Ebben természetesen egyet lehet érteni. De én úgy szoktam fogalmazni, hogy amelyik modell már matematikailag sem állja meg a helyét, az a modell valószínűleg rossz. Tehát, ha a tényezők összeadása nem a tapasztalt értékeket eredményezi, akkor ott valami nem stimmel. A matematika helyett mondjuk most a logikát. Természetesen én is végiggondoltam olyan variációt is, ami pl. a klotianidinnél van. Ez tiametoxamra bomlik le, tehát a méreg felvételét követően lesz mérgezés. Nem a klotianidin a mérgező, hanem a tiametoxam. Azonban a tiaklopridnál és az acetamipridnél ilyennel nem lehet számolni. Azonban nem is arról beszélek, hogy ezektől ne tudna kialakulni mérgezés. Azon nem kell csodálkozni, ha egy rovarölő irtja a rovarokat. A kérdés azon van, hogy elegendő méreg jutott-e a méh szervezetébe? Szerintem arról van szó, hogy sokféle tünetegyüttes létezik, más és más ok miatt. Akkor, amikor még nem gyűjtő méh mászkál (most csak erről beszélek) elméletileg felvetődhet az is, hogy csak a virágporban van tünetek kiváltására alkalmas mennyiségű méreg, ezért fogják a tüneteket csak a nem gyűjtő méhek mutatni. Hiszen a gyűjtő méh nem megeszi a virágport, hanem csak hazahozza. De ebben az esetben viszont a fiasítás gondozásának kimaradását is érzékelnünk kellene. Még inkább kiterjedt fiasítás pusztulást. Azért mert nem kapnak enni, vagy ha kapnak, akkor mérgezett táplálékot. Ilyen beszámoló nincs. Pontosabban Kitin leírása magyarázat lehet: a belső mászkálók a gondozási feladatokat el tudják látni, mert csak a repülőizmaik károsodtak. Itt nekem az a problémám, hogy a légzőizmok miért nem károsodtak? Tehát a szociális gyomor nem magyarázza azt, hogy csak a nem gyűjtő méhek mászkálnak (nagyon sok ilyen beszámoló olvasható). Ebben az esetben a gyűjtő méhnek is kellene mászkálnia (csillagos fejű méhek repce esetén) ha a nektárban van elegendő méreg. Virágporos variáció esetén egy szuperszelektív mérgezés tud csak megfelelni a logikai feltételnek. Ez a szuperszelektív mechanizmus milliószor nagyobb eséllyel lehet vírus , mint méreg esetén. Nyilván csak vizsgálattal lehet ezt igazolni, vagy kizárni.
Misi szerint az eltűnés (ahol megfigyelése szerint nincs mászkálás) egy genetikai hiba eredménye, ami valójában tájékozódási zavar (rövidlátás). Egyszer a méhészetemben én meg tudtam ilyen tájékozódási zavart figyelni repcén. A méhek a környező bokrokra szálltak le, zavarodottan viselkedtek. De nem volt eltűnés !!! Tipikusan tiaklopridos mérgezési tünet volt, amit leírtak azok a kutatók, akik mikroantennákkal vizsgálták a méheket. Mászkálás sem volt. A méhek nálam valószínűleg nem a saját kaptárukba tértek vissza, mert a vektor irányú memória működött. Amelyik be sem tud tájolni, az miért megy el ? Tehát eltűnésnek ebben az esetben nem lenne szabad lennie, maximum a környező bokrokon , fűben olyan méheknek, amelyikek nem tudják, hogy hová is menjenek be. De ezek tudnak repülni, vagyis nem mászkálnak. Ha nem mennek el, nem is mászkálnak és a bokrokon sincsenek, akkor nem is tűnnek el, hanem valahová bemennek.
Elméleti magyarázat számomra a fiatal méhek mászkálása esetén a heveny méhbénulás vírusa lehet azoknál a méheknél, amelyek nozémásak. Ehhez elméleti feltétel az, hogy a heveny méhbénulás vírusa csak a korai életkorban (ahogy a nyúlós is működik) tud szaporodni az álcában. Ha idősebb korban kialakul nála a Nozéma, akkor el tud jutni a repülőizmokhoz, ahol szaporodásával megbénítja azokat. Az idős méhek mindig Nozémásak (ceranaval). Erre rengeteg adat van úgy amerikai, mint spanyol vizsgálatok szerint) Ezért ha mindegyik belében lenne vírus, akkor mindegyiknek kellene életük utolsó szakaszában mászkálnia. Ilyen megfigyelés nincs. Szükség lenne a vírusvizsgálatokra, legalább azért, hogy ha az elmélet nem igaz, akkor más irányba lehessen elindulni. Egyetlen feltétel van csak, hogy logikailag stimmeljen a hipotézis.