Könnyes arccal írom soraimat.
Vándortársam, méhésztársam, barátom Bohner Péter oldi műbútor asztalosmester elhunyt.
Napok óta nem találom a helyem, csak nézek az ég felé, hogy miként lehetett ez.
Fájdalmam leírhatatlan, mert nem csak barátomat vesztettem el.
Éjszakákat méhészkedtünk a 33 év alatt a telefonban, és amikor az ő kiserdőjében voltak 10 évig a méheim, a déli harangszóra mentem Péterékhez ebédelni.
Vándorlásainkon együtt örvendettünk eredményeinknek, vagy szomorkodtunk ha nem sikerült.
Rettenetesen ügyes ember volt!
Szakmájában a műbútor asztalosságban egy zseni, ügyes keze közül számtalan gyönyörű bútor került ki, vagy restaurálta őket.
Családi házunkban, és méhésztanyámon is ő készítette a falépcsőt, a spalettáinkat megfaragta.
A Bajai Méhész Múzeum kapubejárójától, a templomi faburkolatok restaurálásáig a Szent Korona másolatának kifaragásig leírhatatlan a gyönyörű munkája.
És most nincs többé.
Az oldi templom toronyóráját ő tervezte, ő készítette, ami a mai napig pontosan működik.
Amikor két hete Barcsra mentem előadást tartani, előtte Pécsen a kórházban meglátogattam.
Mondtam neki, hogy itt a jó idő jó lesz ha nem sokáig nyomod az ágyat....még nevetett.
Aztán eltelt egy hét ismét meglátogattam.
Már csak egyik szemét nyitotta ki, kezét megsimogattam de nem felelt.
Szombat délelőtt elhunyt.
66 éves volt.
Isten nyugosztaljon Drága Barátom!
Te már a csillagoktól figyelsz rám, mi lesz az idei akácon!
Borzasztó fájdalmat okoztál.
Nagyernyei Attila