Azért nem lehet mindent az atkára fogni!
Nem szabad általánosságban beszélni.
Pár perccel ezelőtt hívott fel egy méhésztárs, hogy nyugtatókon él, sajnálja, hogy ősszel nem hallgatott rám.
Én többször jártam a méhészetében, és példás rendet, bomba családokat láttam mindig.
Most síri csend, a túlvilágon van már több mint 200 méhcsaládja, néhány kereten lézeng még 8-10 családroncs.
Mi történt?....kérdezhetitek.
Az atka, vágják rá sokan.
A frászt.
Tavaly ősszel felhívott, hogy nagyon sötét színű méz lehet a keretekben, a világos lépekben látszik igazán.
Mondtam neki, hogy valószínű édes-harmat, pergesse ki, és azonnal etessen fel sűrű sziruppal.
Sajnos, a késői időpontra hivatkozva nekiment ezzel a "sz@r" mézzel a télnek.
A több mint 6 hétig tartó kemény hidegben a méhek nem tudták feldolgozni az édes-harmat mézet,és mind odavesztek.
Sajnos elkövetett a méhésztárs még egy óriási hibát.
Azon kívül, hogy nem pergette ki a fekete mézet, még a kölyök családokat is "segítette", földig mézes lépekkel.
Azok is mind elpusztultak.
A látvány siralmas, a léputcákban 10-15 centire feltorlódva a méhhullák,és minden összesz..va.
Kérlek benneteket, akinek akác után lenne néhány felajánlott söprött raja, segítsünk a méhésztársnak!
A lépek egy részét meg lehet menteni, és napraforgóig a rajocskákból szép családok lehetnek.
És ha azt gondoljátok, hogy egyedi estről van szó, tévedtek.
Ehhez a balesethez, kellett a kemény tél is.
Amennyiben a méhek 2-3 hetente tudtak volna tisztulni, semmi gond nem lenne.
Így pedig maradtak az üres kaptárak.
Nagyernyei Attila