“
Na vajon a glifozát tényleg árthat-e?
Nemcsak a méheinknek árt , hanem nekünk is.Csak nézzetek körül egy picit mennyi az IBS-sel küzdő ember, mennyi bél problémákból adódó betegség van, allergia, étel intolerancia, laktóz, glutén, stb érzékenység.
A méheinknek is árt.
Anti!
A helyzet az, hogy valóban sok bélbetegség oka a xenobiotikum, azaz testidegen anyag. Azonban ez nem a glifozát. Annak más a hatásmechanizmusa. Az IBS esetében az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy mutáció van a szukráz izomaltáz enzimben, amiatt az nem tudja megfelelő ütemben lebontani az izomaltózt és a szacharózt. Ezért a mikrobiom úgy alakul át, hogy a káros mikróbák bontják le, mert így nem tud felszívódni. Pontosabban a károsodott enzimmel rendelkező emberi szervezet lassabban bontja e két cukrot, így jut belőle a mikrobiomnak is. Normál bélflóra esetén nincsenek tünetek, mert egy homofermentatív (csak tejsavat termelő) bomlás zajlik. Azonban a heterofermentatív bomlás során, már képződnek egyéb bomlástermékek, pl. széndioxid, ami a tüneteket okozza. Ez akkor fordul elő, ha nincs anyatejes táplálás kellően hosszú ideig (fél év), vagy szájon át adott antibiotikummal kiirtjuk a normál flórát. Ez utóbbi esetben csak úgy lehetne visszafordítani a dolgot, ha fél éven keresztül csak tejjel táplálkoznánk. Akinek normális a lebontó enzime, azoknál egy rövid ideig tartó antibiotikumos kezelés után helyre tud állni a normál bélflóra. A glutén érzékenységnél is hasonló a gond. Meggyőződésem, hogy a normál bélflórában lévő Lactobacillus casei lebontja a glutént, azért nincsenek tünetek. Ha antibiotikummal kiirtjuk a L. caseit, akkor meghatározott HLA -val rendelkező emberek immunrendszere támadni kezdeni a gluténnal együtt a saját bélbolyhait is.
Az élet csodás!
Az ember ebbe az összetett, csodás rendszerbe belerondít az egyre több, egyre rafináltabb, egyre hosszabb hatású felszívódó, lassan lebomló mérgeivel.
Teljesen igazad van ebben. Én azonban árnyalnám a képet. Az antibiotikumok hihetetlen sok dolgot megoldanak. Ahogyan az atkaölők is. Meg az általad hivatkozott mérgek is. A probléma az, hogy nincs olyan, hogy ha belenyúlunk egy rendszerbe, akkor ott ne lenne olyan dolog, ami sérül. De hát azért nyúlunk bele, mert már eleve sérült a rendszer. Lásd Varroa atka az Apis melliferán. A szántóföldi növénytermesztés is egy sérült rendszer. A többlettermelés érdekében létrehozott fajták sérülékenyebbek a mindenütt jelenlévő károkozókkal szemben. A károkozók felszaporodtak. Én nem gondolom azt, hogy ősi fajták visszaállítása megoldaná a problémát. A már megnövekedett károkozó környezet nem ugyanaz, amiben az ősi fajták kialakultak. Ha izolálni tudnánk a rendszereket, tehát a károkozói környezetből kivonnánk, akkor az lenne a megoldás. De akkor minek a rossz termésátlagú ősi fajta? A nagy termésátlagú fajták károkozó nélkül gazdaságosabbak lennének. Ezért én azt gondolom, hogy csakis előrefelé mehet az út, nem hátra. Ez pedig az izoláció. Az izoláció lehet fizikai, amikor szűrt levegős növényházban termesztünk, vagy állattartás esetén kórokozó mentesítést végzünk, és olyan környezetben tartjuk, ahol nincs visszafertőződés. Ez is sokszor épületeket jelent, de az állattartásban nagyon kevés kórokozó terjed a levegőben.
Ha most megnézzük az európai és amerikai modelleket, akkor a szembetűnő különbség az, hogy Európában azt favorizálják, hogy multikultúrás környezet vegyen körbe minket, azaz sokféle faj együttélése egy adott területen, míg Amerikában a monokultúra uralkodik. Termesztési övezetek vannak. Kukorica, gyümölcskultúra stb. Én azt gondolom, hogy az amerikai modell a fenntartható. Ugyanis a károkozóktól való védelem a multikultúrában hatványozott mértékben csökkenti a védekezési lehetőségeket. Tehát egy faj adott kórokozója ellen jó mondjuk tízféle szer, a másik kórokozója ellen is jó tízféle, de könnyen lehet, hogy közös szer csak egy van, mert a többi a másik élőlényt pusztítja (gondolok a a növénytermesztésben használt rovarölőkre). A multikultúrában csak egyet lehet használni, a monóban tízet. Melyik marad életben?
Persze, ha a fizikai izoláció megvalósul (búzát termeszteni növényházakban), akkor ennek nincs jelentősége. Ott is viszont a bőtermő a gazdaságosabb, de elég abszurd a kép.
Szumma szummárum: kétségtelen tény, ha az emberiség 100 probléma közül megold ötöt, akkor keletkezik másik négy probléma. Legalábbis én ezt így látom. Nem ugyanannyi keletkezik, hanem kevesebb. Ha ugyanannyi keletkezne, akkor nem lenne fejlődés. Azt pedig szerintem nem lehet tagadni, hogy van. Szerintem ezt a fejlődés felé tartó utat jelölte ki számunkra a nagy matematikus (inkább úgy fogalmaznék, hogy programozó matematikus). A hátramenet visszafejlődés, ami a halálhoz vezet. Az élet előrefelé van.