De tudok ennél nagyobb pondróságot. Amikor az aranydiplomás méhészkollégád lehív, hogy rakjuk már fel egy székre a kipalackozandó mézet. Közben kap egy hívást, amit nem bír felvenni. Aztán amint leültünk, vissza hívja az illetőt, Mákos méhész kollégát.
De, hogy ne tűnjön úgy, hogy ők bizalmasan beszélgetnek arról, hogy hogy állnak a méhek kihangosítja, én is hallok mindent.
Mákos kolléga ezt viszont nem tudja. Mikor szó esik az avartüzekről, Mákos kolléga azt mondja, hogy Zoli, mármint én gyújtogatom fel állandóan a parlagot.
No , most ugye, nekem már égett el 14 család méh kaptárostól, igaz nem otthon, hanem Jászárokszálláson.
Október elején még a füvet nyírom a kaptárjaim körül, hogy tavasszal ne legyen a kaptár körül száraz fű amin a tűz elmegy tavasszal, amikor valami hülye gyerek mindig felgyújtja.
Harmadszor. Én már háromszor hívtam ki a tűzoltókat avar tűz miatt. És volt olyan eset amikor a lányom is kijött és ott siratta az erdőt ahogy az égett.
Erre föl Mákos kolléga aki ráadásul , de hála istennek nem került velem közelebbi kapcsolatban /családi ügy/, azt terjeszti, hogy én gyújtogatok, amit egy normális ember nem tesz.
A kihangosítás lehetővé tette, hogy elmondjam neki a véleményemet, miszerint a személyisége kimeríti egy jó nagy faszkalapét, és mostanság kerüljön, mert ha meglátom kirázom az autójából.