A szükséghelyzeti engedélyek kiadása annyira brutálisan dilettáns módon történt (jogi, közigazgatási, toxikológiai értelemben egyaránt), hogy egy kártérítési perben eleve kirajzolja a NÉBIH felelősségét. Az ördögi a dologban, hogy a kártérítéshez ki kell tudni mutatni a veszteséget. Az eltűnést csak akkor tudod kimutatni, ha fényképfelvételeid vannak a megelőző állapotról. Ilyeneket én sem csináltam, pedig az egyik leghangosabb voltam a témában. Ez is azt mutatja, hogy csak az OMME lehet képes arra, hogy szembeszálljon a NÉBIH-hel. Saját külföldi laboreredmények is kellenek, pusztán ellenminta gyanánt, mert itt tíz-húsz milliárdos kártérítést kellene követelni az államtól, nem a gazdáktól. Ha valóban NNI-ről van szó. A józan ész szerint azonban más nem lehet, mert akkor azokban az időkben, amikor tiltott volt, ennél nagyobb károknak kellett volna keletkezni a méhészetekben, hiszen a növényállományban hiányzott az NNI hatása, amit akkor kompenzálni kellett. Egyik évben sem volt ekkora mértékű méhpusztulás országos szinten. Már önmagában ez is cáfolja azt az állítást, hogy NNI nélkül még nagyobb méhészeti károk lennének. Hiszen az NNI mellett a legnagyobb a kár mértéke, nem azok nélkül. Az is igaz, hogy ilyen kár a tiltás előtt sem volt. Pontosan ezért nem szabad engedélyt adni, mert nyílt végű a kockázat. Ilyen is lehet a kimenet (pl. idei repce esetén) és olyan is (mostani napraforgó). Magyarul: nem biztonságos a használatuk.
Drukkolok Malya Péter egyéni eljárási sikerének, nagyon fontos dolog az is. Azonban a kollektív fellépés elengedhetetlen. Bross Péter most vizsgázik a méhészek előtt. Egy icipici hiba, és elsodorják az események. A magam részéről azt szeretném, ha nem bukna meg. De ez már az ő döntése lesz. Függetlenül attól, hogy egy-egy rossz döntést egyéni érdek mentén, vagy alkalmatlanság miatt hoz meg.