Tudja szerintem az anya, hogy a család mennyire van ellátva, feltöltve
Na ez ez nagyon lényeges dolog. Igen, pontosan tudja, érzi a család, hogy mennyi a készlete, mennyi tartalékai vannak, "meddig ér a takarója". A méhek -ellentétben velem- nem táplálkoznak élvezetből és csak annyi utódot szaporítanak, amennyit "belátható" időn belül fel is tudnak nevelni. Csak akkor fejlődik igazán a méhcsalád -több feltétel együttes megléte esetén- ha érzi, tudja, hogy bőség van a kaptárban. Ha érzi, ha tudja, hogy nem kell spórolnia a fiasítással mert van mögötte bőséges élelemkészlet, van amire alapozzon. A méhcsalád olyan, mint a szorgalmas, felelősségtudatos ember. (vannak persze akiknél nem így működik a dolog, talán többségben is :-) ) Nem vállal akkor utódot ha érzi, hogy az adott életszakaszában nem igazán tudná tisztességesen nevelni és az káros lenne mind magára mind az utódra nézve. Ha pedig a pénzéhez kemény munkával jut hozzá, akkor megtanulja azt értékelni és beosztani is. Ha nincs vagy kevés a pénze nem költ. Ha viszont tudja, hogy van a pénztárcában akkor több mindent megengedhet magának.
A másik lényeges dolog ez: "ha egy hetet tolok a generációváltáson már megérte"
Igen, mert az alatt az egy hét alatt a család több fiasítást tud nevelni és ez döntő lehet a későbbiekben a termelési időszakban.
A harmadik, ami szerintem is szintén nagyon fontos: "amikor kell azonnal ott a takarás, nem késik el a méhész"
A nappalok hosszabbodásával, a hőmérséklet viszonylagos emelkedésével és a korai várgporok megjelenésével (pl. mogyoró) a méhcsaládban beindul az élet. Ebben az időszakban viszont méhészkedni még nem lehet és nem is kell. Mivel minden év más nem tudhatjuk, hogy ez az időszak mire esik. Január vége, február vége esetleg március ki tudja? A lényeg, hogy ott a takarás és a fejlődéshez szükséges többi feltétel. A méhész nyugodt lehet.
November végén már én is takarom a szűkített családokat. Bár ekkor még csak mérsékelten, de takarom. Zárókezelés után, kb. decemberben már rendesen betakarom és a következő méhészkedésre alkalmas időig (márc.-ápr.) nem zavarom a családokat. De egyébként most sem. Atkaírtást leszámítva én már több mint egy hónapja nem méhészkedem.
Én tavasszal csak várok a jó időre. Elsétálok a kaptársorok előtt, ahol jobb időben rendesen röpködnek és hordják a virágport ott nincs gond. Feleslegesen nem bontok kaptárt mert azzal csak ártanék.
Sokan gondolják, hogy 'minek takarjak, a természetben se takarja senki se a méheket'... Ez így van viszont nem is akart senki sem elvenni a természetes méhcsaládtól 100 kg mézet éves szinten. Ráadásul ezen a földrészen már nem is életképes egy méhcsalád a természetes körülményei között.
A takarni - nem takarni- mikor takarni - mivel takarni örök vitatéma a méhészek között. Én nem akarok és nem is fogok ebben senkivel sem vitatkoni. Biztosan mindennek van alapja, szívesen olvasom mások véleményét, tapasztalatát. Gyakran én is leírom a sajátomat de hogy erről valakit meg is akarjak győzni az nem célom. :-)
A méhcsaládok téli, tavaszi takarása csak egyik fontos feltétele a család fejlődésének. Ha nincs a családban jó anya, ha nincs megfelelően magas élelemkészlete (virágpor, méz), ha nincs megfelelő számú és egészséges egyede, ha nincsenek fiasításra alkalmas lépjei akkor a takarás is csak "részletkérdés". Ha igyekszünk biztosítani minden feltétel együttes meglétét a családjaink számára akkor azok ezt "meghálálják" akkor fognak jól és automatikusan fejlődni, akkor lehet bennük bízni, akkor lehet tőlük várni, remélni.