-A klímaváltozás ,környezetünk erős "mesterségetsítése" -támához csak néhány godolatot fúzök.
Sok minden eldől az iskolai tanítás-tanulás-nevelés folyamán. Pl:Az 1970-es években még volt egy olyan tantárgy az általános iskolákban , hogy "mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok". A kiskerti munkálatok, esetleg kisállattenyésztés; a fiúknak barkácsolás ,szerszámok javítása; a lányoknak sütés főzés , házi munkák voltak. /Nem részletezem tovább!/
Itt -főleg a falusi fiataloknak -lehetőségük nyilt az elmélet gyakorlatba való ültetésére. A természeti értékek fogalma lassan bővült,és sajátjukká tudott válni. Mindemellett: a munka fogalma is formálódott.
A gyakorlati kertben megtermelt -többnyire- zöldségfélét átvette a helyi konyha. Tehát az iskolai gyakorlati kertben termesztett "áru" "értéket" képviselt.
/Majd ezt a komplex tantárgyat váltotta fel a technika, informatika,számítástechnika tantárgy./
A puding próbája az evés-mondják-. A természet szeretetére nevelni, oktatni kell.Ez ma is megtörténik,ezt nem kétlem.
A rövid gondolatmenettel jelezni szeretném, hogy a saját tapasztalatnál,elvégzett munkánál nincs értékesebb az ember számára. Sőt ! Saját munkánkat hajlamosak vagyunk túlértékelni is !
Hiányérzetünket a környezet megóvása , gyarapítása tekintetében alátámaszja a társadalmi kiállás, szolidalitás hiánya is e téren.
A tudatos kiállás, a természeti értékekért közös érdekünk.Rengetek dolog fontos az életünkben. A prioritást sok esetben a gazdaságosság,-nyereség- és nem a környezeti értékek határozzák meg.
Úgy vélem , hogy az oktatás-nevelés sokat tehetne egy tudatosabb környezethasználó nemzedékért.
Vannak itt pozitív -élő-példák is :Aki államvizsgázott, vagy érettségizett idegen nyelvből, az tudja hogy a környezet,környezeti tényezők, mint szennyezés a klímaváltozás mind-mind támái a vizsgáknak.
Kétség kívül:Sokat tudunk környezetünkről. Sokkal többet mint valaha! Viszont a természet ,környezetünk gyarapítása megőrzése tekintetében csak kullogunk.
Ennek egyik hatékony eszköze lehetne az oktatás bizonyos szegmenseinek új alapokra helyezése. De ez a gondolatsor messzire mutat.Azt viszont jelzi, hogy nincsenek igazi társadalmi párbeszédek .Sem igazi társ-i rétegbeszéd a méhészek között!
PL. a méhészek párhuzamos "beszélgetései". Sok jó vélemény van !
Ezekből láthatóan (nem vesznek részt) kimarad sok véleményformáló,meghatározó méhész. A vitakultúra , -vagy kultúrálatlanság- sokakat távol tart attól, hogy elmondják véleményüket. Ez nagy baj.De mindenen lehet változtatni. Elhatározás, akarás kérdése.