Megint csak segíteni próbáltam volna (de már megint minek) azzal, hogy egyszerűbb megelőzni a bajt mint aztán tavasszal siránkozni. De teleljetek szotyin, nekem aztán 1111.
WR!
Ez nem erről szólt. Arról, hogy az NNI könnyen lehet, hogy a kisebbik rossz. Pontosan azért, mert a kisebb adag által kiváltott eltévedés nagyfokú védelmet jelent a méhcsalád számára. Olyan szer, amelyik a modern fejlesztés eredményeként szintén nem válik le a receptorról, és ezért kumulálódni tud (nem tévesztendő össze a bioakkumulációval, amely a táplálékláncban történő felhalmozódást jelenti), és nem, vagy nagyon nehezen bomlik, valamint nincs eltévedést kiváltó hatása, az lényegesen veszélyesebb abból a szempontból, amit írsz. A Lumiposának erre nagy esélye van. Ha választani kell a méhésznek majdan a kettő közül, hogy melyik mellett él szívesebben (természetesen anyagi kompenzáció mellett), akkor ha az NNI jár kisebb veszteséggel, a méhésztársadalommal nehéz lesz elfogadtatni úgy, ha kígyót, békát kiabálva rá, eltúlozzuk a valóságos kártételét.
Természetesen a különböző érzékenység megfogalmazása egy nagyon jó érv, ahogyan az is, hogy milyen arányban áll egymással a nektárgyűjtés során sokszori alkalommal felvett hatóanyag, a téli táplálkozás során a sokszori felvétellel. Ez utóbbira nincs igazán egzakt adat. A fiasításra vonatkozóan számítások vannak az EFSA anyagban, és ők úgy hozták ki, hogy az akut toxicitás esetén a fiasítás fele annyi méreghez jut, mint a dolgozó méh. Tehát eltévedés esetén még nagyobb a védelem mértéke a fiasra nézve. Nem biztos, hogy helyesek a számok, hiszen ezek csak számítások.
Szóval arról van pusztán szó, hogy feleslegesen ne gerjesszünk feszkót, hagyjuk, hogy apró lépésekkel eljussunk a végső igazsághoz.
Ami a felvásárlókat illeti. Szerintem nem akkor kell aggodalmaskodni, amikor 50 ppb-s MRL mellett méhpusztulás van, hanem akkor kellett volna, amikor 10 ppb-s MRL idején nem pusztult a kijáró méh.