Vártam, hátha valaki reagál Oszkár hozzászólására.
Amit alább leírt, ezt én is tapasztaltam már, valójában akaratlanul egy kísérletet hajtott végre.
Erről írok már napok óta, hogy nem szerencsés ebben az időszakban "bebugyolálni", és erősen leszűkíteni a méhcsaládokat.
Lám most a méhek súgtak is nekünk!
Semmi mást nem kell csinálnunk, csak lemásolni azt, amelyik a legjobb megoldás.
Tehát a hűvösben lévő kaptárakban lévő méhcsaládoknál sokkal kevesebb élelem fogyott.
Ha valakinek a méhei napsütötte, kies részen vannak, és még jól be is takargatja őket, nem szeretnék a helyébe lenni.
Buchinger Györgyről sokszor írtam már.
Ő az NB-ben egy iránymutató, nagystílű méhész, és ő is úgy tett, hogy Salgótarjánban teleltetett, majd a tisztuló kirepülés után másnap, levándorolt délre.
Továbbra sem értem hova ez a rohanás, mi ez a kapkodás.
A méheket ne csapjuk be, a fiasítás akarattal való kiterjesztése nagy áldozattal jár.
A témát befejeztem, majd márciusban visszatérünk rá, hogy ki járt jobban.
Az aki már most lepényezik, vagy az akinek nyugiban, rengeteg mézzel telelnek a családjai.
A méz mennyisége perdöntő, erről is írtam már.
Fizikai gátat jelent az anyának, és akármilyen furcsa de ebben az időszakban ez JÓ!
A startpisztolyt ravaszát, normál körülmények között február végén, március elején kell meghúzni, amikor is tömeges virágporhordás, és a jó idő beköszönt.
Ekkor azonnal szűkítek, takarok, és napi néhány decivel belső itatást alkalmazok.
Repcére az állomány nagy része már termelő, és onnantól FÉK!
Ez eddig bejött, és ezen továbbra sem kívánok változtatni.
Nagyernyei Attila