Lélektorna

  • 336 válasz
  • 68984 megtekintés
Re:Lélektorna
« Válasz #30 Dátum: 2015. Február 24. 00:24 »
Most egy pár napig nem voltam gépközelben.
Egy picit kibuktam amikor Petro...... megszólított, egyébként is még mindig pipa voltam az elnökünk mellébeszélései miatt a kalocsai előadása kapcsán.
Azt pedig megköszönöm Litterae - nek, hogy "megfejtette" a Petró.... negszólítását irányomban.
Az Ő stílusából itélve engem nem lep meg a keresztelője, csupán azt felejti el, hogy talán erről meg kellene győződnie.
És mivel elég kicsi a világ, elképzelhető, hogy még megadja nekem az ég, hogy egyszer csak személyesen is találkozhatom vele. Akkor ott majd "személyesen" megköszönöm neki.

Ui: mondjuk, megtenné első lépcsőben, ha "álnevek" helyett egyszer csak a saját "becsületes" nevén jelentkezne be!

Üdv: Bercsényi  ( így írom a nevem, mert engem így hívnak)

Kedves Bercsényi!

Láthatóan nehezményezi a nevével elkövetett szójátékot... Áthoztam ide a választ, nem találva szakma-politikai motívumokat a polémia eme szakaszában, s ha a lelkébe találtam gázolni, talán e lelkeknek nyitott helyen kellene a lezárást megejtenünk.
Furcsállom, hogy az önhöz írt hozzászólásomra adott válaszában nem kötötte meg a kezét ez a szójátékokkal, névferdítésekkel szembeni -tapintható- averziója. Talán az ön válaszából, s a nick-nevemmel kapcsolatos ferdítéséből nem mindenkinek jött át maradéktalanul az önből sugárzó -személyem iránt érzett- mély empátiájának feelingje, de nekem tökéletesen megvilágította a szándékát. Az árnyalt, de ezzel együtt oly gazdag archaikus tájnyelv  minden szépségét felvonultató hozzászólása mélyen megindított, s úgy éreztem, valami hasonlóan kedves szójátékkal szükséges megköszönnöm önnek ezt az élményt. Szomorúsággal tölt el, ha hálámnak e jelét nem találta oly szellemdúsnak, mint a saját "szójátékát", de valószínűleg nem vagyunk egyformák, s talán a nyelvkincsünk sem teljesen azonos, nem beszélve a humorhoz, iróniához, öniróniához való viszonyunkról. Sajnálom, ha ezzel kellemetlen érzéseket generáltam önben, de vigasztalja, hogy Litterae nem teljesen fejtette meg az ön által eddig nem ismert elnevezés értelmét. Casuista barátunk a főnévnek csak azon aspektusát osztotta meg önnel, mely a kiskérődző haszonállat ivartalanított hím egyedeit jelöli, de ez csak az egyik értelmezése a főnévnek, lévén ez az erdélyi köznyelvben ma is használatos elnevezés generálisan birkát, juhot jelent, s ott nem korlátozzák a megnevezést kizárólag az ürüre. Már pedig én ezen utóbbi értelemben gondoltam a csavarintást, különösen annak fényében, hogy ön olyan odaadóan és kitartóan igyekszik megfelelni az "egy a nyáj, egy a pásztor" szándéknak, konzekvensen igyekezvén kirekeszteni azokat, akik nem e nyájjal kívánnak együtt bégetni. Ezen "nyáj-szellem" kidomborodott a nekem írt válaszából is, és ezért éreztem szükségét, hogy oldjam a nyáj egységéért érzett aggódását egy csipetnyi humorral.  Számomra továbbra is érthetetlen ez a kollektív félelmük az "ellenségtől", hiszen ha igazuk van, az az egy-két károgó nem sok vizet zavarhat... Bár van e mentalitásnak kohéziós hatása is, mint Bertrand Russell mondta: "Collective fear stimulates herd instict, and tends to produce ferocity toward those who are not regarded as members of the herd." No, de ez már nem az én dolgom, ezt önöknek kell megélniük.
Szóval sajnálom, hogy szándékomon kívül megsértettem, s engesztelésül felajánlanám, hogy ezen túl is úgy csavargassa a nevemet -legyen az internetes, avagy valódi-,  ahogy kedve tartja. Ha esetleg nem tudja, hogyan kezdjen hozzá, megemlítem, hogy a barátai már adtak szempontokat a nick-névvel való játszadozáshoz. Ha a valódival kíván élni, esetleg eljátszadozni, azt is közkinccsé tették már itt Geddekas és Litterae barátai, nem egy atomtitok az sem.
Ha meg nem a nevemet, hanem esetleg valamely testrészemet szeretné csavargatni, azt is képes vagyok megérteni, bár javasolnám, ezzel ne fenyegetőzzön. Ne adj' Isten, még el találok botlani hazafelé a kocsmából jövet, s aztán nem tudja majd lemosni magáról a vádat, hogy nyelvi eszközök híján csak a fizikai erőszakot volt képes választani a szájkarate helyett... Bár ez az érvelési mód sem teljesen ismeretlen e körökben, de az meg sokba szokott kerülni. Esetleg lenne még egy módja az elégtétel-vételnek: az itt megszokott nemes egyszerűséggel esetleg pereljen be...

Maradnék tisztelettel: Petro...

P.s.: Szeretném, ha nem venné tragikusan a polémiát, ezért küldenék egy kedves, tanulságos esti mesét, hogy oldódjék a feszültség...
https://www.youtube.com/watch?v=0A7XooqzkgE

*

atya

  • *****
  • 1005
Re:Lélektorna
« Válasz #31 Dátum: 2015. Február 24. 06:55 »
Petronius arbiter!

Őszintén meg kell mondanom, hogy nem is mertem gondolni azt, hogy valaha írni fog ebbe a topicba.
Az eddigi írásait böngészve, nem tudtam összeegyeztetni, a topic címét önnel.  :-[
Nincs itt gond jó párunknak az idegen szavak használatával, igaz nem is szeretnénk ezzel kitűnni, s talán nincs is ez irányú késztetésünk.
Az írására történt reagálások számomra nem jelentenek mást, mint azt, hogy talán nem véletlenül fog vérezni az orra.  ;D
Azzal ahogy kommunikál, eddig talán csak a közre volt veszélyes, de most határozottan látszik, hogy magára is.
Petro, a kevesebb néha több.
A sikerhez csak annyi kell, hogy képes legyél az életed a magad módján élni.

Re:Lélektorna
« Válasz #32 Dátum: 2015. Február 27. 12:44 »
"Egy vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak, hogy ha szabadon engedi,három felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad neki. A vadász hosszan tépelődött, majd belement az alkuba.
A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz, hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt: bízzon abban, amit közvetlenül érez és tapasztal. A vadász úgy gondolta, hogy ez is jó tanács, és engedte, hogy a madár felszálljon egy közeli fára.Amint ez megtörtént, a kismadár harsányan nevetve felrepült. A vadász utána kiáltott, és megkérdezte,mi olyan mulatságos, mire a madár így válaszolt:
Ha tudnád, hogy nálam van a világ legértékesebb gyémántja, nem engedtél volna el.És még jobban nevetett.
A vadász dühbe gurult, és kiabálni kezdett,hogy a madár azonnal jöjjön vissza. A madárka persze, ügyet sem vetett rá.
Hát jó, de akkor legalább tartsd be,amit ígértél-mondta. Halljam a harmadik tanácsot!
Ugyan miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az első két tanácsomat sem fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni a dolgokat.Nézd, hogy dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni. És az érzékeidben sem bízol, különben felfognád,hogy egy olyan apró madár, mint én nem rejtheti el apró testében a világ legértékesebb ékkövét.
A madár nevetve elfordult, hogy elrepüljön.
-Mivel nem az első két tanácsom szerint cselekedtél, nem vesztegetem rád a harmadik bölcsességemet. Azzal messze szállt.
Ezzel tulajdonképpen megadta a vadásznak a harmadik és egyben legjobb tanácsot is:
Bármilyen tanács felesleges, ha nem fogadjuk meg."
 ;)
„Ha meg tudjuk változtatni önmagunkat,
a tendenciák is megváltoznak a világban.
Ahogy az ember megváltoztatja a saját természetét,
úgy fog irányába megváltozni a világ hozzáállása.
Nem szabad arra várnunk, hogy lássuk, mások mit tesznek.”

Re:Lélektorna
« Válasz #33 Dátum: 2015. Március 04. 09:37 »
"Minden legyártott fegyver, minden vízre bocsátott hadihajó, minden kilőtt rakéta lényegében lopás azoktól, akik éheznek és nincs meg a betevő falatjuk, akik fáznak és nincs ruhájuk. A fegyverkező világ nemcsak pénzt költ. Dolgozói verejtékét, tudósai tehetségét, gyermekei reményét is vesztegeti. Ez nem nevezhető semmilyen igazi értelemben sem életformának. A háború fenyegető fellege alatt az emberiség vaskeresztre feszítve haldoklik."
Dwight D. Eisenhower
„Ha meg tudjuk változtatni önmagunkat,
a tendenciák is megváltoznak a világban.
Ahogy az ember megváltoztatja a saját természetét,
úgy fog irányába megváltozni a világ hozzáállása.
Nem szabad arra várnunk, hogy lássuk, mások mit tesznek.”

Re:Lélektorna
« Válasz #34 Dátum: 2015. Március 04. 15:43 »
AZ ÉLET 6 SZABÁLYA:
1.
Bízz magadban.
2.
Döntsd le a korlátokat.
3.
Ne félj a kudarctól.
4.
Kerüld a negatív ebereket.
5.
Dolgozz keményen.
6.
Valamit mindig adj vissza.

(Arnold Schwarzenegger)

Re:Lélektorna
« Válasz #35 Dátum: 2015. Március 04. 19:47 »
Ez Schwarzeneggertől származik? :-)


Re:Lélektorna
« Válasz #36 Dátum: 2015. Március 04. 20:25 »
Igen tuti.


Re:Lélektorna
« Válasz #37 Dátum: 2015. Március 05. 09:26 »
Petro.....

Bár találkoztunk személyesen - s lám nem lett semmiféle csavargatás - valamit nagyon félreértettél az írásomból.
Ezúton köszönöm a magyar népmese okító voltát. Megfogadom tanácsod. Azonban azt ne várd tőlem, hogy pepereljelek.
Soha senkit még nem pereltem be, aki viszont ezt ellenem megpróbálta még mind veszített.

Ui:  aki száz szóban mondja el azt, amit egy szóban is ellehet, az minden gaztettre képes.

Még egyszer köszönettel: Bercsényi
 

Re:Lélektorna
« Válasz #38 Dátum: 2015. Március 05. 15:01 »
Magázva vagy tegezve? (Mert egyáltalán nem mindegy...)

A fõnök aggódik a beosztottja miatt, mert12:00-kor mindig elmegy
valahová, 14:00-kor megérkezik, és újra leül dolgozni. Felbérel egy
detektívet, hogy kiderítse, mit csinál közben. A nyomozó másnap
jelenti:

- János ismét elhagyta az irodát, beszállt a kocsijába, a házához
hajtott és bent lepihent. Utána megebédelt a hûtõjében talált ételbõl,
és lefeküdt a feleségével, ezután elszívott egyet a legjobb szivarjai
közül, és visszajött dolgozni.

- Én már azt hittem valami baj van. Ez nagyon egészséges!

- Nos, megengedi, hogy tegezzem?

- Természetesen.

Akkor elmondanám még egyszer:

János elhagyta az irodát, beszállt a kocsidba,a házadhoz hajtott és
bent lepihent. Utána megebédelt a hûtõdben talált ételbõl és lefeküdt
a feleségeddel, ezután elszívott egyet a legjobb szivarjaid közül, és
visszajött dolgozni.

Ez a magyar nyelv! Ezt így a világ egyetlen nyelvén sem lehet elmondani!
 


Re:Lélektorna
« Válasz #39 Dátum: 2015. Március 15. 22:12 »
Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz.

MI NEM NAGYON UNATKOZTUNK, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.

ÉTKEZÉSI SZOKÁSAINK Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt.

VOLTAK BARÁTAINK! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval… Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.

A SZERELMET nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.

HA EGY TANÁR nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT.

EZEK VOLTUNK MI! Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

*

zümi

  • *****
  • 1342
Re:Lélektorna
« Válasz #40 Dátum: 2015. Március 19. 08:43 »
Egymást nem értjük meg, mert elsietjük a szavainkat. Véleményt mondunk, mikor még nincs is véleményünk. Válaszolunk, mielőtt megkérdeznének. Kérdezünk valamit, s nem várjuk meg a választ. Jól mondta Freud professzor: - Csuda, hogy drót nélkül telefonálhatunk, de még nagyobb csoda, hogy dróttal telefonálhatunk, és legnagyobb csoda, hogy két ember a puszta szó által megérti egymást.
Mindig arra kell törekedned, hogy a legjobb legyél, de sosem szabad elhinned, hogy az is vagy.

*

atya

  • *****
  • 1005
Re:Lélektorna
« Válasz #41 Dátum: 2015. Március 22. 06:57 »
....
A sikerhez csak annyi kell, hogy képes legyél az életed a magad módján élni.

Re:Lélektorna
« Válasz #42 Dátum: 2015. Március 22. 17:13 »
"57
Egyenesség vezérli az országot,
csak a háború kíván ravaszságot.
Tétlenség hódítja meg a világot.
Mindezt honnan tudom?
Íme:
"Mikor az országban sok a hívság,
szaporodnak a nyomorúságok;
mikor a népnek fegyvere éles,
sokasodnak a lázadások;
mikor sok az ügyes mester,
gyarapodnak a ritkaságok;
mikor sok a parancs, a törvény,
sűrűsödnek a tolvajok, betyárok."
Ezért így szól a bölcs:
"Ha nem cselekszem, megnyugszik a nép,
ha békés vagyok, megjavul a nép,
ha nem háborgok, gazdagszik a nép,
ha igényem nincsen, egyszerű a nép."
58
Mikor nyugalmas a kormányzat:
egyszerű a nép, nem lázad.
Mikor tevékeny a kormányzat:
a népre nyomorúság támad.
Bajból szerencse így fakad
és a szerencséből gyalázat:
ki ismeri, hol a határ?
Jönnek és mennek, meg nem állnak.
Az egyenesség ravaszságba átcsap,
a jó váratlan rosszra válhat:
az ember tévelyeg és mily régóta már!
Ezért a bölcs
egyenes és mást meg nem rövidít,
önzetlen és mást meg nem károsít,
igaz és semmit meg nem hamisít,
fény, de nem vakít."
Lao Ce :Tao te King
„Ha meg tudjuk változtatni önmagunkat,
a tendenciák is megváltoznak a világban.
Ahogy az ember megváltoztatja a saját természetét,
úgy fog irányába megváltozni a világ hozzáállása.
Nem szabad arra várnunk, hogy lássuk, mások mit tesznek.”

Re:Lélektorna
« Válasz #43 Dátum: 2015. Március 23. 20:41 »
Az igazi lélektorna!

Ma találkoztam egy olyan méhésszel akinek a tél csupa megpróbáltatás volt.
Nehezen jár, most gyakorol a műlábbal.
Méhcsaládjainak nagy része elpusztult.
És láss csodát!
Nincs maga alatt!
Viccel, vidám!
Örül az életnek!
Nekem meg végig felállt a szőr a kezemen, mikor megmutatta a vadi zsír lábát.
Feleségem kapkodta a levegőt.
Óriási emberi tartásra vall, hogy ekkora lelki ereje van valakinek.
Pár hónapja voltam nála látogatóban, de hittem abban, hogy erős, leküzdi a lelki traumát.
Erre csak egy méhész képes.
Beült az autóba és elment.
Nagyernyei Attila

Re:Lélektorna
« Válasz #44 Dátum: 2015. Március 26. 22:28 »
Attila!
Ez bármelyikünkkel bármely pillanatban megtörténhet!
Tanulság: soha sem szabad feladni!