Jelenleg én is bizonytalan vagyok abban, hogy mit érünk el a tüntetéssel.
Magunkra haragítunk egy csomó gazdát, pártunkat kormányunkat.
Valaki vagy valakik nagyot hibáztak.
Szerintem az alapvető probléma ott van, hogy a minisztérium szembement az EFSA álláspontjával. Anélkül, hogy cáfolni tudná annak kétségeit. Én még azt is el tudom képzelni, hogy a csávázás kisebb probléma, mint pl. a szintén neonikotinoidos permetezés thiaclopriddal (Biscaya). Ismétlem, a szintén neonikotinoidos permetezés acetamipriddel (Mospilan) nálam semmiféle észlelhető kárt nem okozott. Azonban engedélyt adni csak akkor szabad, ha bizonyítékom van az aggálymentességre.
Miért gondolom, hogy azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a csávázás nem okoz gondot? Azért, mert azt lehet ugyan tudni, hogy a környezetben nem, vagy nehezen bomlik, de azt is lehet tudni, hogy a méhek szervezetében ezek a vegyületek gyorsan bomlanak. De, amelyik molekula nem bomlott le azelőtt, mielőtt elérte a célt, a "nikotinos" szinapszist, ott visszavonhatatlanul kötődik, tehát kumuláció van. Következésképpen, ha a méreg mennyisége kisebb, mint a lebontó kapacitás, akkor ott nem keletkezik még szubletális (pl. eltévedés) kár sem. De egy nagy Nosema spóraszámot termelő méhegyednél a lebontó kapacitás csökkenése felléphet. Akkor, ha a lebontást a bélhámsejtek végzik. Ugyanakkor a kötődésben is lehet különbség a nitro csoportot tartalmazó neok (csávázószerek), és a ciano csoportot tartalmazó szerek között (neo permetezőszerek).
Miért lehetséges az, hogy esetleg a thiacloprid veszélyesebb a csávázóknál? Mint régebben írtam, permetezés esetén nagyobb koncentrációk alakulnak ki a pollenben, nektárban. Ez családos beporzók esetén
addig kevésbé kockázatos, amíg elpusztítja a hírvivő egyedet. Azonban, amikor leesik a koncentráció (hiszen a növény növekszik , a neok pedig felszívódó szerek), akkor itt is kialakul az a szint, amikor a hírvivő nem pusztul el, de sokkal inkább: el nem téved. Hiszen a kumulációs toxikózis kialakulása értelemszerűen előbb éri el a szubletális szintet (eltévedés), mint a letálisat (halálos hatás).
Ez mind azt mutatja, hogy ez egy összetett probléma. Bicskanyitogató az, hogy a hatóság olyan érvrendszert használ, ami a totális hozzá nem értést tükrözi, és ez alapján dönt. Cinizmusra utal az, hogy ezt megengedheti magának, mert az eltévedésből származó kárt senki nem tudja bizonyítani. Ez jelenti a problémát.