Nekem van is erről a betolakodó atkáról egy anekdotám.
Történt egyszer délidőben, hogy az egyik rokonom, -kíváncsi atka- gondolt egyet, és felugrott a higiénikus popóról (fenék az olyan alpári, kirúgatni meg nem szeretném magamat) a kijáróba. (Mint régóta tudjuk, az atka képes 1 centit ugrani, a betolakodó nagyobbat is, erre van a kerítés.) Ezeket a betolakodó atkákat migráns atkáknak is szokták hívni. A mi atkánk már régóta várta a családegyesítést, de mindhiába. Aztán ahogy nézelődik, meglát egyszer egy gyanús szállítóeszközt. Mi ez he? Valami tréfa mint a minap? Ez egy hatalmas lódarázs, valamivel a hátán. Egyik lábát a szeme fölé emeli, mert így nem vakítja annyira a Nap fénye. Fókuszál, nehogy nagyobb égés legyen, mint a Naptól. A minap is szívás volt, amikor azt hitte egy fajbéli jön darázsháton, oszt csak egy bolsevik hangya volt. (vörös)Ez nem olyan. Ez fekete hangya. Ahogy közelebb ér látja ám, ez tényleg ismerős, és a csadortól fekete. Hej nagy örömébe bekiabál a többi atkának:
-Ha jól látom, anyánk jön itt lóháton!
Nagy a boldogság. Kérdezi is az egyik az anyától:
-Ezzel a lódarázzsal jöttél?
-Igen. Ez egy telivér.
-Megszámolt az Olivér?
Á! Randin van. Na menjünk biztos helyre, és szaporodjunk, mert 100 ból leölnek 99-et közülünk, akkor egy marad, vagy nem tudom már a matekot, de sosem fogyunk el szerencsénkre...
Aztán meg ha olyan gazda lakik itt, aki nem szívesen lát bennünket, és felpaprikázódik a hangulata tőlünk, esetleg nem csak csípős levet zúdít a nyakunkba, hanem valami köddel vakít el bennünket, az olyan mint az áramütés. AMIT-RÁZ, az le is esik.