Amikor először megjelent nállam a ceranae, (2011) persze őszintén fogalmam sem volt akkor, még hogy mi az. Szóval elkezdtem keresni a legyengülés, pusztulás okát.
Először is, hogy egyes családok miért maradtak meg? Sőt némelyek nem hogy túléltek de virultak, sajna ez volt a kevesebb.
-A kaptárak elhelyezése szerint, semmi összefüggés nem mutatkozott.
-Az anyák életkora szerint sem.
-A családok nyárvégi erőssége alapján sem.
Lényegében, randomnak tűnt a csapás. Majd később beötlött, hogy az őszi beetetés szerint vizsgálódjak. Mivel nem kellet mindet etetni, mert ahol előbb pergettünk, ott volt még elég idő és hordás, hogy ne vagy csak alig valamicskét keljen pótolni az élelemhez.
Úgyhogy azok a tippek is megdőltek, hogy a napraforgó nektárral hordtak be valami mérget. Mert pont azok a családok éltek amelyek nem, vagy csak minimális cukrot kaptak. ( nem kellet öket koptatni a szirup invertálásával).
A túlélő családoknál meszesség volt tapasztalható, (ez lehet hogy csak véletlen).
Tavaszon, ekkor már az állományom harmadánál becsukott kijárók voltak. De még mindíg csak sötétben tapogatóztam. Persze folyamatosan nyomták, hogy az atka, atka, atka ... nem láttam én atkának nyomát sem, De ha ennyien mondják, akkor füstölök egy adagot mi baj származna belőlle tavaszon. Na ez volt a legnagyobb tévedésem, mert atka ugyan nem, de a legyengült méhek özöne hullott az amitráztól. Előtte, még a túlélő családok 5-6-7 NB kereten voltak. Utánna a kaptárak aljában kupacukban hevertek a méhek, szóval folyamatosan tovább növekedett a "csendes" kaptárak száma.
Közben megtaláltuk a valódi okot, de szinte ez már az eső után köpönyeg kategória volt. Legalább is a már elpusztult családokat nézve.
Ha felhoztam a témát, mindíg az volt a reakció hogy atka, meg hát a Nosema az ha tavaszon tisztulnak annak magától vége az ilyet nem csinál, stb. Akkor jól van, mit erőlködjek, gondoltam majd másképpen látjátok ha tavaszon már az eladó méhcsaládok rovatot böngészitek.
Nem káröröm, mert nagyon keserű érzés, meg gyomorszorító amikor megy télen az ember a méhesbe és mind több és több elhalkult kaptárral szembesül. A haragosának sem, igen kíván az ember ilyet.
Csak megunja az ember a felesleges győzködést, mert ahol még nem volt, hajlamosak azt hinni, hogy bezzeg ők mindent jól csinálnak nálluk baj nem lehet.