LÉLEKHARANG

  • 54 válasz
  • 28387 megtekintés
Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #30 Dátum: 2020. Március 16. 22:49 »
Ismét itt hagyott bennünket egy jó barát!

Nyugodj békében “Gyuribá”!




Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #31 Dátum: 2020. Március 17. 20:25 »
Rövid visszatekintés (nekrológ) Buchinger György méhészeti pályafutásából, a saját szemszögemből.
Ahogy emlékszem Buchinger Györgyöt (Gyurit) 1987-ben ismertem meg, amikor elhívtam egy szekszárdi előadásra a Babits Mihály Művelődési Házba.
Utána folyamatosan tartottuk a kapcsolatot annak ellenére, hogy ő az NB24-es királya volt, én pedig a Hunorban nyomtam.
1990-től megszervezete a Salgótarjáni mesterkurzust, amin én is több alakalommal részt vettem.
Ezek a családias hangulatú, éjszakába nyúló tömény humorral fűszerezett szakmai összejövetelek felejthetetlenek.
Ott ismerkedtem meg a Csányi testvérekkel is, és Gyurival is itt lett szorosabb a kapcsolatom.
A mesterkurzuson egyik hajnalban elmeséltem neki, hogy én egy Baranya megyei kis faluban tartom a méheimet, 100 km-re lakóhelyemtől, mert 1 hét 10 nappal minden virágzás előrébb van mint Tolna megyében.
Ezzel egy lavinát indított el az „NB király” fejében.
Következő év tavaszától egészen az aktív pályafutásának végéig az én telephelyemre járt le tavasszal, amikor Salgótarjánban kitisztultak a méhei.
Az ő méhészetét előbb láttam mint a sajátomat, mert megkért, ha lemegyek (én pedig igen sűrűn jártam Baranyába) nézzek rájuk.
„Rágják e már Áttilá a kijárószűkítő szivácsokat? Rágják-e a szűkítésre használt gyékénypárnákat?
Mennyi méhe van fészken kívül? Mennyi a fiatal szőrös méh? Mennyi a fiasom?”
Éjszakába nyúlóan méhészkedtünk a telefonon keresztül.
Mindig így jelentkezett be:
„Buchinger vagyok a bőrfotelből.”
Aztán amikor kipergette a „világcsúcsot” 3 akácon, sokan nekiestek, pedig szín igaz volt!
Akkor én szállítottam a méhészetét Dányba (a régi Kádár üdülőbe) kipergetés nélkül pakoltunk.
A 3. sort hárman tettük fel, brutális nehezek voltak.
Dányban amikor letettük őket nagyon melegek voltak a kaptárak, zúgtak rendesen mint egy motor.
Gyuri elkiabálta magát, hogy azonnal kinyitni az összes tetejét mert lefulladnak!
A talpunk alatt ropogott a fű a hajnali dértől, a kaptárak meg gőzöltek a forróságtól.
Az ég világon semmi bajuk nem lett, Gyuri annyit mondott …most legalább visszarágták a bölcsőket.
Ahogy améhek betájoltak azonnal pergettek, nem volt pihenés!
Itt is telerántották a 24-eseket, és utána spuri haza, Salgótarjánba.
Amikor gondjai voltak a méhekkel, és azt mondta….megyünk Hegyestűre a barátomhoz, annak legalább vannak jó méhei. (Magával szemben is kritikus volt!)
Elmondhatom, hogy rengeteget tanultam tőle, pedig én Hunorban dolgoztam.
Mégis mit?
A hihetetlen gyorsaságot, szakszerűséget.
Határozott, és rendkívül ügyes méhész volt, óriási vándorlási rutinnal!
Aztán amikor több alkalommal Salgótarjánba vándoroltam (a helyet Ő szerezte nekem) , egyszer komoly esőt kapott az erdő.
Erre mondja…… na Áttilá pákolhátsz, ennek vége.
Mondtam neki, hogy most voltam fent az északim oldalon, van benne még 3 szép nap.
Válasza:
„Nehogy má egy álföldi méhész mondja meg nekem mikor van vége!”
Még bejött 12 kiló!
1998-ban a Salgótarjáni Mesterkurzusra meghívott előadónak.
Akkor 320 Hunor termelő családom volt, és egyik alkalommal amikor akác előtt a fészket szűkítettem, odajött a Baranya megyei telephelyemre barátjával Király Tibivel.
Azt mondta:
„Sok mindent láttam már, de ezt másnak is látni kéne.”
Gyuri a tavaszi felfejlesztés igazi mestere volt, nagy szerencsémnek tartom, hogy megismerhettem.
Egyik alakalommal, pont  a hazavándorlása napján amikor a méhcsaládokat készítették elő vándorlásra, jó pár raj „kiugrott”.
Gyuri nem aggódott rajta, ezt mondta….Tibi még egy kicsit nyomtuk volna őket, itt a faluban mindenkiből méhész lesz.
Ugyanis a faluból hívta a rakodókat segíteni, akiknek a rajokat odaajándékozta.
Hát volna még mit írnom, de a szomorúság erőt vett rajtam.
Elment egy igazi vérbeli szakember, akinek a kisujjában volt a méhészkedés.
Király Tibi vándortársa, barátja, halála után Gyuri teljesen összeomlott.
Még Tibi fiaival méhészkedett rövid ideig, de gyakorlatilag elkedvetlenedett, és a szomorúság úrrá lett rajta.
Méheit eladta, de soha nem múlt el úgy akácvirágzás, hogy ne érdeklődött volna az akác eredményről.
A Tolna Megyei Méhész Egyesület is gyászolja, mert Gyuri nálunk volt tag.
Nagyernyei Attila


*

Bicska

  • *****
  • 601
Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #32 Dátum: 2020. Március 17. 20:52 »
Részvétem minden gyászolónak! Nyugodjon békében!
"Vassal csorbitott csontváz-leletek
mutatják, hogy itt mivé lehetek,
ha mellemre kitüzöm jeletek, -
csirkefogók! Nem játszom veletek!"

Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #33 Dátum: 2020. Április 21. 00:06 »
Eltelt több mint egy hónap és még itt,ezen a fórumon nem búcsúztam el “Gyuribától”.
Büszke vagyok rá,hogy így hívhattam hazánk egyik legjobb,ízig-vérig méhészét és büszke vagyok arra is hogy barátja lehettem.
Sokat tanultam tőle.
Ahogy még sokan mások is.
Egyik legjobb méhészeti tanító mesterem volt.

Azért írok ma egy szokatlan búcsúztatot,mert a mai napon méhészeink egy részének sokat meséltem róla és így szembesültem azzal,hogy már Őt sem lehet felhívni.Nem kérdezhetek Tőle többé az akácról,a mézelésének várható időpontját és az aktuális teendőket nem beszélhetjük meg.Nem jelentkezik be telefonba többé.
“Halló!
Itt Buchinger a bőrfotelből.”
Nincs már velünk.

Kedvenc mondását emlegettem,amikor délután a sok munkától fáradtan ültünk a méhek között.
“Ilyenkor kell kitaposni a füvet a kaptárak mögött.”
Ez a mondat aztán elindította az emlékeket és azóta ott motoszkál Gyuribá a fejemben.

Sokan nem tudják,hogy Neki köszönhetjük a több napos méhészeti konferenciákat.
Ő volt a Mesterkurzus nevű salgótarjáni méhész találkozó megálmodója, majd sok éven át vezetője,motorja.
Az ottani jó tapasztalatok indítottak be hasonló rendezvényeket,pld. profik gyűlése.
Többször kért fel bennünket előadónak.A találkozó előtt több mint félévvel leírta miről szeretné ha szólna az előadásunk.
Szíve ügye volt az “Ő Mesterkurzusa”.
Sokat köszönhetünk Neki,mert minden ilyen alkalommal a felkészülésünk során tisztult az épp aktuális technológiánk,mivel el kellett mondani másoknak mit,miért és mikor tesszük amit teszünk a méhekkel.

Mesterkurzus után több évben is meghívott bennünket,ahogy Ő hívta “kocsmázni” a kedvenc cukrászdájába.Mivel alkoholt nem ivott ez a “kocsmázás” Nála a süteményezést jelentette.
Öcsémmel hármasban beszélgettünk a kurzusról.Már akkor,pár órával a konferencia után a következő évit tervezte.

Hiányzol és hiányozni fogsz Gyuribá!
Isten áldjon!
Az örök akác legelőkön nyugodj békében!

Csányi Ánti!
(Ahogy Ő mondta pálocosan.)




Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #34 Dátum: 2020. Augusztus 03. 21:53 »
Meghalt Kis Csabi barátunk,bararátom,székesfehérvári méhész a profi egyesület előző elnöke.
Péntek hajnalban költözött az örök akác erdőkbe.
Kevés ilyen kedves segítőkész embert ismerek,ismertem mint amilyen Ő volt.
Mély megrendülésemben sajnos nem tudok hosszabb tartalmasabb megemlékezést írni.
Bölcsességed,bármilyen probléma esetén mindig egyszerű de briliáns ötleteid,megoldásaid sokunknak fognak hiányozni.
Nyugodj békében Csabi.

Csányi Antal

Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #35 Dátum: 2020. Szeptember 10. 19:34 »
Sajnálatos hír érkezett!
80 éves korában elhunyt Rohman György bátaszéki méhésztársunk.
Gyuri bácsi minden szakmai kirándulásunkra az elsők között jelentkezett, ő volt a mókamesterünk.
2020. szeptember 14-én délelőtt 11 órakor lesz a temetése Bátaszéken.
Gyuri bácsi nyugodj békében!
Gyászolja a Tolna Megyei Méhész Egyesület.
Nagyernyei Attila
elnök

*

Nb18

  • *****
  • 797
Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #36 Dátum: 2020. Szeptember 10. 20:34 »
Nyugodj békében Gyuri Bácsi!
Mindig a fülemben cseng a válasza, amikor az egészségéről érdeklődtem:
"Panaszkodni nem akarok, dicsekedni meg nincs mivel!!!!!"

Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #37 Dátum: 2020. Szeptember 20. 19:59 »

Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #38 Dátum: 2020. Szeptember 26. 07:21 »
Tisztelt Méhésztársak!
Ballér Róbert pár sorával gondoljunk az OMME első elnökére!
"Megemlékezés:
Mai nap testvéremmel Somoskőújfaluban jártunk..
Sajnos 2020. március 12.-én elhunyt Buchinger György, az újkori OMME első elnöke, a NB24 kaptár legnagyobb tudósa. A méhészeti szaklapokban egyik legtöbbet publikáló szakíró.  A vírus veszély miatt temetését zárt körben lehetett csak akkor megtartani. Mivel ma lett volna 80 éves, ezért az Országos Magyar Méhészeti Egyesület megemlékezést szervezett sírjánál, ahova mi is meghívást kaptunk. Így búcsúzhattunk méltóképp példaképünktől…
NYUGODJON BÉKÉBEN!"

Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #39 Dátum: 2020. December 22. 20:50 »
Tisztelt Méhésztársak!
Most kaptam a szomorú  hírt.
Elhunyt Blázsovics Zoltán dombóvári méhészbarátom.
Temetése 2020.december 28-án hétfőn, 15 órakor az Újdombóvári Temetőtőben lesz.
Zoli 250 NB fészek-mézkamrás méhcsaládja várja a tavaszt....nélküle.
49 éves volt csupán.
Nyugodj Békében!
Barátod:
Nagyernyei Attila

Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #40 Dátum: 2020. December 28. 18:40 »
Blázsovics Zoli temetésén rengetegen voltunk!!!!!!!!!
Ebből is lemérhető milyen nagyszerű ember voltál Blázso.
Ennyi könnyes szemű méhésszel még soha nem találkoztam.
Megrendülten gyászoltuk Zolit....nincsenek rá szavak.
Nagyernyei Attila


Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #41 Dátum: 2021. Június 21. 07:40 »
Isten nyugosztalja!
http://www.omme.hu/elhunyt-czeman-laszlo/
Nagyernyei Attila

Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #42 Dátum: 2021. December 10. 19:27 »
Sajnos ismét ebbe a rovarba kell írnom.
Megrendüléssel közlöm veletek, hogy Sárhidi János hőgyészi méhésztárs a mai napon elhunyt.
Ő volt a Tolna Megyei Méhész Egyesületben a legnagyobb méhcsalád számmal rendelkező méhész.
A Sárhidi név Tolna megyében egy ikon, egy  méhészdinasztia oszlopos tagja hagyott itt bennünket. Csendességével, szakértelmével irányt mutató technikai újdonságaival kitűnt közülünk.
Isten Nyugosztaljon János!
Nagyernyei Attila
 

Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #43 Dátum: 2022. Január 14. 19:05 »
Nikovitz Antal a tegnapi nap elhunyt !

Re:LÉLEKHARANG
« Válasz #44 Dátum: 2022. Január 14. 21:00 »
Nyugodjék békében!