Tehát akkor folytatom.
Mivel az idei év eddig extrémnek számít az időjárás változékonysága miatt, ettől nem lehetnek függetlenek a méhcsaládok sem.
Sokan arról panaszkodnak, ahhoz képest mennyi fiasítás volt, a méhcsaládok mégsem robbantak fel.
Én most úgy látom, hogy ebben az időjárás nagyon is benne van.
Keressük a külső körülményeket, majd magunkban is a hibát, de a fő ok a változékony időjárás.
Aki sok időt tölt a méheinél megtapasztalhatja, hogy egy napon belül milyen változásokat képes produkálni az időjárás.
Ha ez néha történik meg, azt még a méhcsaládok elviselik, hamar regenerálódnak, sokszor észre sem veszi a méhész a baj okát.
Vándorméhészek ha úgy engedik ki a családokat, hogy 12-14 fokos hűvös, esős idő van, a méhek tömegével rádermednek a virágra.
Az idén többször írtunk már arról, hogy egyik pillanatban nyári meleg volt, a másikban meg februári hideg.
Voltam olyan méhésznél, hogy egy ilyen változóan felhős időben, egyik pillanatról a másikra tömegével dermedtek le a főként virágporos méhek, majd amikor kisütött a nap, egy pillanat alatt eltűntek.
De mi van ha nem süt ki a nap?
Bizony ez volt benne az idei szezonunkban, és akác alatt is.
Felborult a méhek munkamegosztása, de ezt nem mi akartuk, például az anyakorlátozással.
Az időjárás szeszélye tizedelte a kijáró méheket, így mindig a fiatalok indultak gyűjteni.
A korai anyakorlátozásnak különben az idén nagy ára volt.
Ott még nagyobb elnéptelenedésről számoltak be a kollégák, akik türelmetlenek voltak, és korán korlátoztak.
Ismét egy méhész büszkén számolt be arról, hogy még esőben és a hűvösre fordult időben is élénken járták a vizes virágokat a méhei.
Nagyon szerény eredménye lett.
Tehát hamarosan egy újabb generációváltással felérő elnéptelenedést prognosztizálok, amit nem betegség okoz.
A fiatal méhek rövidebb életűek lettek, mert halálra dolgozták magukat.
Mit lehet tenni?
Serkenteni, vagy ismét gyenge hordású legelőre vándorolni.
Ahhoz, hogy a méhcsaládokban folyamatos legyen a munkamegosztás, NB keretre viszonyítva 2 keret nyitott fiasnak kell lennie!
Ha ez nincs meg, akkor folyamatosan nyűgölődnek a családok, és napraforgó után elég lesz őket gatyába rázni, hogy normálisan menjenek telelőbe.
Tehát a méhészek felelőssége, hogy ellenőrizzék a nyitott fias mennyiségét és minőségét.
Bizony le kell nézni a sejtek aljába, és meg kell állapítani, hogy az álcák sínylődnek, (szárazak) vagy csillogósak, pempőben úsznak.
Rendkívül sok múlik azon, hogy a méhész észre veszi e, hogy bizony itt gubanc van, az álcák szárazok.
Ekkor jön a sok egyéb baj, a meszesedés és, hogy rövidebb életűek lesznek a kikelő méhek.
A kaptárban mindenkor bőségnek kell lennie, el kell kényeztetni a méheket, különben nem várhatunk szép eredményt.
Nagyernyei Attila