Sziasztok!
Több jelzés is érkezett hozzám, hogy most kergültek meg a méhcsaládok, egész állományok szeretnének útra kelni.
Amikor már elszakad a cérna, és túlfejlődnek, bizony nehéz bánni velük.
Én radikális módszert alkalmaztam.
Közel ötven méhanyát a túlvilágra küldtem, mert új gazdát akartak választani.
Alap dolognak tartom az anyák jelölését.
De mi van akkor, ha égen földön nem találjuk az öreg anyát, pedig már izzik az ujjunk egy aprócska szorításra?
Ezért kell a füvet is rendszeresen nyírni a kaptárak előtt.
Az alsó kijáró ilyenkor előny, és lehet a fűben megleljük az öreg anyucit.
Lehet, hogy ezt a nem túl barátságos tettet a méhek elvégzték helyettünk, és a rajzási láz átmegy egy sima váltásba.
Ennek több jele is van.
Én nem szoktam azon tűnődni, hogy váltani akarják e az anyjukat, vagy rajzásra készülnek.
Meghozom a döntést, aztán már csak akkor vagyok bajban, ha nem sikerül a párzás.
Ezért vannak a tartalékok, és a pároztatóim.
Az anyákat úgy is minősítem, hogy bepetézte e a szűz lépet, vagy kikerülte.
Ez az én méhészetemben nagyon csúnya vétségnek számít.
Az ilyen anyák kapnak egy beírást, egy intőt.
A következő teszt majd a napraforgón lesz.
Mennyire engedi kiszorítani magát.
Akkor döntöm el, hogy mehet e a télbe vagy az égi legelőkre juttatom.
Másik az atka kérdés.
Ne mondjátok, hogy kevés van, felvilláztátok a heréket és nem láttatok.
Nyírni kell ahol éritek.
Sokan kérdezik, hogy tartós szerrel védekezzenek, vagy füstöljenek.
Válaszom az, hogy teljesen mindegy, csak hatékony legyen, és ezt tudjátok ellenőrizni.(higiénikus alj)
A napraforgó után már késő!
Az idei év sem lesz különb mint a tavalyi.
Most kell védekezni, akinek nincs hordásban a méhészete!(selyemfű, szelíd gesztenye)
A hét végi kánikula ismét át fogja írni a fenológiát.
A napraforgó úgy nő, hogy eszméletlen.
Pedig nekünk nem lenne sietős, mert utána hosszú az út jövő akácig.
Nagyernyei Attila