Nálam a lenolajban két napig főzött fiókok esetén nincs rés a fiókok között. A régebben, ugyanattól a precíz asztalostól vett fiókjaimon viszont volt (ma is van még belőlük, ezért éppen elég egy kaptárban egy ilyen nem kifőzött fiók a szentségeléshez). A lényeg az, hogy főképpen tavasszal a kaptár faanyaga kifőzés nélkül felveszi a család által termelt párát. A napon levő oldal kiszárad, az ellenkező oldalon levő viszont megduzzad. Ezért lesznek rések a fiókok között, elsősorban tavasszal, de esős időben máskor is előfordulhat. Még azoknál a kaptáraknál is , amelyek a gyártás során tökéletesen légszáraz állapotban (tehát nem is túlszárított), kifogástalan asztalosmunkával készültek.Utóbbi hiányában szinte használhatatlanok az ilyen kaptárak.
Mint említettem én a fenyő fiókjaimat két napig főztem 100 fokos lenolajban. Ugyanis mértem, hogy mikor mennyit vesz fel. A 2*2 cm-es lécek rövid idő alatt képesek teljesen telítődni lenolajjal, a kaptárfiók deszkája viszont nagyon lassan veszi fel, és így sem teljes az átitatódás. A hárs szinte magába szívja csurig a hideg lenolajat is. Én régebben készítettem hársból fiókokat, festve (lenolajozás nélkül), de nem ajánlom senkinek, mert így nagyon hamar tönkremegy. Lenolajos változatban lehet, hogy nem lenne vele ilyen probléma. A paraffinos kifőzés éppolyan jó. Én azért választottam akkoriban a lenolajost, mert azt még külön festeni is tudtam, a paraffinost viszont nem. A fenyő paraffinos változatát nem ismerem, de lehet, hogy jobb, mint a lenolajos, mert talán tartósabb bevonatot ad a rövidebb ideig történő kifőzések esetén (hiszen egy-két percig szokták csak főzni általában).