Kedves Doktorom!
Olyan kínosan kezdem érezni magam: el kellene döntenem, hogy én vagyok-e képtelen értőn megfogalmazni a mondanivalómat, vagy egy casuista jogász próbálja elhitetni velem, hogy mégiscsak én vagyok az írástudatlan... Segíthetne feloldani a dilemmát, mert immáron harmadjára igyekszem elmondani, mit kifogásoltam az eredeti hozzászólásában. Azt már mintha kapisgálná, hogy sem nem Cserényi Péterről alkotott -számomra nem releváns- véleménye, de nem is a küldöttgyűlés lebonyolítása során felmerült vélt vagy valós "szabálytalanságok" halmaza alapján szólítom meg többedszerre. Egyszerűen azért teszem ezt, mert az eredeti hozzászólásában az alábbiakat írta: "....... Cserényi szalonképtelen..... Olyan balansz az OMME nyakán, aminek elhagyása nélkül az érdemi párbeszéd lehetősége a minimálisra csökken........" Képtelen vagyok felfogni, mitől lenne érdemibb a "párbeszéd" dr. Cserényi nélkül, hiszen ritka kivételektől eltekintve a Kontroll Csoport az ügyvezetés többi tagját sem véli párbeszéd-képesnek, de a komolyabb érdeklődés híján továbbra sem igyekszem ezen talányt megoldani...
Most sem azért idéztem ismételten az ön által szalonképtelennek vélt szakmai elnökhelyettes nevét, mert őt kívánnám védeni, hanem mert a szöveg anélkül még érthetetlenebb lenne. Így is az, hiszen egy tömény képzavar, de feltételezni sem merem, hogy az ön műveltségével ne tudná, hogy a balansz kifejezésnek milyen értelmezése az értelmes. Vizuális típus vagyok, s lelki szemeim előtt felrémlik, amint dr. Cserényi mérlegként, ellensúlyként fityeg az OMME nyakán, és mindenáron -"balanszírozva", libikókázva- megakadályozni próbálja az érdemi párbeszédet...
Gondolom, így talán sikerült megvilágítanom, hogy valóban nem a szakmai elnökhelyettesről (s bárkiről) alkotott véleménye érdekel, mi több, még csak a küldöttgyűlés lebonyolítása körüli "szabálytalanságok" miatt sem riadok vagy zokogok fel éjjelente. Ha nem volt szabályos az összehívás vagy a lebonyolítás, akkor a Kontroll Csoport prominensei, jogászai majd megkeresik a "jogorvoslat" lehetőségét, Geddekas pedig a támogatása fejében kért és várt "apanázs" elmaradásán borongva nemes egyszerűséggel beballag valamelyik bíróságra...
Viszont az a permanens görcsölés, ami már hosszú-hosszú ideje folyik a témában, egyre inkább meggyőz arról, hogy nekem is szükséges lenne látogatnom ezen méhészeti rendezvényeket is, lehetőleg hozzászólni jogosult küldöttként. Ott egyrészt a verbális kommunikációs elemeket kiegészítő nonverbális eszközrendszer segítségével talán jobban sikerülhetne megértetnem a mondanivalóm lényegét, s nem kizárólag az írott nyelv útján (mely egyébként és köztudottan nem az én "kenyerem") lennék kénytelen kommunikálni, másrészt módom nyílna a véleményemet a szavazással is kifejezni, harmadrészt hű képet kaphatnék a történésekről, negyedrészt személyesen is módom nyílhatna meglátni, miként igyekszik egy kisebbségi, de annál hangosabb csoport ellehetetleníteni az érdemi munkát, s azt is, hogy a többségi akarat miként negligálja ezt a szándékot. Talán majd jelöltetem magam, ha úgy érzem, szükség lesz az én szavazatomra is, bár be kell valljam, már nem sok affinitásom van a felesleges szócsépléshez, s a józan többséget ismerve talán nem is lesz erre szükség. Ha sikerülne időt szakítanom, majd nézőként inkább hátra ülök, hiszen sem az Etikai Bizottságba, sem egyéb választott tisztségre nem kívánom jelöltetni és beválasztatni magam, az itt vizionált "szavazógép" pedig nélkülem is jól működhet. Az sem tragikus, ha nem ülhetek Geddekas mellé, s ő kénytelen lesz beérni Vargáék társaságával...
Addig is, míg mindezt élőszóban tudjuk megbeszélni, javaslok egy -a polémiát mindkettőnk számára megnyugtató módon lezárni képes- megoldást: ön kijelenti, hogy megértette, miért terheltem a hozzászólásaimmal, én meg megígérem, hogy a jövőben csak akkor szólítom meg, ha vagy a nyelvi, vagy morális értékrendem nyomán érzek késztetést erre. Eddig is ezt tettem, nem lesz nehéz betartanom ezután sem, s azt is megígérem, ha lájkolni-valót lelnék a hozzászólásaiban, akkor hezitálás nélkül lájkolom azokat...