100
Én nem érzem magam szupermennek, viszont ma is úgy gondolom, hogy a méhekkel sokkal több a tennivaló mint itt leírjátok.
Akkor lehet szép eredmény ha a családok fejlődését kontroll alatt tartjuk...szerintem.
Ez a lazán csuklóból, nagyvonalú méhészkedés nem az én stílusom.
Biztosan vannak sikeresebb technológiák mint a sajátom, de az eredményeim nem lebecsülendők.
Aki pedig nem érti előadásaim értelmét, és összevisszaságnak gondolja, ő még nem nőtt fel arra a szintre ami erről szól.
Amikor azt állítom előadásaimban, hogy akác alatt a természetes raj gyűjti a lehetőségekhez képest a legtöbbet, mindenki helyesel.
És amikor azt mondom, hogy a méhek "súgnak" mi kell a jó eredményhez, széttárják a karjukat, nem értik.
Nem baj, nem kell mindenkinek kiválót pergetni, ha neki megfelel egy közepes eredmény, az az ő baja.
Én mindig maximalista voltam, és ebből nem is engedek.
Aki pedig járt a méhészetemben senki nem mondta, hogy méhcsaládjaim családroncsok lennének.
Voltak évek amikor nem minden úgy jött össze ahogy szerettem volna, nem úgy mint nálatok.
Atkát, költésmeszesedést, nozemát, vírust, mászkálást, elnéptelenedést csak más méhészetben láttatok, vagy halottátok.
Nálatok mindig minden család bomba, szétfeszíti a kaptárt, herepetéző, kimerült anya meg valami kitaláció.
Nem úgy mint nálam, mert én ezekkel mind találkoztam már sajnos.
Ami örvendetes viszont, hogy az idén még anyátlanom sem volt, és meszes sincs...egyelőre.
Sok család túlfejlődik, de vannak lemaradók, oda szépen átrakom a rakoncátlankodók erejét.
Hát így állunk.
Nagyernyei Attila