Ata 67 írta a Zöld Fórumon.
Talán itt nálunk észreveszi reagálásomat, mert érdekes témát feszeget.
Ezt írja:
"Én egy völgyben tartom a méhest. A szél északról, vagy délről fújhat. A kaptárak kijárója keleti, és nyugati irányba néz. Ez így rendben van?
Több méhésztől olvastam, hogy a keleti tájolást preferálják. Csak néhány kaptárat helyeztem el kelet felé, mert meredek domboldal van arra, így amikor kirepülnek, rögtön egyéb irányba mennek. Inkább nyugat felé van szabad terük."
A Fekete-Fehér Méhészklubon is többször értekeztünk már erről a nem jelentéktelen témáról.
A méhészeti termelési szezonban teljesen mindegy merre néznek a kijárók.
Ezzel nem kell foglalkozni, bármerre is nézhetnek nincs jelentősége.
A telelésnél viszont más a helyzet.
A legideálisabb a DNY-i tájolású kijáró.
Miért? Mert a nap egyre alacsonyabban jár, és a telelés alatti tisztulásokat, hogy ki tudják használni a méhek, délután két óra körüli idő a legalkalmasabb erre, és akkor kell a kijárónak DNY-nak néznie!
Mi van akkor ha K-nek, ÉK-nek reptetünk.
A méhek árnyékba érkeznek haza, mert a saját méhlakásuk kijáróját letakarja a nap. Végeredmény, a tömeges ledermedés. Ennek kora tavasszal is nagy jelentősége van, amikor hatalmas virágporcsomókkal jönnek haza a dolgozók, a tíz fokot alig meghaladó időben. Ekkor az árnyékos oldalon ledermedve elvesznek.
Aki teheti, D-nek, DNY-nak irányítsa a kaptárak kijáróit telelés alkalmával.
Aki nem hiszi próbálja ki.
Biztosan van ellenkező példa, én csak "melegen" ajánlom a napsütötte kijárót.
A kijáró helye a másik sarkalatos kérdés, de erről később.
Nagyernyei Attila