennek fogyasztása miatt alakul ki neo mérgezés ( a kumuláció eléri a mérgező szintet). Ezt én nem zárom ki, csak lehetetlen bizonyítani.

Nehéz bizonyítani, de ez meg az állam felelőssége, hiszen neki van rá apparátusa, költségkerete, hogy csak olyan technológiát engedjen fogalomba, ami nem okoz kárt. Nem elvárható az állampolgártól, hogy olyan költséget viseljen, ami aránytalan a lehetőségeihez képest.

Az én meglátásom tehát az, hogy neo esetén fennáll az ökológiai tiltási jogalap, mert a neok irreverzibilisen kötődnek a receptorokhoz, ezáltal kumuláció következik be a nem cél szervezetek esetén. Méhek esetén  kártérítési jogalap áll fenn.

Nálunk a tiltási jogalap nem bizonyítható. Vagyis az, hogy évtizedek múlva a mézelő méh kipusztulását idézné elő. Pusztán emiatt a minisztérium eseti engedélyezési tevékenysége jogszerűnek tekinthető.

Az én hozzáállásom elsődlegesen érdekvédelmi. Nekem tehát tök mindegy, hogy mi a jogalap, de kerüljön ki a forgalomból az összes neonikotinoid. De persze nagyon fontos, hogy tényleg logikusan történjenek ezek a dolgok.

Nem lett volna kiadható a teljes repce vetésterületre szükséghelyzeti engedély. A kiadott területen méhészkedők részére ezzel párhuzamosan automatikusan kártérítésben kellett volna részesíteni.

Teljesen egyetértek ezzel a következtetéseddel.

Tényleg jó lenne, ha ott lennél a Jordán urral folytatott tárgyaláson.

Én abban látok éles különbséget a neoval szennyezett méz, és mondjuk egy antibiotikum tartalmú tej között, hogy utóbbi esetében van várakozási idő a kezelés után. Ha ezt a tej előállítója kivárja, akkor nincs jogsértés. Repce vagy napraforgó kezelés esetén a termék alapvetően nem a méz, hanem az olaj. Ha az olaj nem tartalmaz veszélyes mennyiségű szermaradékot akkor az engedélyezés rendben van. Akkor nem lenne rendben, ha az étolajban az MRL értéknél nagyobb mennyiség maradna. Tehát a méz az engedélyezés során egyszerűen nem szempont. Nem a méz miatt termel a gazda repcét és napraforgót. Arról nem is beszélve, hogy a repce nagy részéből nem is élelmiszer lesz, hanem üzemanyag. Tehát a méhész itt mellékszereplő.Természetesen ez lehet egy óriási probléma a méhészeti ágazatnak. Ha rászállnak ezekre a vizsgálatokra, akkor még az is lehet, hogy megszűnik ezen mézek felvásárlása. Tehát ez nekünk csak egy újabb púpot jelent a hátunkra, de semmilyen kártérítést nem tudunk érvényesíteni pusztán emiatt.
A tiltás kapcsán én abból indulok ki, hogy az autóval lehet kárt okozni, de attól az autókat nem lehet betiltani. Tehát ha a méhek esetében pusztán károkozás történik, akkor betiltani nem lehet, de a kártérítés nem kérdés. Abban az esetben, ha a környezetben  a neo egyáltalán nem bomlik, és a méh szervezetében a lebomlás nem tud lépést tartani a felvétellel, akkor be kell tiltani, mert az oda vezet, hogy nem lehet ellene védekezni. Ha csak átmeneti problémát okoz, akkor az csak károkozás. Na ezeket a viszonyokat kellene tisztázni. A károkozás már teljesen nyilvánvaló, ez nem lehet vita tárgya. Nincs kizárva, hogy ennél többről is szó van, de ezt kutatni kellene.

Ma tudtam meg, hogy a repceméz nagyon nagy hányadát a söripar használja fel. Ott is vannak határértékek.

Nem a méz miatt termel a gazda repcét és napraforgót. Arról nem is beszélve, hogy a repce nagy részéből nem is élelmiszer lesz, hanem üzemanyag. Tehát a méhész itt mellékszereplő.Természetesen ez lehet egy óriási probléma a méhészeti ágazatnak. Ha rászállnak ezekre a vizsgálatokra, akkor még az is lehet, hogy megszűnik ezen mézek felvásárlása. Tehát ez nekünk csak egy újabb púpot jelent a hátunkra, de semmilyen kártérítést nem tudunk érvényesíteni pusztán emiatt.

Bocs a te logikád sántít. A méhész is termék előállító, tehát a gazdaság többi szereplője köteles ezt figyelembe venni és vigyázni rá, ha tudja, hogy technológiájával veszélyeztet egy méhészeti termék előállító tevékenységét.

Na akkor közelítsük meg másképpen a dolgot. Az EU-ban az élelmiszer biztonságáért az élelmiszer előállítója a felelős. A mézet, mint élelmiszert a méhész (méz kiszerelő) állítja elő. Az ő kötelessége meggyőződni laborvizsgálatokkal arról, hogy a terméke nem tartalmaz veszélyes mennyiségű szermaradékot. Tekintettel arra, hogy a méz esetében neokra nincs MRL érték, ezért semmennyit sem tartalmazhat. Tehát a méz üvegezéséhez nem használhat fel szennyezett alapanyagot, azaz nyers, kipergetett neot tartalmazó mézet. Csakhogy a nyersméz  nem a nvövénytermesztő által előállított termék. Neki ilyen termék előállítására nincs szándéka, ezért felelőssége sincs. A méhészeti termék előállítójának (aki kiüvegezi a mézet) kell arról döntést hoznia, hogy egy ilyen alapanyagot felhasznál-e vagy sem. Ez a vonal így működik, ez a szakmám, ezért tudom.
Az egy teljesen más kérdés, ha tegyük fel a neo maradék nem bomlik le a mézben, és a méhek azt a napi táplálkozásuk során  a szennyezett méhkenyérrel egyetemben felvéve, a szer kumulálódása révén mérgezést szenvednének el. Ha valaki nem értené a kumuláció jelentését, akkor a lényege a következő: egy-két napi élelemadag még nem vált ki mérgezést, de a szervezetben több napi adag felhalmozódva már kiváltja azt. Itt  a kérdés, hogy a méh szervezet lebontja-e a neot olyan mértékben, hogy a mérgező szint soha ne tudjon kialakulni. Ha nem, és  ez a szint képes kialakulni ( az időtartam akár fél év is lehet, hiszen egy téli méh ennyi időn át vehet fel mérgezett élelmet), akkor az már jogalap lehet a neo betiltására. De a méz esetében ekkor sem, hiszen a méhész ezt a mézet kipergetheti, és megsemmisítheti. Ekkor a kártérítés neki a munkájáért és a megsemmisítés költségéért jár, hiszen a szennyezést a növénytermesztő idézte elő. Viszont a méhkenyér szennyezettsége miatt be lehetne tiltatni a neokat, mert azt nem lehet kipergetni. A baj az, hogy a mérgezés ebben az esetben nagy valószínűséggel nem áll fenn. Hiszen ennek az lenne a bizonyítéka, hogy a neos méhlegelőn gyűjtő családok egytől egyig elpusztulnak a következő tavaszig. Ez viszont nem igaz.
Tehát a szennyezés miatti kártérítési felelőssége fennáll a növénytermesztőnek. A lényeg azonban az, hogy nem a méz értékét kell megtérítenie, hanem a pergetés és megsemmisítés értékét. Ebben az összefüggésben nagyon jó meglátás felvetni a neos méztételeknek a figyelem középpontba állítását. Ha a méztételek visszafordítása valóban megtörtént, akkor a felvásárló annyit tehet, hogy leellenőrzi melyik méhész méze tartalmazta a neo szennyezettséget (ha megvan a lepecsételt mintája). Tőle visszaköveteli a méz vételárát. A szennyezett mézet megsemmisíti. A megsemmisítés költségét visszaperli a növénytermesztőtől, a méhész pedig a pergetés munkadíját perli vissza a növénytermesztőtől. A növénytermesztő pedig visszaperli  ezeket a károkat a vegyszer előállítójától, mert olyan terméket állított elő, ami maradandó környezetszennyezést okozott, tehát nem bomlott le. Tehát a jogalap a maradandó környezetszennyezés abban az időintervallumban, amíg a méz forgalomba kerül, hiszen a természetben ennél hosszabb idő után nagy valószínűséggel lebomlik a neo. Nagyon fontos azonban, hogy a szennyezett méz értéke nem kártérítési jogalap. A szennyezett méz kimutatása ebben az esetben a környezetszennyezés tettenérése.
Visszavonom azt, hogy hülyeséget mondtál. Zseniális! Ugyanis emiatt tényleg be lehetne tiltani a neokat.  Ideiglenesen egészen biztosan. Amíg nem bizonyítják be azt, hogy a talajból egy idő után eltűnik a neo.
Az pedig hab lenne a tortán, ha a NÉBIH, vagy a Kormányhivatal hozna határozatot ilyen neos méz megsemmisítési kötelezettségéről. Hiszen ezzel feketén-fehéren bebizonyítaná azt, hogy nem lett volna szabad a neokat engedélyezni. Ha neos permetszert mutattak ki, akkor azt sem !!!! Én saját magam olvastam németországi thiaclopridos mézekről. Tehát a méhekre gyakorolt káros hatás ugyan teljeskörűen nincs bizonyítva ez utóbbi neo esetén, de a környezetszennyező hatás igen. Tehát a thiacloprid engedélyét emiatt vissza kellene vonni. Azért azt egy környezetvédelemmel foglalkozó jogász tudná igazán megmondani, hogy az vajon elegendő kritérium-e, hogy egy hasznos rovarokat is pusztító rovarölőszer tartósan aktív formában történő fennmaradása a környezetben, elegendő indok-e a betiltásra.
Azért egy picit én is utánanéztem ennek. Az 1995. évi LIII. törvény szerint, mely a környezet védelmének általános szabályairól szól, a következőt írja: környezetkárosítás: az a tevékenység vagy mulasztás, amelynek hatására környezetkárosodás következik be; környezetkárosodás: a környezetben, illetve valamely környezeti elemben közvetlenül vagy közvetve bekövetkező, mérhető, jelentős kedvezőtlen változás; igénybevételi határérték: a környezet vagy valamely eleme jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékű igénybevétele, melynek meghaladása - a mindenkori tudományos ismeretek alapján - környezetkárosodást idézhet elő.
Ezen kontextus alapján a nektárból készült méz egy környezeti elem, amely tudvalevőleg nem tartalmazhat idegen anyagot, Példa is volt rá, hogy a szulfonamidos mézeket kivonatták a forgalomból, amikor a mérési határt a laborok le tudták vinni 1 ppb-re. Tehát ha a mézben, mint környezeti elemben megjelenik pl. a tiakloprid,  a megjelenés az igénybevételi határérték túllépését jelenti, hiszen méz esetén zéró tolerancia van. Ez egy  szabadalommal védett hatóanyag, tehát előállítója csak egy cég lehet, így ennek a tiaklopridnak a használatát azonnali hatállyal vissza kell vonni. Most olvasom, hogy Németországban 70  tiaklopridos méztételt találtak, és ott a Bayer a kiskerttulajdonosoktól vissza is vonta  a felhasználási engedélyt emiatt.

Szerintem ezeket a szükséghelyzeti engedélyeket óriási felelőtlenség volt kiadni.
Amikor tőlünk jóval fejlettebb országokban tudományos kísérletekkel bebizonyították a neonikotinoidok pusztító hatását, akkor Magyarországon simán szabad használni.
Azért mert Magyarországon mindent a pénz mozgat, a gondolatoktól  a tettekig, és az egészségünk, a környezetünk ekkor mit sem számít.
Nem rég halottam egy nagyon aranyos idős nénitől aki nálam veszi rendszeresen a mézet, arra a kérésemre, hogy ennyi idősen nagy bátorság ilyen csilli-villi terepjárót venni.
Csak nevetett és ezt mondta...." A koporsón nincs zseb, mire költeném a kis megspórolt pénzem?"
Ez egy igazi aranyköpés volt!
Ezt írja neo:
"...a környezet vagy valamely eleme jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott olyan mértékű igénybevétele, melynek meghaladása - a mindenkori tudományos ismeretek alapján - környezetkárosodást idézhet elő."
Szeretném látni azokat a szántóföldi kísérleteken készült jegyzőkönyveket, amelyek azt bizonyítják, hogy az égadta egy világon semmi kárt nem okoz ez a borzalom a méheknek és a környezetnek.
Mivel ezt Magyarországon nem végezték el, már előre vetíti, hogy mi fog bekövetkezni.
Minden országban ahol használták brutális méhpusztulások keletkeztek, akkor mi kivételek leszünk?
Arra pedig senki ne hivatkozzon, még Tóth Péter sem, hogy akkor is volt méhpusztulás amikor a neok használatát felfüggesztették!
Mennyi is a hatóanyag lebomlásának felezési ideje?
Tehát ha most 2017-ben elvetik ezt a környezeti bombát, akkor talán 2027-ben nyugodhatnak meg azok a méhészek akik megérik, hogy ettől talán nem lesz a méheknek baja.
Ma Magyarországon a vegyszerlobbi, a pénzhajhászát annyira erős, hogy semmi nem számít!
Még a politikát is a markában tartja.... miért? (gondolom ez világos)
Ezeknek az embereknek nincsenek gyermekei, unokái?
Elkezdődött a III. Világháború, amelynek csak vesztesei vannak.
A néma gyilkosok, a neonikotinoidok nem válogatnak.
Nagyernyei Attila
 

Én is kellően felspanoltam magam, de azért a józanság is erőt vesz rajtam, ezért elkezdtem kicsit kutakodni. Nos arra jutottam, hogy lehet ezen a téren keresnivalónk, de a másik oldal sem rest. Szóval a neonikotinoidoknak van MRL értékük mézre, tehát nem zéró a tolerancia. De ! A németek meg akarják emelni ezt az értéket tiakloprid esetén, mert a mézekben az érvényben lévőnél magasabb dózisban találták meg. Gyakorlatilag ezzel kikerülhető a környezetszennyezést bizonyító érvem (viszont amíg a régi MRL van érvényben, addig az ideiglenes tiltásnak helye van Calypso esetén !). Ezen a nyomvonalon tovább haladva az is zsákutca, hogy a bizonyított eltévedést okozó szint a 600 szorosa az MRL értéknek. Tehát legalább 600 táplálékfelvétel esetén érné el mézből (!) a méh a bizonyított eltévedési szintet. Más a helyzet a csávázószerekkel. Ott az MRL érték tízszerese már bizonyított eltévedést okoz. Tehát ha a tavaszi repcemézekből 112 ppb-nél magasabb clothianidin szintet tudnánk kimutatni, akkor azzal közvetve lehetne bizonyítani, hogy a csávázott kultúráról gyűjtő méhek több forduló után törvényszerűn elvesznek. Szerintem ilyen vizsgálatokat az OMME-nak mindenképpen végeztetnie kellene.

P.S: További kutakodás után megtaláltam, hogy 2016-ban megtörtént az MRL megemelése thiacloprid esetén, de ez az érték már csak 60-ad része a bizonyított eltévedési szintnek ! Előbb utóbb összejön az a szint.

Attila!

Tisztán emlékszem mint a többiek is, egy-két hete még tüntetésre buzdítottad a méhészeket. Majd aztán elnökségi előtt megriadtatok a felelősségtől.
 
Ettől az újra szerencsétlenül előkészített helyzetből, Csuja Laci menti ki az elnököt azzal, hogy hősiesen felvállalta és egyben átvállalta helyette a demonstráció szervezését.
 
Az a Csuja László végzi el a munkát az elnök helyett, akit az elnök nem tartott méltónak a tagságra és a küldöttgyűlésen mindent (beleértve a szabálytalanságokat is) elkövetett a kizárás érdekében.

Miután most lélegzethez jutottatok újra, kezditek ott ahol abbahagytátok immáron Tóth Péter felelősségét taglalva és a demonstráció szervezését elhallgatva.

Tóth Péter felelősségét taglalod, miközben Bross Péter elnökét elhallgatod.

Tóth Péter még ez év februárban ( tehát a szükséghelyzeti engedélyek kiadását megelőzően fél évvel) levélben fordult Bross Péterhez a neonikotinoidokkal szemben, ha akkor megy ki a most tervezett levél akkor talán nem valósulhatott volna meg a jelenlegi helyzet, vagy tárgyalás történhettek volna az elmúlt fél évben a megoldások ügyében.

Ami a felelősséget illeti ( kár szépíteni) február vége óta Bross Péter térfelén pattog a labda ami már le is eresztett azóta...   

Ebben a helyzetben most Csuja Lacit támogatni kötelesség a tárgyalás során és a demonstráció szervezésben, mert hosszú távra megoldást kell találni a helyzetre!!

Ugyan ezt a tárgyalás lehetőségét sem Bross Péter érte el, hogy tárgyal a Nébih neonics. ügyben Csuja Lászlóval, de kötelessége lenne elkísérni Lacit és részt venni a tárgyaláson érdemben neki is. 

Elhiszem, hogy előtte és utána is meg tudja oldani mindezt telefonon is, de mi arról se nem értesülünk, se nem válik a méhek és a méhészek javára.

Egy tárgyalás időpontjára szervezett könnyed demonstráció felvállalásától, megriadni egy érdekképviselet elnökének szánalmas dolog lenne.

Szóval elég a kifogásokból és a mellébeszélésből, valamint a másokra mutogatásból, érdekvédelmi munkára fel!!

Tóth Zoltán

Fölösleges most a személyes felelősséget keresni. Tény az tény.

Az OMME nem egyéb, mint a minisztérium egyik hivatala. Ezt a funkciót nagyon szépen ellátja. Aki ebbe a tekintetben hibát talál az OMME munkájában az nem jó indulattal nézi a dolgokat.

Az OMME-ról azt hiszi a tagság, hogy az OMME védi a termelő méhészek érdekeit. Hát ebbe a hitbe ne ringassa magát senki. A méhészek ügyeit intézi, de nem védi.

Az érdekvédelmi szervezet nem úgy működik, nem úgy van felépítve ahogy az OMME, hanem valahogy úgy, ahogy a Greenpeace. Alapvető munkamegosztási hiányosságokban szenved az OMME. Van  közel 30 hivatalnoka, akik ilyen olyan bürokratikus és zömében állami feladat végrehajtásával foglalkoznak, miközben egyetlen közgazdászuk sincs a piaci viszonyok elemzésére és jogászokat se az érdekvédelmi feladatok elősegítésével bízza meg, hanem az indokolatlan és értelmetlen személyi küzdelmekre. Aktivista hálózata az OMME-nak nincs. A szakbizottsági rendszert sikeresen kiherélték és meg is halasztották, nehogy kompetenciájuk megzavarja az elnökség vak és laikus, de nagyon erős hatalmi túlsúlyát.

Amit most leírtam szerintem sok olvasó nem is érti, de a kisebbség pontosan tudja miről beszélek és vagy erősen ellenérdekelt és lejárató reakciója lesz, vagy egyetért az általam írottakkal.

Az tény, hogy ezzel a szervezettséggel az OMME még tömény jószándék mellett is tökéletesen alkalmatlan érdekvédelmi feladatok ellátására. Következésképpen az OMME-n belül érdekvédelmi munkára és eredményre törekedni értelmetlen. Kár ezen vitatkozni, erőlködni, veszekedni. Csak és kizárólag csak arra kell használni az OMME-t amire alkalmassá van téve vagyis a méhészeti bürokrácia vitelére. Annyit érdemes viszont megtenni, hogy mindíg szembesíteni kell azzal, hogy ne hazudja magát a méhészek érdekvédő szervezetének. 

Vagyis OMME-n kívüli profin megszervezett érdeképviseleti munkára van szükség, ha eredményt akarunk elérni. Csuja ezért döntött úgy ahogy döntött.