Drága Pista Bácsi!
Most kaptam a hírt, hogy elmentél. Elmentél, és nagyon sok mindent magaddal vittél. Jókedvet, vidámságot, tudást és szeretetet.
Amikor barátoddá fogadtál, úgy éreztem magam, mint a kiskatona, aki hirtelen megkapja a rangos kitüntetést. Tudod... nem szeretem a telet. Túl sok ember ment el télen mostanában, akit szerettem.
Először édesapám, majd Sanyi bácsi, és most Te.. Nélküled már nem lesz ugyanolyan. Semmi sem.. Sem az őszi kiruccanásaink Illés Sanyival és Vágó Lacival, sem a szakmai kirándulások, amik szervezésében oroszlánrészed volt. Nem tudunk felhívni hogy egy jót beszélgessünk, nem emeled ránk az ujjad, és dorgálsz meg...
Tudom, hogy vigyáztál ránk, és hogy továbbra is vigyázni fogsz. Remélem, ott fent találsz egy jó vándorhelyet, és ha jövünk, ha majd rajtunk a sor, lepakolunk melléd, és jövünk hozzád inni egy jó CSÍKI SÖRT...
Pista bácsi! Sok van a rovásunkon! Egy időre búcsúzom tőled...
Tűzre-vízre vigyázunk...
Barátod: Szabó József