Lélektorna

  • 373 válasz
  • 159613 megtekintés
*

Geddekas

  • *****
  • 5859
Re:Lélektorna
« Válasz #345 Dátum: 2019. Május 03. 23:40 »
Látom, hogy nezegetik-nezegetik a méhészek a fekete-fehéret, de nem szólnak hozzá itt. Viszont face-n pezseg az élet, pörögnek a hozzászólások. Vajon miért? Talán mert ez itt nagyon "kormánypárti", ahol tilos őszintének lenni?

Amott őszintén leírják, hogy ha kapunk 500 Ft-ot, de kivesznek a mérgekkel10-30 kg mézeta kaptárból, akkor miről beszélünk? Mókusvakításról? Ja. De ezt tilos itt leírni, mert azonnal előjön Bross Péter és az OMME felelőssége. Ott bezzeg ezt nyugodtan leírhatják és kapják rá a lájkokat.
Az élet a legjobb tanítómester, eltekintve attól, hogy minden tanítványát megöli. Bár az erdő zsugorodott, de a fák továbbra is a fejszére szavaztak, mert annak a nyele fából volt, és azt hitték, hogy közülük való.

*

Geddekas

  • *****
  • 5859
Re:Lélektorna
« Válasz #346 Dátum: 2019. Május 03. 23:43 »
Tényleg, indítani kéne egy rovatot MÓKUSVAKÍTÁS címmel. Mit szóltok hozzá?
Az élet a legjobb tanítómester, eltekintve attól, hogy minden tanítványát megöli. Bár az erdő zsugorodott, de a fák továbbra is a fejszére szavaztak, mert annak a nyele fából volt, és azt hitték, hogy közülük való.

Re:Lélektorna
« Válasz #347 Dátum: 2019. Május 04. 05:52 »
Annyira elszoktál tőlünk Geddekas, hogy nem találod a témának megfelelő rovatot sem?
Nagyernyei Attila

*

Geddekas

  • *****
  • 5859
Re:Lélektorna
« Válasz #348 Dátum: 2019. Május 04. 14:02 »
Annyira elszoktál tőlünk Geddekas, hogy nem találod a témának megfelelő rovatot sem?
Nagyernyei Attila
Idézet
Mi ez a nagy csend Méhésztársak?
Húsvétolunk, esetleg a méhek mellett ünnepeltek?
Én ugyanis ezt teszem, csak holnap lesz pár óra szabadidőm amikor jön a FŐNÖKÖM a méhesünkbe.

Nagyernyei Attila
Klubvezető
Köszönöm a tanácsot és módosítottam a hozzászólást.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Május 04. 15:08 írta Geddekas »
Az élet a legjobb tanítómester, eltekintve attól, hogy minden tanítványát megöli. Bár az erdő zsugorodott, de a fák továbbra is a fejszére szavaztak, mert annak a nyele fából volt, és azt hitték, hogy közülük való.

*

ata67

  • *****
  • 521
Re:Lélektorna
« Válasz #349 Dátum: 2019. Május 04. 14:09 »
Nem értettem a hsz-t, nem tudtam eldönteni ki írta. Már látom.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Május 04. 14:15 írta ata67 »

*

Geddekas

  • *****
  • 5859
Re:Lélektorna
« Válasz #350 Dátum: 2019. Május 04. 14:25 »
Nagyernyei Atillától akartam két idézetet is berakni, de a számítógép megtréfált. Most pedig már módosíthatatlan a hozzászólásom, mert te reagáltál rá és a szoftver ez esetben nem enged módosítást. Pedig a személyes családi részt éppen töröni akartam és csak a fórum pangására vonatkozó részt akartam berakni. Hát így sikerült.

A fórum pangásának nem az az oka, hogy sok a munka a méhek mellett, hanem az, hogy a nagy de nagyon sok méhésznek tragikus mértékben rossz kedve van és valahol máshol keresi a megoldást. Azért 400 000 méhcsalád elvesztése sok emberben különösen sokféle érzelmi hatást vált ki. Ebbe családok rendülnek bele. És ennek a 400 000 családos katasztrófának a hihetetlen lelki súlyát se Nagyernyei Attila, se az OMME vezetése nem érzékeli.

Ez a fórum nem pangana, ha azt a lelki terhet segítene elviselni, amit a 400 000 méhcsalád pusztulása okozott. Nem pangana, ha reményt adna a további méhészkedésben. Mivel ez a fórum elveszítette az OMME-vel szembeni kontroll szerepét, ezért a méhészeknek nem ad lelki töltést és nincs kedvük ide írogatni, hiszen a méhészeti jövőnek az értelmét keresik és az OMME szennyesének mosogatására nem kíváncsiak.
Az élet a legjobb tanítómester, eltekintve attól, hogy minden tanítványát megöli. Bár az erdő zsugorodott, de a fák továbbra is a fejszére szavaztak, mert annak a nyele fából volt, és azt hitték, hogy közülük való.

*

ata67

  • *****
  • 521
Re:Lélektorna
« Válasz #351 Dátum: 2019. Május 04. 14:46 »
Én közben megértettem a szitut. Ha az “action” gombra kattintasz, szerintem akkor is módosíthatsz, ha utánad irtak.

Re:Lélektorna
« Válasz #352 Dátum: 2019. Augusztus 01. 20:33 »
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=492521344900142&set=gm.2431155526966902&type=3&theater
Remélem megtudjátok nyitni, ha nem itt a szöveg:
"TALÁN MAJD EGYSZER HABLEÁNYT TETOVÁLTATOK A MELLEMRE...

A nyári vakáció egyik reggelén csengettek az ajtón, az egyik lányunk jött vissza az otthonba. Örömmel ugrott a nyakamba s kérdezte: "Mikor megyünk a táborba?" A kislány egy hosszú tanév után nagyon vágyott hazamenni a szüleihez.
Hazavittük a Dévától 200 km-re levő otthonába, de pár nap múlva visszajött, mert - telefonáltam! "Jöjjön, mert megyünk táborba". Hogy mondjam meg, hogy nem igaz, hogy nincs is semmiféle tábor, csak nem kellesz otthon, és igazából egy kegyes hazugsággal postáztak vissza tégedet?

Így most itt vagyunk a Csónakos partján, "táborozunk", hogy ne csalódjon, ki tudja hányadszor a gyermek. Ülök a víz partján és nézem a csapatomat. Forr a víz, én folyamatosan számolom a fejeket. Mind megvannak.

Egyszerre jönnek mellém, hozzám bújnak, mesélnek. Az egyik negyedikes lányunk megkér, hogy tetováltassak szép hableányt a mellemre. "Miért?" - kérdezem. "Mert apukának is egy olyan volt. - És elindul egy csacsogó kispatak - Az én apukám nagyszerű apa volt. Igaz, hogy sokat ivott, s egyszer, mikor korbáccsal megvert, kiütötte az egyik szememet. Nem akarta. Utána apuka is sírt, bánatában nagyon berúgott. Anyuka, mikor két éves voltam, akkor halt meg. Öngyilkos lett, mert sokat k...ott. És apu őt is megverte. De én nem leszek k...a."

Hallgatok, magamhoz szorítom e szép szőke kislányt. Ő csak beszél. Elmondja, hogy mennyi rossz ember van, és hogy az apukát olyan sokan 'bizgették', míg fogadásból megivott két liter vodkát. "Apukám olyan rendes volt, utolsó cseppig megitta, mert az ember, amit ígér, azt meg kell tegye, úgy-e? Apuka sokat hányt és meghalt."

Hallgatunk, a tó vize egykedvűen fodrozódik. Nagyon sok mondat van az életünkben, mit nem tudunk befejezni. Odajön egy másik kislány is. Vizes, szép barna bőre ragyog a napfényben. Három éve van nálunk, az osztály második tanulója. Beszélgetünk. Elmeséli, hogy milyen volt, amikor egy nagyváros állomásán koldult. Nagyon ritkán beszél erről. Most úgy beszél, mint más a nyaralásról: "Olyan bácsi is volt, aki egy egész kiflit adott egyszerre. De nagyon kellett vigyázni a rendőrökre, sokszor kutyával jöttek, s egyszer az egyik társamat meg is harapták a kutyák. Volt egy nagy szemetes láda, oda bújtunk el." És mondja, és mondja.

Úgy látom, hogy a víz, a játék, nemcsak a fizikai mocskot oldja, mossa s remélem viszi messzire. Aztán odasodródik két testvér, a harmadikat végezték. Szédületes energia tépi ezeket a fiúkat. Lendületükben mindenkit lesodornak a lábukról. Nem rosszak, de tíz percenként felsír, visít valaki mellettük. Mint a villámhárító a villámot, úgy vonzzák a 'galibát'. Rájuk szólok, s mint két ma született bárány kunkorodnak mellém. Ha már rohangálni nem lehet, hát engem kezdenek nyuvasztgatni ölelésükkel. Persze hogy beszélgetünk, és persze, hogy szóba jön az édesanya, akinél csodálatosabb anya nincs, de aki nagyon elfoglalt.

Sokszor megcsodálom Isten hatalmát, aki ilyen végtelen erőssé tudja tenni a gyermekek szüleik iránt érzett szeretetét. Mert én csak azt látom, hogy a gyermekek első áldozására a 18 km-re lakó anyuka, azokkal a lakkozott körmeivel és még egy szent szívét is megdobogtató szerelésével, nem tudott eljönni, bár meg volt beszélve és meg is ígérte. A fiúk kérésére egy pár perccel később kezdtük a misét. De nem jött el az évzáró szereplésre sem, és azóta sem jött egyszer se felénk. Megölelem a fiúkat és elismerem, hogy anyuka tényleg nagyon szép, csak az a baj, hogy nincs ideje. S hogy a tépelődésnek véget vessek, szabadon engedem e két szilaj paripát.

Táborozunk! Isten műve: a tó vize, a táj, a gyermekek, és minden olyan csodálatos. Végtelenül jól van minden, úgy ahogy van! Sokszor nem értem, hogy egy-egy törékeny gyermek válla hogy tud ennyi tragédiát hordozni. De úgy látszik, hogy nem is ez a fontos. Ezeket a gyerekeket, a sebeket nem kielemeznem kell, hanem szeretettel átölelni és hordozni. Megtenni mindent, hogy ha már karjaim közé sodródtak, Isten akarata szerint alakuljon a további életük.

Egy labda telibe talál, és szinte észre sem veszem, ott vagyok a Csónakos tó vizében. Játszunk, én vagyok a cica, és forrik a sok gyermek csapkodásától a víz. Tudom, hogy nem megoldani kell a problémákat, hanem kacagni, és eltalálni azt a tenyérnyi kék eget a gyermekek karjai között, hogy nehogy megint én legyek a cica. Játszunk, kissé könnyes a szemem, de itt a tó vizében úgyse vevődik észre. Végül is Jézus nem azt kérte, hogy megértsük ezt a csodálatos szép világot, hanem azt, hogy szeressük, szeretetté váljunk ott, ahol a legnagyobb szükség van ránk. Nehéz megtanulni együtt élni a konkollyal. Dobom a labdát, s persze, hogy valami Isteni erő megint a gyermekek karjai közé vezeti azt. Mindenki kacag, felsültem, alulmaradtam, újból én vagyok a cica. Úgy tűnik, hogy most semmi más nem fontos, és jól van ez így. A teológián, a noviciátus alatt soha nem gondoltam volna, hogy ezek a koszos gyermekek ennyire átszervezik az életemet.

Talán majd egyszer még egy hableányt is fogok tetováltatni a mellemre?

-Böjte Csaba- "

Re:Lélektorna
« Válasz #353 Dátum: 2019. Október 05. 07:41 »
Az utolsó út

"Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.

- Egy pillanat! – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről.

Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfélével teletömve.

- Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.

Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.

- Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.

- Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: - Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?

- Nem az a legrövidebb út – vágtam rá gyorsan.

- Ó, azt egyáltalán nem bánom – mondta. - Egy hospice-házba tartok.

Belenéztem a visszapillantó tükörbe, és láttam, ahogyan a szemeiben csillogtak a könnycseppek.

- Nincs már családom. Mindenki meghalt. - Nagyon csendesen beszélt. - A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.

Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.

- Mit szeretne, merre menjünk?

A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.

Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.

Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton, azt monda:

-Most már mehetünk. Elfáradtam.

Szótlanul haladtunk a megadott címig. Két alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Udvariasan kisegítették az autóból. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.

- Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.

- Semmivel – feleltem.

- Magának is meg kell élnie valamiből – mondta.

- Vannak más utasaim is – szereltem le.

Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.

- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak – mondta végül. -Köszönöm.

Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.

Egy életre zárták rá az ajtót.

Aznap csak vezettem, céltalanul.

Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélgetni.

Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha a hölgy egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?

Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.

Egész életünkben a nagy lehetőségekre várunk. Pedig mindig ott vannak körülöttünk, csak néha meglepő álruhában érkeznek. Úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyi lehetőséget kapunk arra, hogy jobb hellyé tegyük a világot... "

*

ata67

  • *****
  • 521
Re:Lélektorna
« Válasz #354 Dátum: 2019. Október 05. 09:20 »
Számomra az volt a legszebb ebben a történetben, ahogyan ez az idős asszony felkészült a távozásra. Kapcsolatait, életét elrendezte, megbékélt mindekivel és mindennel. A kis bőröndjét elkészítette, mint aki hosszú útra megy. Csak az tud ilyen nyugalommal a halálra készülni, aki nem hagy maga mögött elvarratlan szálakat. Ha voltak vétkei, azokat elrendezte emberekkel, és Teremtővel. Még egyszer végig járta életének emlékhelyeit, a kedves, vagy éppen súlyokkal terhelt állomásait. Micsoda filmet láthatott?! A múló idő  egy szikla szélére állította őt, ahonnan visszatekintve az elmenendő olyan rövidnek látja az életét. A kérdések sorát már megválaszolta:
Mi volt fontos, értékes az életemben? Mi az, amit rosszul tettem? A hibás tetteimet elrendeztem? Legalább bocsánatot kértem? Van, hogy csak ezt lehet, jóvá tenni nem, mert a következmények megtörténtek, az idő kereke nem fordul vissza.
Mindannyian állunk majd a szikla szélén, adjon az Isten nyugalmat, megbékélést mindenkinek a maga idejében.

Re:Lélektorna
« Válasz #355 Dátum: 2019. Október 08. 13:23 »
Ezt írja kivancsi111 tévesen:
"A Klubvezető Úrnak és feletteseinek ugyanakkor részben megálljt parancsol."
Nekem Fehér Viktor (Tomipapa mikulás,aki az ördöggel is cimborál) biztosan nem fog megálljt parancsolni.


Tényleg. :o

...
Amit a szekszárdi piacon hallottál az igaz, a Gyurika már akkor mesélte nekünk, amikor Te a Klubvezető Úr még meg sem írtad. Kurvára sokat gondolsz magadról, és nem világosodsz meg ennyi pofára esés után sem. Te kotyogsz bele, nem Gyurika, mert Ő elmesélte sokunknak, és még sokan mások (ők csak az első írásod után, mikor azt hitték nem ismerjük a--------------
Sokáig gondolkodtam, hogy melyik rovatba is írjam ezt a bombasztikus hírt.
...
Néha bírósági tárgyalásokon látható, néha méhegészségügyi vizsgálatoknál, néha méh-apiterápiás előadást tart, néha fut, másszor méhészeket "oktat", néha lovagi ruhába bújik.....
Szóval univerzális.
Már csak az a kérdés, hogy ki az a géniusz akiről nem is tudtok?
Nagyernyei Attila

 --------------"nagy durranást" ::)), hogy miről van szó. Ellenben Tőled még senki nem értesült semmiről, legfeljebb azt lehetett kihámozni az írásodból, hogy Sebők Doktort akartad befeketíteni,



Pedig figyelmeztetett Viktor. Feledékeny vagy.

...

Attila!

Te tényleg ennyire hülyének nézed az embereket? Miből gondolod, hogy csak az egykori kozmetikus néni kicsi fiacskájának mesélik a piacon , hogy Sárhidi János Dúzson háborúzik a falubeliekkel ? Ráadásul a 600 család sem stimmel, 700 fölött van az.

Attila! Hidd el, amit te itt művelsz, az tényleg minősíthető a személyiségi jogok megsértésével, személyiségrombolás kísérletével, a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazással, a jó hírnévhez való és a becsülethez való jogok megsértésével.

Elkövetted azt a hibát, hogy addig "kotyogtá', amikor senki nem akarta felkapni a fejét az írásodra, amíg nem tudtál ellenállni a saját "humoros szellemességed" késztetésének, s csak elsütötted ismételvén önmagad:

...

Nos, Vezér, kurva nagy hiba volt újból "csőre húzni" ezt a szellemes metaforát, ha az első alkalommal nem lépte át az ingerküszöböt, ez alkalommal lehet, hogy nem jársz ilyen jól, s most odaállsz a bíróság elé.
...



Re:Lélektorna
« Válasz #356 Dátum: 2019. Október 23. 12:42 »
Szerbiában az akác 4€, napra 2€, vaddohány2. 5€. Fizetés 0-60 nap, felvásárló függő, de veszik.
Támogatás nálunk 500din (4,1€)-rol indult, de jövőre 800din (6.8€) lesz családonként.
Panther szerinted az elsőosztályú akác?
 Nem véletlen a magyar méz piacvesztése. Már évekkel ezelőtt hallottam előadáson (szlovén előadó) hogy jelentősen romlott a magyar méz minősége. Szerinte nem a méhészek felejtettek el méhészkedni.

A mi támogatásunk felében uniós, és mi méhészek is csak részben vagyunk tagjai az uniónak, annak ellenére, hogy sokan ezt nem tudják megérteni.  :'(
Nálunk meg már nincs mit venni, de a mellébeszélés az működik. Egymástól vásárolják a piacozó méhészek a mézet, vagy aki nem jár piacra, ő sem akarja elveszíteni a vásárlóit, és ezért rákényszerül erre. A hisztériakeltés tökéletes. Először a híg mézeket fricskázták -jogosan-de aztán gyorsan elkeltek. Majd a többi sem kellett, és mégiscsak elment, minden hülyítés ellenére 200-300 forinttal magasabb áron, mint az előző éves sokkal jobb minőségűek. Most meg már azért az egy-két szem cseresznyéért nem másznak fel a fára, sőt akinek eddig nem volt sürgős, annak ezután sem lesz eladnia azt ;)
Az idei akác tényleg gyenge lett az időjárás következtében. Mennyisége katasztrófa, minősége gyenge. Aki nem tudta kivárni a teljes fedést, annak 18-nál nem lett jobb a víztartalma. Aki kivárta, annak sem lett a tavalyihoz hasonlítható, de a minősége jobb. Az is igaz, hogy a beérlelés miatt 5-10 kilóval családonként kevesebbet lehetett elvenni annak, aki ezt megvárta.
Amit a szlovén előadótól hallhattak, az a bolti mézekre vonatkozik. Na ezeknek a szintjére szerették volna néhányan lerontani a minőségi paramétereket. Egy történet.
Sok éve már jár hozzám egy híres színész és beszédkészséget tanító hölgy mézért. Az egyik évben hozott magával egy 56-os hölgyet, aki a rokona, és azóta Franciaországban él. Nagyon büszke volt arra, hogy Ő még mindig csak magyar akácmézet vásárol, és sok magyar terméket lehet megtalálni a városban, ahol él. Majd megkóstolta az akácmézet nálam, és elkezdett sírni.
"Tudja Molnár Úr, ezt az ízt utoljára kislány koromban éreztem, amikor a szomszéd bácsi szokott nekünk mézet adni." Azóta nem vásárol Franciaországban mézet. Na akkor mit árusítanak az üzletekben magyar akácmézként? (Több példát is tudnék elmesélni, mint ahogy gondolom sokan mások. De van értelme?) Mit tett ezért ez a mai OMME vezetés? Nemrég hungarikummá sikerült kinevezni, most pedig szutyokkal keverve etetik a vásárlókkal, és lapít mindenki.
Kedves T82 örüljetek amíg kívülről látjátok az uniót, és ha beakarnak verni benneteket, vegyétek elő a rokonságot,a T72-t, betárazva...

Re:Lélektorna
« Válasz #357 Dátum: 2019. November 01. 18:11 »

Re:Lélektorna
« Válasz #358 Dátum: 2019. November 08. 12:17 »
Látom, hogy nezegetik-nezegetik a méhészek a fekete-fehéret, de nem szólnak hozzá itt. Viszont face-n pezseg az élet, pörögnek a hozzászólások. Vajon miért? Talán mert ez itt nagyon "kormánypárti", ahol tilos őszintének lenni?

Amott őszintén leírják, hogy ha kapunk 500 Ft-ot, de kivesznek a mérgekkel10-30 kg mézeta kaptárból, akkor miről beszélünk? Mókusvakításról? Ja. De ezt tilos itt leírni, mert azonnal előjön Bross Péter és az OMME felelőssége. Ott bezzeg ezt nyugodtan leírhatják és kapják rá a lájkokat.

Kár hogy itt nem írhattad le, hogy kapunk 500 Ft / méhcsaládot, átlag pártízezret. Az is kár, hogy itt nem írhatod le, hogy ez akkor is kevés, ha tavasszal a dupláját kapjuk, majd utána tovább emelkedik. Kár hogy itt ezeket nem írhattad le.
Einstein tévedett: Ha csak méheink vannak, már akkor leáldozóban az emberiség létjogosultsága!

Re:Lélektorna
« Válasz #359 Dátum: 2019. November 09. 16:28 »
10éve 1800ft volt a támogatás 500 enyivel jobb a forint. mérgezés. naprán lemérgezték a méheket.jelentettem a nébihnek. intézkedés. mintavétel méhekből,növényekből,eredmény semmi méhek kirobbano formában a növnyek 3 honapmulva lebomlottak a méreggel együt igy nem kimutatható még az a szer sem amit a permetezési naplo szerint használtak. nemtudom ezek után mitévö legyek .kiben bizzak