Nem tudom eldönteni hogy ez valós probléma, illetve valóban okozhat-e a beépülő mennyiség mérgezést.
Pontosabban a lefolyásának magyarázata mennyire valós. Nem vetem el a lehetőségét, de zavaros még a kép rendesen.
Tehát ha szennyezett műlépet veszek, vagy cserélek, az az első éppíttetés alkalmával tavaszon kerül a kaptárba, ezzel a fiatal építő méhek kerülnek először kontaktba, elméletileg halomban kellene állni a hullájuknak a kaptárban, vagy odakint.
De ez, nem szokott így lenni. Miért nem?
Egyébként egy természetesnek is mondható hullámzást tapasztalok a populációban, de ez akár betudható a mézeltetetési technológiámnak is. Most itt erre nem térnék ki bővebben, (tisztítópergetés, léptűzdeléses mézeltetetés.)
Azért az is felmerül bennem hogy folytak-e szabályos kisérlet sorozatok a tézis bizonyítására?
Egy termelési év során rengeteg kisebb nagyobb mérgezési alkalom létezik.
Egy ilyen mentesítési szisztéma logikátlan számomra ha a mérgek utánpótlása nincs elvágva.
Százalékosan valószínű csekély azon méhészetek száma ahol a méhész a saját feldolgozott viaszát kapja vissza. Álltalánosabb az hogy cserél néhány 10 kilót évente. Kismennyiségnél senki nem fog külön neked tökölni a viaszoddal. Nagyobb mennyiségű viasz esetén sem lehetsz benne biztos, hogy azt kapod vissza.
Sem nekem sem a műlépesnek nem áll módjában a viasz méregtartalmát kimutatni, sem érdekében. Mert mi van ha tényleg méreg van benne akkor nincs üzlet. Oda vissza. Szóval ez úgy érne valamit ha kivételnélkül minden feldolgozott viaszt mentesíteni kellene kivétel nélkül. Vagy még sem?