Hogyan tovább?
Látom több klubtagnak is tetszik írásom, így folytatom.
Ott tartottunk, hogy a kevésbé, vagy félig mézes lépeket felkarcolom, és a szűk fészken kívülre helyezem úgy, hogy a méhek könnyen hozzá tudjanak férni, de a kijárótól minél távolabb.
A keretek tetejére (keresztben) ráhelyezek egy vastag szívószálat!
(Buchinger György az egyik Mesterkurzoson erre mondta, hogy varázspálcák.)
Ez a felső méhjárat, amely utat biztosít a spájzba.
Itt, a felső takaró alatt van a meleg, így tudnak a léputcák egymással "kommunikálni".
Örösi tanár Úr a keretek felső harmadában egy 5 forintos lyukat fúrt, pont ezért.
Figyelem!
A méhek ezt a plusz élelmet néhány nap alatt átfuvarozzák a nekik megfelelő helyre.
Igen ám, de történhet olyan, hogy az anyát kicsalják fészken kívülre, a frissen felkarcolt keretekhez.
Ez a méhcsalád vesztét jelentheti a telelés alatt.
Emiatt, akár a fagyok beállta után pillantsunk rá felülről a méhcsaládokra.
Néhány alkalommal (még Hunoros időszakomban is) megtörtént, hogy a fészek mellé, az üres fiókra tanyázott a fürt. (legtöbbször két fiókon teleltettem, hogy ne kelljen hajolgatnom)
Ekkor nincs mese, vissza kell őket seperni a mézes lépekre.
Tavaly egy sem volt ilyen, két éve viszont három is.
Ezt fészken kívüli állapotnak hívom, ami ha úgy marad, végzetes.
A méhanyák egyébként ott kezdenek tavasszal, ahol most az utolsó fiasok vannak!
Én a Hunort mindig ellenőriztem, és ezeket a kereteket kivettem!
Felülről jót mutat, viszont a fias felett csak pár centi mézkoszorú van.
Ha ez egy keretben van így semmi gáz, de ha kettőben, és azok egymás mellett vannak, az már baj lehet.
Egyszerű a történet, a széléről tökig mézest kell beemelni a kevésbé mézesek helyére.
Én a Hunort is szűkítettem, és ott is karcoltam ebben az időszakban a lépeket.
Élelem miatti pusztulásom még soha nem volt.
Súlyos amit írok, de véleményem szerint ha a méhcsalád élelemhiányban pusztul el, az a méhész bizonyítványa.
Nálam megbukott.
Nagyernyei Attila