LudasMatyi!
Ezt írod:
"Te nagyon szidod ezt a kaptárt,amivel persze nincs semmi baj!"
Egyáltalán nem szidtam, hanem kemény kritikával illettem.
Ez óriási különbség.
A barátok azért barátok, mert a hibákról is nyíltan beszélnek, nem maszatolnak.
Nem szeretek mellé beszélni, sem a szakmában, sem a méhészeti közéletben.
Amikor 80 családból 78 lerajzott, el kellett gondolkodnom, hogy mi lehet az ok.
A fészek dugig, a méztérbe meg alig akarnak felmenni?
A nagy fészek fekvőbe való!
A fiasítás fölötti mézkoszorú, természetes gát a méztérbe vezető úthoz.
Lehet ezen rugózni, de mindenki aki ilyen rendszert használ, ezzel a problémával küzd.
Még egyszer megismétlem, hogy legnagyobb hibája nem a két keretméret (bár az is óriási) hanem, hogy akác alatt indokolatlanul nagy a fészek, sok az álca, tehát a dajkálásra szoruló "éhes száj".
Ez annyira visszafogja a gyűjtési lendületet, hogy az elképesztő.
Kár ezen vitázni, de szívesen leszek benne partner.
Gondolom az triviális, hogy a természetes raj gyűjt a legtöbbet.
Nincs fias, az egész nép gyakorlatilag gyűjt.
Ehhez közeli állapotot kell létrehozni, és akkor tudjuk kihasználni az akácot.
Az anyák zárkázása a legdrasztikusabb.
Ezt én nem használtam sosem, de Ficzere Péter és édesapja így méhészkedik.
Szájtátva hallgattam az eredményeit.
Kezdőknek, és vándorméhészeknek nem ajánlom ezt a módszert, viszont nyár közepén egyszer védekezik az atka ellen, és utána nyugton van őszig.
Szaporítás nuku, méz doszta.
Lehet ezt a kérdést ragozni.
Nagyernyei Attila