Üdvözlöm a Méhésztársakat!
Tegnap találtam rá a fórumra, és többek között ezt a topikot is végigolvastam. Nagyon tanulságos volt, sok értékes információval gyarapodtam. Nagyon megörültem annak, hogy Nagyernyei Attila ilyen aktívan részt vesz a fórumon, mert bár személyesen nem ismerem, de nagy tisztelője vagyok azóta, hogy a Méhészetben megírta 2012-es emlékeztetőt. Ilyen jó emlékeztető 10 évente egyszer van a Méhészetben, ez biztos, mert 1956 óta majdnem minden évjáratot sikerült beszereznem és elolvasnom. Legjobb téli foglalatosság.
Sajnálattal láttam, hogy április 11-e óta nem születtek újabb bejegyzések, ezért gondoltam leírom, hogy én milyen kialakítású kaptárral méhészkedem.
Az előzményekről. 38 éves vagyok, 2011 óta méhészkedem, két rajjal kezdtem NB18-as meleg építményű kaptárakban. Jelenleg 18 méhcsaládom van. A méhészkedés alapjait Kaposváron, a Csonka Imre által vezetett méhész képzésen sikerült elsajátítanom. Azóta is folyamatosan tanulok, és úgy érzem, egyre kevesebbet tudok. De ez egy másik téma. Első nekifutásra Péntek Lajos féle módszert próbáltam alkalmazni az egyszerűsége miatt, de nekem nem vált be. A módszer lényege röviden annyi, hogy a család tavasszal vakkerettel erősen szűkített fészekben fejlődik. A bővítés ugyan úgy zajlik, mint a hideg építményű fekvők esetében. Akácra a fészek 9 lépre terjed ki. Az első (kijáró felőli) lép általában teljes egészében virágporos, majd táblás fiasok (szinte mézkoszorú nélkül), hátrébb érve egyre nő a mézkoszorú és csökken a fiasítás kiterjedése. Akác kezdetén, amikor a hordás beindul a fészek mögül el kell távolítani a vakkeretet, majd két-három műlép következik, a maradék helyet lehetőleg szűzlépekkel kell feltölteni. Ez a berendezés marad a betelelésig. Két idényt próbálkoztam ezzel a módszerrel, de nekem nem vált be. Gyönyörű családok fejlődtek akácra, és általában elmondható hogy az egész idényben népesek voltak a családok, volt miből szaporítani. Elvehető méz azonban nem lett sok. Akácon a méhek a kelő fias helyét nektárral töltötték fel, így az anya kiszorult, és a 2-3 műlép ellenére átment a mézkamrába és tenyérnyi felületeken bepetézte az eredetileg méznek szánt lépeket. Visszafelé azért a biztonság kedvéért a már épülő műlépeket is bepetézte. Így, miután fias keretet nem pergetek, a tavalyi évben családonként 3-4 keretet tudtam mindössze akácról kipörgetni, és ugyanennyit hársról is. Valószínűleg, én csináltam rosszul valamit, hiszen a Tolnai konténerekben is ilyen rendszerrel dolgoznak, sikeresen. Igaz ők intenzíven vándorolnak, nekem pedig álló méhészetem van, ami nagy különbség. Nekem nem probléma, ha akác után kicsit visszaesik a népesség, de több mézem lesz. Ezért úgy láttam, hogy mindenképpen anyarácsos módszert kellene alkalmaznom a több méz érdekében.
Mivel a kaptáraim meleg építményűek, és rengeteget dolgoztam a kaptártartó állványok kialakításán is, ezért a Madarász-Cicacticis féle fészekmézkamrás kialakítás mellett döntöttem. Így a kaptárak maradhattak az eredeti beállítás szerint, hisz a kijáró változatlanul a rövid oldalon van. A meleg építményre állított fekvő kaptárt könnyű volt átalakítani, csak egy fixen rögzített anyarácsos válaszfal kellett, ami a kaptárt két részre osztja. Elől 12 keret hidegre állítva, hátul pedig 6 keret melegen. A 12-es rész a fészek, ami akácra mézkamrává alakul. Tavasszal ugyanúgy kell eljárni, mint a többi hideg építményű fekvő kaptár esetében. Akác előtt 10-14 nappal az anyát, azzal a léppel amin éppen tartózkodik át kell tenni a 6-os részbe, közvetlenül a rács mellé és hozzá kell rázni 1 keret fiatal népet. Utána egy petézésre alkalmas keret következik, majd 3 műlép és egy mézes-virágporos zárólép. Az anyák elzárása után át kell nézni a 12-es részeket, és 6-7 fiasra kell kiegyenlíteni az állományt. Az egész procedúra nagyon könnyen elvégezhető, a fészek szinte érintetlen marad, és a 90 fokos elforgatás miatt a feromon a léputcák között zavartalanul áramlik, illetve a dajka méhek is nagy felületen keresztül érintkezhetnek az anyával. Akác végére elől az összes fiasítás kikel, így akár minden lép pergethető és az öreg lépek is selejtezhetők. Hátul a műlépek kiépülnek, és az anya új fészket alakít ki a szűz lépeken, ami higiéniai szempontból nagyon előnyös. Akác után a fészket előre kell tenni, és ki kell egészíteni fiasításra alkalmas lépekkel. Egy kis serkentés, és az anya ismét kiterjeszti a fiasítást, így hársra ismét ütőképes lehet a csapat. Ez eddig csak elmélet, amit könyvekből és újságokból gyűjtöttem össze erről a rendszerről. Nagyon vártam, hogy kipróbálhassam élőben is, és bár az akác összesen 9 kg emelkedést, majd 5 kg apadást produkált, azért mégis sikerült tapasztalatokra szert tennem:
- Nagyon kényelmes a kaptár kezelése, mert egy-egy vizsgálatkor kevesebb keretet kell megmozgatni (általában vagy elől dolgozom, vagy hátul). Mivel oldalról és hátulról is odaférek a kaptárhoz, így nem kell félig kitekert törzzsel kivenni a kereteket. Ez nagy könnyebbség.
- Az anya hátrarekesztése után a régi fészket akácig megtömik virágporral. Ez hátrányos a mézelés szempontjából. Általában 3-4 teli virágporos keret volt a családoknál. Lehet, érdemes lenne ebben az időszakban virágport gyűjteni?
- Elől sehol nem húztak bölcsőt a fiasításra, ebből arra következtetek, hogy a feromon tényleg szépen tudott áramlani a léputcák között.
- Az anyarácsos választóra a 6-os rész felől több család is zúg építményt húzott, itt anyabölcsővel is találkoztam. Erről olvastam korábban, így számítottam rá. Jövőre mindenképpen fogok építőkeretet használni a kis fészekben is, úgy ahogy Attila részletesen leírta.
- Akác előtt, illetve alatt a 6 keretet pillanatok alatt át lehet nézni és ha kell bölcsőzni. A meleg építményű kaptárnál ez a művelet 20-30 percet vett igénybe családonként, itt 10 perc alatt végzek egy családdal. Nagyon kényelmes.
Az akác nem sikerült, a műlépeket elrontották, és több családnál előrehaladott rajzási hangulat alakult ki abban az egy hétben, amíg nem lehetett kaptárt bontani az időjárás miatt. Erre rásegíthetett az is, hogy nem tudtam tisztító pergetést végezni, mert mire beindult volna az akác, addigra abba is maradt. Így a családok relatíve bőségben voltak, de nem volt munkájuk. Sem gyűjtés, sem fiasításnevelés. Meg aztán bénáztam is egy sort, így lett 5 rajom. Szerencsére sikerült mindet befogni, és legalább rajonként kiépítettek 7-10 lépet. Nem így terveztem a szaporítást, de ez lett. Ezen kívül két családot még rajállapotba is kellett helyezni, mert mindenképpen rajozni akartak, de én már nem akartam fára mászni, legalább ezek is adtak 13-13 új lépet. A maradék 5 termelő család (az idén már csak ezek fognak termelni, ha lesz mit) szép. Folyamatosan elemzem a történteket, hol mit hibáztam el. Az egyik nagy tanulság számomra, hogy mindenképpen kellenek a kölyök családok! Nekem eddig nem volt egy sem. A rendkívül jó tavaszi időjárásnak köszönhetően "pechemre" minden családom akác érett lett, és ezért a túlfejlődőktől nem tudtam elvenni a felesleges fias kereteket, mert hogy nem tudtam hová rakni. Anyát nem tudtam szerezni, saját bölcsőm nem volt, ezért nem képeztem új egységeket. Ez hiba volt, 8-9 keret fiasítás akác előtt két héttel ebben a kaptárban egyenlő a biztos rajzással.
Hát itt tartok most. Bocs, ha kicsit hosszú voltam, vagy ha netán hülyeségeket írtam.