Természetesen már a múlt héten végeztem a mézkoszorúk felkarcolásával, a méz már jó helyen van.
Az utolsó család vizsgálatánál sajnos történt egy kis baleset.
Ahogy húztam ki a lépet egy viasz-zúggal megnyomtam egy idei, napraforgó után csendes anyaváltásból született, gyönyörűen fiasító anyát.
Hát mit mit mondjak?
Nagyon el voltam keseredve, mert az utolsó előtti potrohgyűrűje látványosan meglapult, behorpadt de...
és itt jön írásom lényege.
Nem volt éles törés a gyűrűn, de ívesen belapult.
Gondoltam adok neki néhány nap esélyt, és meglátjuk.
Így is történt, de már azt is sikernek könyveltem el, hogy él!
Petézgetett, de a lapulás jó része még megvolt, így nem tudta a petéket a sejt aljára rendesen lerakni, hanem az oldalakra, és rendszertelenül.
Még vártam pár napot, de a következő ellenőrzéskor már ott volt egy másik anya, hogy kicserélem.
És láss csodát.
Adtam neki egy utolsó esélyt, szépen leszorítottam a bal kezemmel a lépre, és rendkívül óvatosan oldalról megnyomtam, megsimogattam!
Sikerült!
A potrohgyűrű visszaugrott, és láthatóan semmi maradandó károsodást nem okozott a gyönyörű, fiatal anyának.
Írtam már arról, hogy néha lehet olyant tapasztalni, hogy kánikulában, amikor meglágyul a viaszsejtek teteje, elvétve (a kövér nagy anyák) háti, és oldalsó potrohgyűrűi alá kevés viasz betüremkedhet.
A 40 éves pályafutásom alatt 7-8 ilyen rendellenességet tapasztaltam, amit arról vettem észre, hogy nem a sejt aljában vannak a peték.
Ezeket az anyákat is meg szoktam "műteni", a siker 40-50 %-os volt.
Ehhez vagy tű kell, vagy egy jókora akáctüske, és finom, óvatos mozdulattal bele kell szúrni a viaszdarabkába.
Ha mellé megy, kapufa.
Tegnap nekem a műtét sikerült, nagyon örültem.
Nagyernyei Attila