Sokat gondolkodtam, hogy megosszam-e veletek a gondolataimat a legutóbbi Méhészújságban megjelent Dr. Vicze Ernő szakmai életútját bemutató cikkel kapcsolatban. Végül is arra az álláspontra jutottam, hogy vajon miért ne tenném?!
Először is szeretném elmondani, hogy nagyon nagyra tartom Ernő bácsi szakmai munkásságát. Talán sohasem vagy csak nagyon sokára változtak volna meg a helytelen méhészeti "technológiáimmal" kapcsolatos álláspontjaim, ha nem kerülnek kezembe nagyszerű, érthető, komoly elméleti és gyakorlati tapasztalatokon alapuló művei. Ő a magyar méhészet történetének egyik kiemelkedő alakja volt és irigylem azokat, akik személyesen is ismerték és tanulhattak tőle.
A cikk szerintem nagyjából rendben is van de csak azért nagyjából, mert nekem van némi fentartásom az utolsó ill. az utolsó előtti bekezdéssel kapcsolatban. És innentől már a cikk írója, Cserényi Péter kerül előtérbe.
Tehát attól függetlenül, hogy ezt az újságot tavaly vagyis tavaly előtt a "Jézuska hozta" -tudjuk miként született- mint méhészeti egyesületi szaklapot, nem gondolnám, hogy politikai tartalmakat is hangsúlyozni kellene benne. Főleg olyasmit ami nem tartozik egy komoly méhészeti szaktekintély szakmai (mondom szakmai) életútjához. Feltehetően nem is véletlenül tudták kevesen, hogy Ernő bácsi kikkel és milyen témákban foytatott magán levelezést. Gondolom ha tudatni akarta volna a nyilvásossággal, akkor meg is tette volna.
Cserényi doktor feltehetően hűséges támogatója, "fegyverhordozója" annak a diktatórikus politikai rendszernek ami jelenleg uralkodik az országban. Ezek a nagypolitikai diktatórikus módszerek látszanak testet ölteni az OMME mai működésében is. Vajon mi keresni valója van egy egyesületi szaklapban a bizonyos december 5-ei népszavazásnak? Amely népszavazás nem szólt másról, mint a határainkon túl élő tisztességes magyar emberek magyarságának, magyarság tudatának aljas politikai célokra való felhasznásáról. Elég itt csak a "nemzet orvosának" a szavait idézni 2006-ból: "Ha négy évre nyerni tudunk, és utána mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adnni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden eldőlne ebbe az országba."
Nem örülök, hogy "szaklapunkban" egy szakmai életút bemutatását a cikkíró politikai sugallatokra használja.
Egyébként valószínűsíthető, hogy Cserényi Úr azóta amióta már szavazati joggal is rendelkeznek határainkon túl élő emberek (bár a józan többég feltehetően ott is tudja mire ment ki a játék) már biztosan optimástábban tekint a jövőbe. Gondolhatja, hogy ha még egy darabig ezek lesznek, akkor talán Ő is különféle előnyökhöz juthat és húsz évre majd minden eldől ebben az egyesületben...
Jobban örülnék tehát (mint az újság egyik kéretlenül is "tulajdonosa" ha úgy tetszik) ha a cikk írója, mint egyesületi vezető mondjuk inkább méhészeti érdekképviselettel foglalkozna. Mert itt van pl. ez a EKÁER rendszer, aminek keretében a méhész csak különféle bejelentési kötelezettségekkel szállíthat mondjuk 250 kg cukrot a méheihez vagy éppen 1,5 hordó mézet (amiről azt sem tudja, hogy pontosan hány kg és ezáltal azt sem, hogy mennyi az értéke) a vándortanyájától a házáig. Hogy is működik akkor ez a dolog? Talán ilyesmivel sem ártana foglalkozni egy kicsit. Mert ugye mi már tagjai vagyunk a kamarának meg van már stratégiai megállapodásunk a minisztériummal is. Nem is lenne ez olyan bonyolult dolog ezt rendezni, nem igaz? Elméletileg... Vagy ez csak a stratédiai megállapodás "utólagos véleményezés" része lenne?