Sziasztok!
Tagnap előtt végeztem a méhcsaládok fészek-szűkítésével.
Sokan csak legyintenek, hogy minek az,úgyis feljönnek maguktól. Mondjuk 20 évvel ezelőtt igaz is volt, de minden megváltozott. Sokkal nagyobb odaadással kell méhészkednünk. Itt nincs pardon, egy rosszkor, rosszul végrehajtott beavatkozás termeléskiesést okoz. Pedig ahhoz, hogy sikeresek legyünk nem szabad hibáznunk.
Tehát én a fészkeket erősen szűkítem és takarom, hogy minél hamarabb kiterjedjen a fiasítás! Nem az a lényeg, hogy az anya hány keretbe tesz tenyérnyi fiast, hanem mekkora annak a felülete, következésképpen mennyit fiasítást nevelnek fel a méhcsaládok akácig! A startpisztoly eldördült, versenyt futnak méhcsaládjaink az akácvirággal.
Én az NB fészket 5-6esetleg 7 keretre szűkítem, az ettől nagyobbakat meg egyszerűen nem hiszem el. Ez nálam azt jelenti, hogy a keret tetejétől az aljáig vastagon vannak a méhek, legalább is erre törekszem. Ezt nevezzük szűk fészeknek. Nagy szakértelmet igényel, mert folyamatosan ellenőrizni kell az élelmet! A fészken kívül valamilyen etetési módot is lehet, vagy kell alkalmazni. Ez lehet a lépek felkarcolásával, vagy egyszerűen etetéssel. Sokan még most adják be a cukor lepényt. Itt nálunk a déli országrészben simán lehet hígan etetni!
Rendszeres a virágpor hordás, ekkor már nem számítunk hosszabb bezártságra, nosema ettől biztosan nem lesz. Sokkal eredményesebb a híg eleséggel való élelempótlás, mint a cukorlepény elpocsékolása.
A pipás etetőt még korainak tartom, különösen az alsó kijárós családoknál. A belső etetést is csak vályús keretetetővel ajánlom úgy, hogy az is a takaró alatt maradjon,így 10 fok alatt is látogatják a méhek,mert saját hőjükkel melegen tartják azt. Sokkal macerásabb az etetés, de megéri! Ki kell próbálni, aztán mondjatok róla véleményt. Szaktanácsadóként nagyon sok méhészetben jártam, sok mindent láttam. El tudom dönteni, mi a jó és mi a rossz technológia, láttam kik a sikeres méhészek, és kik a szájhősök, műkedvelők.Az utóbbiak sokkal többen vannak, de nem őket sajnálom,hanem az általuk tartott méheket.
Egyszer Barkovics Kálmán bácsit (Úgy becéztük,hogy Vegyi Ali)megkérdezte Buchinger György a Méhész Mesterkurzuson Salgótarjánban. Kálmán bácsi, tudomásod szerint mi árt a legjobban a méheknek?
A gondatlan, hanyag,buta méhészek! Ezért itt a méhészklubon tanuljunk egymástól, mert a méhészek legnagyobb ellensége is ez!
A buta, tudatlan méhész! Én az okos emberektől soha nem féltem!
Erről nekem ez a véleményem.
Üdvözlettel:Nagyernyei Attila