Amiket itt sajnálni lehet azok a méhek. Mert ők ártatlanok. De egyes méhészek, már nem ismerik a korlátaikat. Rohannak árkon bokron, és azt hiszik övék a világ.
Hát, nem így van. Más részt aki nem méhész, annak a méh csak egy csípős rovar, amitől nagyon meg lehet dagadni.
Valahol itt van a gyökere annak, hogy tavaly előtt még lezárták az autópályát amikor az egyik falumbeli kollégám balesetet szenvedett, és hagyták menteni a menthetőt, bár igazából így is majdnem minden tönkre ment.
Most már nem hagyják, hanem rögtön égetnek. Jó lesz figyelembe venni ezt is, amikor egyesek Bajától Nógrádig rohannak ámokfutóként, hogy egy éjszaka felérjenek autópályán és mindenen át. Mert bizony bele kellene törődni, a vándorlásnak is vannak határai.
Valamikor, a régi szép időben, amikor lement a legdélebbi akác, középakácra jöttek. Innen jöttek felső akácra, és ez már mindjárt megfelezte a távolságot, nem volt gond.
Mostanában már jó, ha 3-4 nap különbség van a legdélebbi akácok és a legészakibb akácok nyílása között, és ezért mindenképpen csak elkésni lehet. Ebbe lassan bele kell törődni, és kerülni az autópályákat, mert a méhet nem lehet 120-al szállítani, ott lassú , túl lassú járműnek számít.