Kicsit hosszú lesz az amit most leírok, de javasolom nyomtassátok ki, olvassátok el és gondolkodjatok el rajta. Szívesen állok elébe bármilyen vitának ez ügyben, akár Csorba Csabával a Bayer képviselőjével is. Szerintem erre az írásomra Ő biztos nem fog reagálni. Tóth Péter és Cserényi doktor, meg még néhányan viszont véres kardot fognak körbehordozni, hogy én vagyok az OMME és a méhészek legfőbb ellensége.
A neonikotinoid tartalmú csávázószerek használati engedélyéhez beadott dokumentáció kockázatelemzése hibás.
Nem tartom lehetetlennek, hogy több ponton szándékosan hibás.
1.
Azt feltételezi az engedélyokirathoz benyújtott kockázatelemzés, hogy a méhecske testébe orálisan vagyis szipókáján keresztül nem jutnak be ezek a méregmolekulák mérgező mennyiségben.
Ez nagyon súlyos tévedés, amit a hatóságnak fel kellett volna ismernie. Tehát az orális toxicitási kockázatot is figyelembe kellett volna vennie. Ha viszont ezt figyelembe vették volna, akkor nem lehetett volna forgalomba hozatali engedélyt kiadni a neonikotinoid molekulákkal készült növényvédőszerekre.
1.a.
A neonikotinoidok és mérgező bomlástermékeiknek a lebomlási ideje sokkal hosszabb, mint a kukorica és napraforgó azon tenyészidejének azon szakasza, ami földből való kibújás és a virágzás elmúlása között van.
1.b.
Ezek a molekulák a talajban nehezen bomlanak és úgy tűnik, hogy a kimosódásuk is lassú. A kimosódásuk elsősorban a talajnak az agyagtartalmától függ. De a talajban való lelebomlás is összefügg a talaj agyagtartalmával, továbbá az talajoldatok oxigénellátottságával. A kimosódáson kívül figyelembe kell vennünk a termőhely domborzatát és a vízrajzát is, hiszen a lefolyástalan belvizes területeken a belvizek mindenképpen koncentráltan tartalmazzák a növényvédőszereket és ha a belvíz nincs levezetve, hanem elszikkad, akkor az utolsó tócsák környezetében dúsul a méreg.
1.c.
Ha az egymást követő években neonikotinoid bevitel történik, akkor a talajban a neonikotinoid tartalom folyamatosan mérgez, sőt folyamatosan nőhet is a mérgezőképesség. Ennek következményeként a hasznos rovarok, sőt férgek is eltünnek a talajból, ami közvetett módon, de a talajok termőképességének leromlásához vezet. Ez még mind semmi ahhoz képest, hogy a természetes tápláléklánc megszakadása következtében az egész élővilág károsodik, közönséges, tehát természetes előforduló fajok tömege tűnik el a folyamatos éhezés miatt és a természet elszegényedik.
1.d.
Amit leírtam folyamatot, az nemcsak a neonikotinoidokra igaz, hanem az összes lassan lebomló növényvédőszerre. Tehát amikor integrált növényvédelemről beszélünk, akkor véleményem szerint, ebbe nem érthetők bele a felszívódó és hosszú hatástartamú, hosszú lebomlási idejű növényvédőszerek.
1.e.
A méhek minden reggel útra kelnek és első dolguk a víz begyűjtése kb 500 m sugarú körben. A méhek számára az elsődleges víznyerőhely a növények felülete, másodlagos víznyerőhely a talajfelszín és csak ezt követi a méhészek által kihelyezett itató. Következésképpen, ha a növények méregtartalmú folyadékot választanak ki, akkor a méhek ezt megisszák, tehát mérgeződnek.
1.f.
A méhecske mérgeződése lehet halálos, tehát letális a neonikotinoidoktól. Ez esetben a helyszínen elpusztul. De nem feltétlenül hal meg azonnal, kaphat szubletális mérgezést is a méhecske. Ez esetben elsősorban magatartási zavarai alakulnak ki.
2.
A növényvédőszerek engedélyezéséhez alkalmazott jelenlegi toxicitási tesztek a szociális rovarok esetében alkalmatlanok annak megítélésére, hogy mennyire káros az adott méreg a rovarra, ugyanis ami egy-egy méhecske számára még nem halálos mennyiség, az a méhcsalád egészére lehet végzetes, tehát halálos.
2.a.
A gyakorlati, sőt a kísérletes tapasztalatok is azt mutatják, hogy ha a méhcsalád folyamatosan kis mennyiségben kap neonikotinoid mérgezést, akkor elnéptelenedik és elpusztul. Kisérletes eredmények szerint 12 hét telik el az első adag méregtől a teljes pusztulásig.
2.b.
A 12 hét alatt kifejlődhet bármely szokásos kórokozó miatti betegség a méhcsaládnál.
2.c.
A kis adagú mérgezés következményeként a méhcsaládban a szociális viselkedés megváltozik, felborul.
2.d.
A legkönnyebben észlelhető, hogy a kijáró méhek tájékozódása romlik.
2.e.
A család őrzési ösztöne meghibásodik. Az őrméhek vagy bárkit beengednek, vagy még a családhoz tartozót sem. Ezzel csökken a gyűjtés intenzitása, feltételezhetően az eredményessége is. Gyakrabbá válik a rablás.
2.f.
Sérül a takarítási ösztön. A méhanya a nem takarított vagy nem jól takarított sejteket nem petézi be. Csökken a napi peteszám és sörétessé válik a fiasítás.
2.g.
A takarítási ösztön sérülése következtében a betegségek elleni védekezés egyik legerősebb oszlopa kidől és a méhcsaládban addig visszaszorultan tengődő kórokozók erőre kapnak és megjelenik a klasszikus betegségek valamelyike (nozematózis, vírusfertőzés, baktériumos vagy gombás betegségek, a létszámcsökkenés miatt az atkaszám viszonylagosan megnő stb.).
2.h.
Tapasztalatom szerint a súlyos állapotban levő méhcsaládnál már alig van jelen virágpor, eltűnik a savós fias mert kiszívják a dajkák, tehát beáll a fehérjehiány is. Ez már szinte végállapota a méhcsaládnak. Ebben a stádiumban akár vírus, akár nozéma fertőzés is kimutatható. De sokszor az atkafertőzöttségre fogják ezeknek a méhcsaládoknak a pusztulását.
Mivel ebben a stádiumban már a család erősen elnéptelenedett és meghalni a beteg vagy mérgezett méhek kimennek a kaptárból, ezért a méregnek még a nyomai se mutatható ki a méhcsaládban.