Köszönöm szépen az elismerő szavakat, ez valóban így is van.
De nézzük az érem másik oldalát, a méhészeket.
Érdekes volt az idei Tavaszváró Szakmai Méhésznap, mert végig a kettősséget éreztem a rendezvényünk ideje alatt.
Az eszközkiállítók között nagy volt a nyüzsi, ez mindenképpen örvendetes.
Sokan megvásárolták a méhészetükhöz szükséges kellékeket, amit hiányoltak, hogy keretlécesek nem voltak.
Ennek egyszerű oka van, annyi a megrendelésük, hogy nem kell nekik a kiállításokon görcsölniük.
Több kiállítóval is beszéltem a végén és nagyon elégedettek voltak.
Nem úgy mint én, és ezt szomorúan kell közöljem veletek.
Véleményem szerint igen színvonalas előadásokat hallgathattunk, de hányan is?
Baromi fájdalmas számomra ez a közöny az szakmai előadások iránt, de akik végigülték azok közül sokan odajöttek gratulálni.
És ez nem Szekszárdnak szól, ez nem szekszárdi jelenség.
Ha jól bele gondolok, ebben a hónapban csak nálunk 3 szakmai előadást hallgathatnak a méhészek.
A Szekszárdi Méhészklubot 3-án, most a tavaszváró, és 22-én a megyei méhegészségügyi felelősök képzését.
Ez rá is nyomta a teremben ülők létszámára a bélyeget.
Talán annyi kis technikai problémát is láttam, hogy a ruhatár kötelező volt és ezt többen szóvá is tették.
Sajnos ezzel nem tudok mit csinálni, mert ezt a Babits Mihály Kulturális Központ belső szabályzata írja elő, tűzbiztonsági okokra hivatkozva.
Összességében kettősség van bennem mint írtam az elején.
Reménykedek, hogy talán jövőre.
Nagyernyei Attila