Te Zoli!
Hiába rühelljük egyformán a jó Brosst (Persze én Őt is kedvelem, csak azért farigcsálom időnként, hogy végre igaz embert sikerüljön formálni belőle. Sajnos, e tekintetben jelenleg vesztésre állok, ám nem adom fel...), de minden szimpátiám ellenére azt a tanácsot kell adjam neked, hogy abba ne kukorékolj már bele, amihez helovány fingod sincs.
Osszad az észt a kezdő méhészeknél, de a borászokat, szőlészeket hagyd már békén, mert sajnos te még azt sem tudod, hogy a lösz miről szól, arról nem is beszélve, hogy a borászatról kb. úgy maradtál le, mint egykor az erdészek "uralta" környezetvédelemről, mely szakterület - rendkívül okosan - igyekezett a lehető legmesszebb tartani magától.
Akkor már inkább erdész legyen a környezetvédő, s szőlész-borász a bor értője, s ne te, aki sajnos rendkívül messze estél attól, hogy érdemben hozzá tudj szólni a környezetvédelemhez és a borászathoz.
Illik itt megemlítenem, hogy azért van, amihez még ragyogóan értesz, s az a mézkirálynő-előállítás, bár Diána királynőmet elnézegetve néha az az érzésem támad, hogy neki sem lehet könnyű élete, amikor felvállal az összes hiátusoddal együtt...
Szóval hagyd a bort és borászatot, szőlészetet békén, s ha valamilyen oknál fogva két féltéglával támadna melldöngetni-valód az Ipoly-menti akácosok ügyében, fel kell hívjam a figyelmed, hogy azon akácosok léte a filoxéra-vésznek volt köszönhető, s bármilyen furcsán hangzik is, egykor az Ipoly völgyének -általad nem sokra böcsült- talajai virágzó szőlő-, s rajta keresztül -borkultúrának adtak létjogosultságot. Pedig nem egykori vulkánok tüzét sugározták az onnan messzire elkerülő szőlőlevek, de ettől még a pozsonyi diéták lelkes honfiai szeretettel és nyakló nélkül voltak hajlandók vedelni...
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/az_ipoly_menti_borvidek_hanyatlasa/Küldök némi okosodni valót, a szekszárdi borvidéket meg hagyd már békén, az egyik kedvenc borvidékem a maga szelíd, a déli oldalakon tüzes, a völgyekben, s a kevésbé déli kitettségű oldalakon pedig rendkívül gazdag aromájú, savaikat szépen őrző-kényeztető boraival. Minden évben végigjárom a pincéket, s szinte minden évben a rokonokkal, barátokkal Szekszárdon szüretelek, pedig van közelebb is néhány borvidék, mely közel áll hozzám. Közülük kettő is jórészt löszre települt, s aki kóstolta már a pannonhalmi pincék tüzes, löszön termett borait, valamint a Soproni-hegység földtörténeti ókorban keletkezett kristályos gneisz és csillámpala alapkőzetére települt, a miocén korból származó kavicsra, agyagra, mállott mészkőre és homokra, valamint az ezekre a rétegekre később lerakódott löszös vályogtalajokon és humuszban gazdag szintén jórészt lösz-alapú- barna erdőtalajokon termett szépséges borokat, az nem ír olyan ostobát, hogy löszön nem teremhet csodálatos bor. Éppen Szekszárd a legjellegzetesebb példa arra, hogy csodálatos borok teremhetnek löszön, de szívemhez nagyon közel áll a pannonhalmi-sukorói borvidék, mely szintén jellegzetes löszre telepített borvidék, s abban is tévedésben vagy, hogy az általad favorizált "hegyvidéki" borok szintén jelentős részben löszön születnek...
Egyébként akkor is butát mondtál, amikor a tokaji borvidékről beszéltél, az egyik jellegzetes (és híres) tokaji szőlőtermő vidék, a Kopasz-hegy valójában lösz-talajú, de a lágyabb, kevésbé savas tokaji borokat termő borvidéki területek is jórészt lösz, löszmárga talajokon találhatók...
Több borvidékünk talaja szintén lösz, ez alól nem kivétel a villányi borvidék egy része sem...
Beszélj hát Zolikám arról, amihez valóban értesz, szapuld Brosst minden erőddel ( ebben akár partnerek is lehetünk), de a borászatot, szőlészetet hagyjad meg azoknak, akik értenek is hozzá. A földtanról nem is beszélve...
A "nyugat európai lőrék" csúcsa, a tokajikat is gyakran megverő rajnai-moseli borvidék egy részére szintén jellemző a lösz.
Na, de van nekünk idevágó témánk, te mondád az előbb: "Na de beszéljünk az omme-ról."
Hát beszélj, s egy szavam sem lesz...