Úgy gondolom, hogy egy felvásárló volt az illető, aki Gyuszizott. Párbeszédben hangzott el a becézés és nem volt tiszteletlen. Az elnök úr sem érezte magát zavarban, látszott, hogy beszéltek már kötetlenebbül is. Az előadások....., valahol jók voltak, de nem általános dolgokat érintettek. Biztosan szép a Mézes Gergő, méhészmúzeuma és az apiterápiás háza és az előadás is kitűnő volt, de szerintem technológiai, méhegészségügyi, aktuális méhészeti témákra kellett volna rámenni. Igazából, ha az asszony és a gyerekek nem akarták volna Zoltán Erikát megnézni és mézes finomságokat enni-inni, magam nem mentem volna el a programok ismeretében. Szolnokra az alföldi mézesnapra viszont megyek.
Zoli!
Biza nem felvásárló volt, aki „Gyuszizott”, hanem az a Tóth Péter, aki nem volt meghívott előadó, csupán hallgatóként ment be az előadásokra, s ott szembesült azzal, hogy tófalui „Agresszív Zsuzsika” és Fazekes Gyula rentyölték azokat a termelő méhészeket, akikből éltek, élnek, s mint látszik, továbbra is élni szándékoznak. Tóth Péter elsősorban azt a kijelentést utasította vissza, hogy a mézeskerti nagysád „idén még nem találkozott ehető mézzel”. Valószínű éhen is pusztul szegényke, mert a hobbiméhészetükből a kesudiós, szezámmagos, tökmagos, áfonyás krémmézet nehéz lesz az igényes külföldi piacokra eljuttatniuk élvezhető méz híján. Alapjában véve az OMÉK-en való részvétel körül folyt a polémia, szegény csomagoló-kereskedő vállalkozások valójában azt szeretnék, ha a termelő méhészek promótálnák a mézet a marketing-alapjukból …
Szóval ez a Tóth Péter –rövid nadrágban- a hozzászólásban igyekezett megvédeni a tisztességes termelő méhészeket, akiket az ott üldögélő fő-fő érdekvédőjük, az egyesület -még- elnöke –hosszú gatyában- sunyin hallgatva a szokott módon esmeg magára hagyott. Az, meg hogy Tóth úr rövid gatyában volt, semmit nem változtat annak értékén, hogy a termelő méhészek érdekében lépett fel. Gatya nélkül is böcsülendő lenne ez, valamint a hosszú gatya se indok, hogy az érdekvédő elnök a hosszú gatyájába rejtse a tutyimutyi, méhészáruló, kereskedő-csókos mentalitását.
Tóth Péter egyébként bátran „Gyuszizhatja” Fazekas elnök urat, kapcsolatuk van olyan régi (t’án még a melliferás időkből eredő, ahol Péter alapító tag, Fazekas elnök úr pedig alkalmazott volt), hogy ne legyen sértő, ha nem modorosan, nem olyan kimérten, mint húsz deka juhtúró, kéri ki a termelők nevében, hogy a kereskedő hölgy globálisan leócskázza a méhészek idei munkáját…
Nagyernyei -Feuerstein lovag meg jobb, ha megkéri Puzzolát, hogy erissze már le a fejibül a felgyűlt –és erőst feszítő gőzt- mert a végén még úgy jár a Tóth Péter ellen táplált indulata miatt, mint a kiskutya, aki nem tudott szellenteni, oszt kipukkadt…
Nevetséges és mulattató Atilla, OMME Karógyökere, Kemény Magja, Ustora és Lópici Gáspárja permanens és fóbiás görcsölése Tóth Péter ellen. Már mindenki rajta röhög, mert szegényke azt a néhány boldog, oldott pillanatot sem képes élvezni, amit ritkán megad neki a teremtő, amikor nem „szakmapolitikai sztaniolba csomagolt” –az én véleményem és sok, a szituációt ismerő személy szerint ( s ez nem állítás és szakvélemény)- paranoid pszichózisaitól, fóbiáitól, rettegéseitől , skizofréniás mélypontjaitól mentes, világos pillanatai vannak.
Olyan -erősen mórickás- feeelingje van ennek az Atilla-közvetítésnek is a szedresi hírmondóban, nekem egy ősöreg vicc jut mindig az eszembe róla.
Jancsi és Juliska között a párbeszéd:
-Te Jancsi, olyan uncsi már, hogy semmi másról nem tudunk beszélgetni, mint a szexről…!
- O.K. Juliska, de akkor mondd már meg mi a fütyiről beszélgessünk?
- Miről, miről? Beszélgethetnénk például a zenéről is…
-O.K., nem bánom Julis… Öööö… Izéééé… Csináltad már zongorán…?
Mintha Atilla, Nagy Kerál, OMME Ustora úgy lenne ezzel a Tóth Péterrel, mint a Mumussal. Az emberek nagy része, s úgy látszik, Atilla is retteg attól, hogy a Mumus/Tóth Péter az ágyuk alatt van. Rettegnek a Mumustól/Tóth Pétertől, s képtelenek eloltani a villanyt és elaludni. Van azonban egy személy, akitől viszont a Mumus nem mer elaludni. Ő Chuck Norris, tőle a Mumus is tart… Tóth Pétertől meg még Chuck Norris is tart…!
Szóval a fóbiák egy része elszántsággal, sok időráfordítással és sok pénzzel gyógyítható lenne talán, bár kétlem, hogy Csernus doki elvállalná Atilla Kerál lélekkurkászatát, a dokinak van jobb dolga is, mint kilátástalan pácienst bevállalni.
Valószínűleg igaza is lenne, ám én egy szintén régi tanmesét mesélnék ágyikóba bújás előtt Atillának, javasolván, hogy ne égesse a lámpát egész éjszaka, hogy Mumusa, Tóth Péter a setétben elő ne jöjjön az ágy alól… Ráadásul ingyér’ is adom a bölcsességet és a pszichiátriai tanácsot:
Egy ember elmegy egy pszichiáterhez és előadja neki a következőt:
„Gyerekkoromtól bennem van az, hogy esténként mindig félek lefeküdni, mert félek attól, hogy valaki van az ágyam alatt. Úgy érzem, hogy előbb vagy utóbb beleőrülök ebbe a félelembe.
--- Bízza rám magát nyugodtan – mondja a pszichiáter – egy év sem kell hozzá és megoldható a probléma. Jöjjön el hozzám hetente háromszor és megszabadítom ettől a félelemtől.
--- No és mennyibe kerül – kérdi a paciens.
--- 80 dollár egy vizit – mondja a doki.
--- Alszom rá egyet-kettőt – feleli a paciens és a doki hiába várja vissza.
Egy fél év múlva véletlenül összetalálkoznak, és a doki megkérdi, hogy miért nem jött hozzá a kezelésekre.
Mire a paciens: 80 dollár hetente háromszor, egy teljes éven át, az 12 800 dollár.
Egy bárpultos viszont kigyógyított összesen 10 dollárért. Olyan boldoggá tett a gyógyításával és azzal, hogy olyan sok pénzt megspóroltam, hogy vettem egy új sportkocsit.
Mire a doki:
--- Ha nem vagyok indiszkrét, és megmondhatja, mégis hogyan gyógyította ki a bárpultos a bajából?
--- Azt mondta, hogy fűrészeljem le az ágyam mind a négy lábát és tényleg, azóta senki sem fér el alatta…”
Átilla!
FELEJTSD EL A PSZICHIÁTEREKET!
IGYÁL EGYET ÉS BESZÉLGESS EL A BÁRPULTOSSAL.
MINDIG ÉRDEMES MEGHALLGATNI LEGALÁBB EGY MÁSVALAKI TANÁCSÁT IS!
Akár az enyémet is…!
Próbálj már normális emberi kapcsolatok mentén kommunikálni, s megszabadulni a bensődet feszegető „Mumusodtól”. Ne megsemmisíteni akard, mert ahhoz kevés vagy, mint a Nagyi lekváros tekercsében az önindukció. Egyszerűen el kellene engedned…!
El se hiszed, mennyire megkönnyebbülnél…!