Rengeteg kijáróméh elpusztul a tavasszal a gyors időjárási ingadozások miatt. A méhek a virágporbőség miatt kimennek, de egy hideg szélroham és kint marad. Ha 9-14 C fok között van és sütés a nap, akkor a méhek már tömegesen kimennek a méhlegelőre, de testük könnyen lehűlhet annyira, hogy nem tudnak visszatérni. Néhány ilyen nap és azt látod, hogy a táblás fias mellett néptelen a méhcsalád.
Minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál lassúbb a méh anyagcseréje. Ha a méhek ebben az alacsony hőmérsékletű időszakban még mérgezést is kapnak, akkor még kevésbé tud védekezni a méreg hatása ellen, ami viszont alacsony hőmérsékleten is gyorsan eljut a céljához. Tehát ilyenkor még enyhe mérgezés is nagy elhullást okoz. De ezeknek a méheknek a többsége se a kaptár előtt fog haldokolni, tehát ekkor is csak elnéptelenedést fog érzékelni a méhész.
A két hatást, tehát az időjárás és a mérgezés hatását nagyon nehéz elkülöníteni, de mind a kettővel számolnunk kell.
A márciusi robbanásszerű fejődés után április első két hetében már országszerte rajzani kellett volna a méhcsaládoknak, de az időjárás és a mérgezések okozta veszteségek miatt majdnem három hetet csúszott a táblás herefiasítás beindulása.