Kedves kiskakas, minden provokálási szándék nélkül kérdezem, hogy vajon 50 millió éve ki adott cukorlepényt a méheknek? :-) Csak arra szeretnék utalni, hogy egy termelő méhészet szempontjából teljesen mindegy, hogyan élték túl a méhek a természet kihívásait évmilliókkal ezelőtt. Akkoriban senki nem várta el a méhektől, hogy a saját szükségletükön felül gyűjtsenek mézet, virágport vagy termeljenek viaszt. Szintén senki nem várta el tőlük, hogy számukra idegen módon rendezzék be a fészküket (keret és műlép). Szintén senki nem kívánta tőlük, hogy vegyszerekkel terhelt monodiétán is hozzák a termelési eredményeket úgy, hogy közben azért lehetőleg maradjanak egészségesek. Sőt, behurcolt parazitákkal sem kellett szembenézniük. Az emberi civilizáció fejlődésével valamint a termelő méhészek hatékony közreműködésével a méhek végleg kiszakadtak természetes életkörülményeik közül, és mára teljesen az emberre, a méhészre vannak utalva. Így szerintem felesleges arra hivatkozni, hogy mi volt 50 millió évvel ezelőtt. Mellesleg egy több méter átmérőjű, több száz éves fa belsejében élő méhcsalád sokkal inkább védve volt a téli időjárás viszontagságaitól, mint egy 2 cm vastag deszkából készült ládában.
Ettől függetlenül a módszered még lehet jó, és szakmailag megalapozott. Sok elismert, nagy tudású méhész megírta már, hogy télen nincs különösebb jelentősége a felső takarásnak. Viszont azt is megírták, hogy a takarás pont akkor válik égetően szükségessé, amikor a méhcsaládot nem biztos hogy ki lehet bontani. Ez az időpont január vége felé jön el, amikor is a fürt belsejében megindul a fiasítás, és szükségessé válik a 35 °C hőmérséklet folyamatos fenntartása. Ezért mégis inkább azt tanácsolják, hogy a takarást érdemes már ősszel felhelyezni a családokra. Így biztosan ott lesz, amikor szükség lesz rá.
Én személy szerint egész évben takarom a családok fészkét, mert a takarás nemcsak a hideg, hanem a túlzott forróság ellen is véd. Sőt nyáron a kaptárakat nádpallóval is takarom, így lehet bármilyen forróság, a méhek soha nem kényszerülnek kiülni a kaptár homlokfalára. Nyáron a keretek felett végig fólia van, felhajtás és rés nélkül. A fészekre még 2-3 réteg padlószőnyeget terítek. Ősszel a családokat folyamatosan, gyékénypárnával szűkítem annyi keretre, amennyit sűrűn takarnak. Későősszel, a záró kezelés elvégzésével egy időben a fóliát kiveszem a kaptárból, így a padlószőnyeg közvetlenül a keretek fölé kerül. Erre 3-4 cm vastag, újságpapírból készített párnákat helyezek és így zárt fészekben teleltetek. A fóliákat a tavaszi futóvizsgálat alkalmával helyezem vissza a családokra. Az újságpapír párnák akácig a családoknál maradnak.