Lélektorna

  • 373 válasz
  • 159521 megtekintés
Re:Lélektorna
« Válasz #60 Dátum: 2015. Április 07. 17:08 »
Tisztelt Méhészek!
Maya Péter írása reményeim szerint mindenkinek megérintette a lelkét.
Ilyen röviden, ilyen tömören megfogalmazni a lényeget, le a kalappal előtte.
Sok telefonhívást kaptam, hogy olvastam e Maya hozzászólását.
Mondtam, hogy már ki is  nyomtattam, minden méhészklubon felolvasom.
Mit tudok  ehhez hozzátenni?
Semmit!
Tökéletes írás, amiből csak elvenni lehetne, azt pedig nem kéne.
Köszönjük szépen Péter!
Nagyernyei Attila

Re:Lélektorna
« Válasz #61 Dátum: 2015. Április 07. 19:27 »
Meggyőződésem, hogy ezzel az ítélettel, és ami esetleg még jön, jobbá válik az OMME.Semmi sem mehet tovább úgy mint ahogy eddig volt.Több évtizedes tapasztalatom, hogy a mindenkori OMME vezetés hajlamos a tagsággal való  egyeztetés, indónként kétségtelen megterhelő munkáját elmulasztva, saját, szerintem jó szándékú akaratát keresztülvinni az egész tagságon.Az egyik vezetés jobban, a másik kevésbé.
A legjobb döntés se helyettesíti a tagsággal való egyeztetést, pláne ha arról később kiderül. hogy nem hogy a legjobb, de egyáltalán nem jó döntés.
A demokrácia egy idő és energia igényes műfaj.Ki ne szeretné hinni, hogy a választott vezetők az egyesületi működés és a méhész szakma mesterei, és emellett tévedhetetlenek és hibátlanok. Ez minden küldött vágya.
Több egyeztetés, több kompromisszum kell.A Kontroll csoport, ki is válhatott volna és saját országos egyesületet is alakíthatott volna,Nem tették.Tessék elfogadni, hogy ez a kisebbség a többségért  dolgozik. Kiegyezés, egyeztetés  kell, különbben további bírósági, akár elmarasztóló ítéletekre számíthatunk.
Tessék leülni, és együtt dolgozni, mert a méhésztársadalom érdeke. Akinek ez nem megy az adja át a helyét azoknak akii erre alkalmasak.

Kedves Malya Péter!

Sajnos a Miniszter egyetlen egyesületet jelölt meg, amelynek tagsági jogviszonya szükséges ahhoz, hogy a méhész az EU és Magyar Költségvetési forrásokból - a Méhészeti Nemzeti Programból részesülhessen. Ez az az Egyeduralom, ami miatt senki nem tud kiválni az OMMÉ-ból. Franciaországban három országos szervezet van, ezek között választhat a méhész. Nincs egypártrendszer, az egyesületek szakmai munkával harcolnak a tagokért. ...  Mondjam mi a különbség?

Az lenne az üdvös, ha az OMME vezetése felfogná, hogy csak addíg tehetnek bármit a méhészekel, amíg az éppen regnáló Miniszter mögöttük áll. A 20.000 méhész c.a. 40-60.000 szavazó. Ők négyévente voksolnak... Az OMME vezetésének kellene megtalálnia a hatalom biztos tudata és a demokratikus Egyesület közötti egyensúlyt, a konszenzust. Az erőből való politizálást még a Hitler rendszer sem bírta ki. Az OMME sem fogja.

Az OMME elnökének abba kellene hagynia az ellenzék üldözését, a demokrácia győzni fog! Hiába foglalkoztatja az OMME elnöke sztárügyvédet a tagság ellen, ez az út egyetlen embernek jó: az ügyvédnek!

Békét, érdekképviseletet, és végre szakmai munkát kérünk!!! Konszenzusos alapszabályt! Amikor alakul egy egyesület, akkor legtöbbször egyhangúlag tudják alapszabályukat megalkotni. A mostani alapszabályt is így kellene elfogadni!

Minden méhész véleménye számít!!!

A protekcionizmus ellen, a demokráciáért küzdő Sz. Vereb

Re:Lélektorna
« Válasz #62 Dátum: 2015. Április 21. 22:33 »
Böjte Csaba gondolatai szembesítenek azzal, hogy mennyire jó dolgunk is van igazából…

"Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!"

Re:Lélektorna
« Válasz #63 Dátum: 2015. Április 23. 19:46 »
Teljesen igaza van ! Falun élek , szerintetek hány embernek van kertje ? 3-4 családnak , 400 lelkes telepűlésben !  Az étel  / szendvics / eldobálva az út szélén , de Ti is látjátok  ha figyeltek . Szóval jól élűnk ! És sírnak -rínak hogy milyen rosszúl élnek és ,,,,, nem folytatom!  Űdv .  Antal

Re:Lélektorna
« Válasz #64 Dátum: 2015. Április 30. 20:34 »
Egy kis elmélkedés.
Melyik kifejezés illik a jelenlegi OMME vezetésre?

Milyen a legnemesebb ember – az alázatos ember?
"Az alázat jelentése: szelídség, szerénység, tudatában lenni saját korlátainknak. Az alázatos embernek alapvető tulajdonsága mások szolgálata, mások javának a szem előtt tartása. Az alázatosságot megtestesítő személy számára nem erőfeszítés, hogy másokat meghallgasson és elfogadjon. Minél inkább elfogadunk másokat és minél több az önbecsülésünk, annál jobban tudunk odafigyelni másokra.  Az alázat és az önbecsülés ugyanis nem zárja ki egymást. Az alázatos ember nem becsüli le, kicsinyíti le saját magát – éppen ellenkezőleg: a tiszteletet és öntiszteletet, önismeretet, önértékelést és mások értékeinek felismerését is magába építi.
Nagyon magas erkölcsi normák szerint él, ahol a tisztelet, a becsület, az igazság nemcsak eszmény, hanem mindennapos valóság. Kerüli azokat a helyzeteket ahol erkölcsi értelemben beszennyeződhet, lealjasulhat. Soha nem csapna be másokat..."
Vagy talán ez?
Az alázat ellentétei:
"Az alázat ellentétei mind az EGO-ból fakadó tulajdonságok: a kevélység, büszkeség, dölyfösség, gőg, uralomvágy, felsőbbrendűségi érzés, kapzsiság, türelmetlenség.
A gőgös ember általában szociálisan érzéketlen. A másik embert eszköznek tekinti saját céljai eléréséhez, ezért esze ágában sincs önzetlenül és alázattal szolgálni őt. Ha mégis segít, azt is csak a látszat kedvéért teszi, hogy ezért csodálják őt."

Nagyernyei Attila

*

kiskakas

  • *****
  • 3248
Re:Lélektorna
« Válasz #65 Dátum: 2015. Április 30. 20:45 »
QUQURIQ !!!

Diktátor!

Kiskakas!

„Ha meg tudjuk változtatni önmagunkat,
a tendenciák is megváltoznak a világban.
Ahogy az ember megváltoztatja a saját természetét,
úgy fog irányába megváltozni a világ hozzáállása.
Nem szabad arra várnunk, hogy lássuk, mások mit tesznek.”

Re:Lélektorna
« Válasz #67 Dátum: 2015. Augusztus 11. 14:44 »
Erdélyi kirándulásunk előtt egy nem túl vidám történet, hogy a velünk utazók tudják kikhez kerül mézadományunk.
Kemény!

"Böjte Csaba: Talán egyszer hableány tetováltatok a mellemre....
 A nyári vakáció egyik reggelén csengettek az ajtón, az egyik lányunk jött vissza az otthonba. Örömmel ugrott a nyakamba, s kérdezte: "Mikor megyünk a táborba?" A kislány egy hosszú tanév után nagyon vágyott hazamenni a szüleihez.
Hazavittük a Dévától 200 km-re levő otthonába, de pár nap múlva visszajött, mert - telefonáltam! "Jöjjön, mert megyünk táborba". Hogy mondjam meg, hogy nem igaz, hogy nincs is semmiféle tábor, csak nem kellesz otthon, és igazából egy kegyes hazugsággal postáztak vissza tégedet?
Így most itt vagyunk a Csónakos partján, "táborozunk", hogy ne csalódjon, ki tudja hányadszor a gyermek. Ülök a víz partján és nézem a csapatomat. Forr a víz, én folyamatosan számolom a fejeket. Mind megvannak.
Egyszerre jönnek mellém, hozzám bújnak, mesélnek. Az egyik negyedikes lányunk megkér, hogy tetováltassak szép hableányt a mellemre. "Miért?" - kérdezem. "Mert apukának is egy olyan volt. - És elindul egy csacsogó kispatak - Az én apukám nagyszerű apa volt. Igaz, hogy sokat ivott, s egyszer, mikor korbáccsal megvert, kiütötte az egyik szememet. Nem akarta. Utána apuka is sírt, bánatában nagyon berúgott. Anyuka, mikor két éves voltam, akkor halt meg. Öngyilkos lett, mert sokat k...ott. És apu őt is megverte. De én nem leszek k...a."
Hallgatok, magamhoz szorítom e szép szőke kislányt. Ő csak beszél. Elmondja, hogy mennyi rossz ember van, és hogy az apukát olyan sokan ’bizgették’, míg fogadásból megivott két liter vodkát. "Apukám olyan rendes volt, utolsó cseppig megitta, mert az ember, amit ígér, azt meg kell tegye, úgy-e? Apuka sokat hányt és meghalt."

Ezer és ezer ilyen történetet hallgattam Csaba testvértől.
Nagyernyei Attila


Re:Lélektorna
« Válasz #68 Dátum: 2015. Augusztus 14. 22:44 »


Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.

A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.

Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem…

Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 voltot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába.

Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.

Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nem létezett annak idején?

*

ata67

  • *****
  • 521
Re:Lélektorna
« Válasz #69 Dátum: 2015. Augusztus 17. 07:31 »
Attila!
Gratulálok!
Ez egy nagyon jó írásod!
Ata67

Re:Lélektorna
« Válasz #70 Dátum: 2015. Augusztus 17. 08:37 »
Ez. Tényleg így volt!  De szerintem a mult rendszerben ezek a dolgok azért alakultak így ahogy Attila leírta mert egyszerűen nem voltak vagy nem lehetett hozzá jutni. Az emberek és a környezet mérgezése attolmég gőzerővel folyt. A mértéktelen műtrágya és vegyszerhasználat a talajszint közeli vizeinket ihatatlanná tette már régen.  A repcsis permetezésből jutott mindenkinek vidéken embernek vadnak egyaránt. Ki a franc foglalkozott vele mennyiség kellett mindenből. Az ipar szintén mega volt szennyezett és pocsékolt rendesen. Akkor a kutyát nem érdekelte hiszen viszonylagos jo lét volt most meg már késő. Az építőipar mezőgazdaság csak úgy ontotta a rákos áldást a népre. szerintem most sem a kibaszott nylon szatyor a legnagyobb gondunk. A hölgynek még sokat kell tanulnia mert amiről beszélt az a bajok tetejét érintette messziről és kicsikét. Erről nem a generácio vagy a nép tehetett. Autóval azért nem jártunk mert nem volt csak keveseknek, az üveget azért vittük vissza mert nem volt más, konnektor azért nem volt mert nem volt mit beledugni.Ennek akkor nem környezetvédelmi okai voltak, hiszen a szó is majdnem ismeretlen volt, legalábbis nálunk a tszcsébe. Akik meg tudták hogy milyen bajok lesznek belőle azoknak kuss volt. Az a generáció nem tudatos környezetvédő volt, ez a generáció meg vizelni is autóval jár, majd akkor ugasson ha lóháton jár a boltba meg dolgozni.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Augusztus 17. 10:23 írta robi 75 »
Üdv:robi

*

hang

  • *
  • 23
Re:Lélektorna
« Válasz #71 Dátum: 2015. Augusztus 17. 13:11 »
Most kaptam azt a hírt, hogy Lendvai Pál szaktanácsadó elhunyt. Nyugodjék békében.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Augusztus 17. 15:50 írta atya »

*

Geddekas

  • *****
  • 5859
Re:Lélektorna
« Válasz #72 Dátum: 2015. Augusztus 17. 15:47 »
Jó méhész volt, de közéleti kérdésekben szűk látókörű. Nyugodjon békében. Vajon szétválik az általa vezetett szervezet vagy együtt marad?
Az élet a legjobb tanítómester, eltekintve attól, hogy minden tanítványát megöli. Bár az erdő zsugorodott, de a fák továbbra is a fejszére szavaztak, mert annak a nyele fából volt, és azt hitték, hogy közülük való.

Re:Lélektorna
« Válasz #73 Dátum: 2015. Augusztus 24. 15:21 »
Nagyon sok harc és küzdelem ebben a világban abból a gyerekes gondolkodásból fakad, hogy azon veszekszünk, kinek van igaza, nem érvelünk, nem keressük a másik logikus meggyőzésének lehetőségét, hanem türelmetlenségünkkel a másikat ellenségünkké tesszük. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)

Re:Lélektorna
« Válasz #74 Dátum: 2015. Augusztus 24. 22:39 »
Székelyföldi szakmai kirándulásunk alkalmával Lázár Tibor méhesében is voltunk a Hargitán.
Gyönyörű, szinte paradicsomi tájban találtuk magunkat.
Lázár Tibort nagyon régóta ismertem, többször tartott Magyarországon is előadást.
Humoráról, ízes beszédéről is híres volt.
Mostani látogatásunkkor döbbenet volt többünk arcán, akik már többször találkoztunk vele.
A stroke megtette hatását!
Sajnos újra kell tanulja az ÁBC-t, és a beszéd is nehezére esett.
Kemény fából faragták, nem adta fel!
Pedig felesége tanácsolta, hogy most ne fogadjon csoportot!
Ő vállalta, és helytállt, szépen bemutatta a technológiáját.
Többször ki kellett segítenünk a fogalmazásban.
Lázár Tibort nem csak mint méhészt, hanem egy óriási küzdőt, egy igazi életművészt ismerhettünk meg.
Nagyszerű ember!
Jó egészséget, és sok boldog évet kívánunk neki még a méhek között!
Nagyernyei Attila