Lélektorna

  • 373 válasz
  • 159527 megtekintés
Lélektorna
« Dátum: 2015. Február 01. 09:16 »
Sziasztok!
Úgy érzem eljött az idő hogy a Fekete-Fehér Méhészklubon új témát indítsak.
A mai rohanó világban szükségünk van egy kis lelki pihenőre.
A Facebook szerveződött szerelmek teljesen elrugaszkodnak a földi élettől.
Már én is azt veszem észere, hogy családi házunk felső szintjén velünk egy háztartásban élő fiúnknak, előbb írok egy e-mailt, mint felszólnék neki gyere le fiam a vasárnapi ebédhez.
Normális dolog ez?
Az elanyagiasult világban ahol barátságok, családi kapcsolatok sérülnek a pénz, a kölcsönkérés, a mutyizás miatt, szerintem  helye van honlapunkon a bölcsességeknek. Ti ezt, hogy gondoljátok?
Üdvözlettel. Nagyernyei Attila
Klubvezető

Re:Lélektorna
« Válasz #1 Dátum: 2015. Február 01. 09:20 »
Tehát akkor lássuk első idézetemet.

" A múltbéli hibák miatti neheztelés és keserűség, nehéz kövekként húzzák le lelkünket.
Csak tőlük megszabadulva nyerhetjük vissza lelki szabadságunkat."

Maria Fontaine

Re:Lélektorna
« Válasz #2 Dátum: 2015. Február 01. 09:56 »
Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte:

 "Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?"
A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta:

"Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat."
"De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent.

A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
 

Végül a szent elmagyarázta:

"Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi."

A szent folytatta: 

"Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást."

Ránézett a tanítványaira és ezt mondta:

"Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."
„Ha meg tudjuk változtatni önmagunkat,
a tendenciák is megváltoznak a világban.
Ahogy az ember megváltoztatja a saját természetét,
úgy fog irányába megváltozni a világ hozzáállása.
Nem szabad arra várnunk, hogy lássuk, mások mit tesznek.”

*

Vivaldi

  • *****
  • 2049
Re:Lélektorna
« Válasz #3 Dátum: 2015. Február 01. 16:54 »
Akárki akármit állíthat az Istenhitről, de egy biztos.
Ha én vasárnap el megyek a templomba, és elülök egy órát, akkor úgy érzem mintha dolgoztam volna valamit, pedig csak ültem és nagyrészt hallgattam.
Ha nem megyek, valami valahol bennem nagyon mélyen, nincs nyugodtan, és dolgoznom kell, de ez az érzés megmarad.
Mindenkinek javaslom, akár hisz akár nem, de valami hiányérzet féle kezd benne mocorogni lelkileg, próbálja ki egyszer kétszer. Annyit biztosan elér, hogy egy idő után úgy érzi, hogy a napjai nem tűnnek a semmibe, ha nem lezárja a hetét, és a heti munkáját, mintegy keretbe foglalja vele. Lesz amihez számolhatja saját idejét, kötődik. A heti bolyongása után, amit vehetünk úgy is mint egy nagy folyót, tavat, vagy tengert, kikötőbe ér, és kiköt vasárnaponként. Hétfőn könnyebb ismét elindulni "halászni".

Re:Lélektorna
« Válasz #4 Dátum: 2015. Február 01. 18:04 »
Mit érnek , azok a nagy szavak ha azt a kicsi csodát nem találod meg a kaptárjaidban ?  Azt hogy túl élték a telet , és új erő éled a szemedelőtt.  Nevezheted Istennek , TTermészetnek vagy aminek  akarod .

*

kiskakas

  • *****
  • 3248
Re:Lélektorna
« Válasz #5 Dátum: 2015. Február 01. 20:14 »
QUQURIQ!!!

Lindzzy!
Mi az asszonnyal, jelbeszéddel kommunikálunk, és lábujjhegyen járunk…
Ha kell meg igen emelt hangon perlekedünk egymással!
De, ha csend van, az oly jó mindkettőnknek…
Így kerek ez már évtizedek óta!

A süketnéma Kiskakas!

*

Vivaldi

  • *****
  • 2049
Re:Lélektorna
« Válasz #6 Dátum: 2015. Február 01. 20:23 »
Mit érnek , azok a nagy szavak ha azt a kicsi csodát nem találod meg a kaptárjaidban ?  Azt hogy túl élték a telet , és új erő éled a szemedelőtt.  Nevezheted Istennek , TTermészetnek vagy aminek  akarod .
Te aztán igazi bogaras ember vagy.
 Én méhész vagyok már nem tudom mióta. Apám is nagyapám is az volt. Fényképpel is tudom bizonyítani. Szeretem is őket. De azért nem vagyok mindig beléjük bújva. Más is van a világon. Engem sok minden érdekel, az is, hogy mi célja az életemnek, miért vagyok itt.
Nekem például a méhészetben legalább annyit jelentenek a méhészkollégák és a barátok mint a méhek. Mert tartozom valahová. Ez nagy dolog.
Az, hogy valaki már annyira van, hogy mást sem lát mint a méheit, hát....?
Te nem látod a fától az erdőt. A méhek azért vannak, hogy általuk megtapasztald a teremtőt, és nem azért, hogy elzárjanak tőle.

*

zümi

  • *****
  • 1382
Re:Lélektorna
« Válasz #7 Dátum: 2015. Február 01. 20:35 »
QUQURIQ!!!

Lindzzy!
Mi az asszonnyal, jelbeszéddel kommunikálunk, és lábujjhegyen járunk…
Ha kell meg igen emelt hangon perlekedünk egymással!
De, ha csend van, az oly jó mindkettőnknek…
Így kerek ez már évtizedek óta!

A süketnéma Kiskakas!


Vigyázz a hang nemmel kakas mert kapsz a "nyújtófával" az asszonytól.....:)
Mindig arra kell törekedned, hogy a legjobb legyél, de sosem szabad elhinned, hogy az is vagy.

Re:Lélektorna
« Válasz #8 Dátum: 2015. Február 03. 20:54 »
   
Böjte Csaba ofm gondolata   

„A bűn – ha nem akarunk tudatosan megszabadulni tőle – tönkre tudja tenni az életünket, olyan, mint egy vadállat, ami széttépi legdrágább kincseinket, vagy mint az árvíz, ami beiszapol mindent, összetöri mindazt, amit fáradságos munkával elértünk. Ezért fontos, hogy a bűnt rossznak tartsuk, elutasítsuk, és mint a szemetet dobjuk ki az életünkből. Tehát a bűnbánat lényege, hogy ne dédelgessünk magunkban vadállatokat, ne mentegetni, magyarázgatni akarjunk egy-egy bűnös szokást vagy másra hárítani a felelősséget, hanem irtsuk ki az életünkből.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

*

kiskakas

  • *****
  • 3248
Re:Lélektorna
« Válasz #9 Dátum: 2015. Február 03. 21:03 »
QUQURIQ!!!

Ezt is hívatalosan, a szolgálati szabályzatnak megfelelően beküldhetnéd az OMME IB-EB becses tagjainak!
Jó lenne Nekik lélekfehérítésre!

Kiskakas!
« Utoljára szerkesztve: 2015. Február 07. 20:33 írta kiskakas »

Re:Lélektorna
« Válasz #10 Dátum: 2015. Február 05. 14:51 »
    Böjte Csaba testvér és az autóstoppos. Divat a siránkozás!!                                                 https://www.youtube.com/watch?v=RJJjIJ3tlYc
« Utoljára szerkesztve: 2015. Február 05. 14:56 írta george75 »

Re:Lélektorna
« Válasz #11 Dátum: 2015. Február 06. 06:47 »
AZ ÖREGEMBER ÉS A LÓ TANMESÉJE
Élt egyszer egy öregember, aki egy kicsi faluban lakott. Bár szegény volt, mégis mindenki irigyelte gyönyörű fehér lova miatt. Még a király is megkívánta az öregember kincsét. Az emberek jó pénzt megadtak volna a paripáért, de gazdája mindig visszautasította:
– Ez a ló nem pusztán egy ló számomra – mondta az érdeklődőknek –, hanem egy személy. Hogy adhatnék el egy személyt? Ő a barátom és nem a tulajdonom. Hogy adhatnék el egy barátot? A férfi szegény volt, a kísértés pedig igen nagy, de nem volt hajlandó megválni a lótól. Egyik reggel azonban nem találta paripáját az istállóban. Az egész falu összecsődült.
– Te, bolond öreg – csúfolták. – Megmondtuk előre, hogy előbb-utóbb el fogják lopni a lovadat. Annyira szegény vagy, hogy is remélhetted, hogy meg tudod védeni azt az értékes állatot? Jobban tetted volna, ha eladod. Akármennyit megadtak volna érte. Most aztán se ló, se pénz. Átok ül rajtad. - Az öregember így válaszolt:
– Ne ítélkezzetek túl gyorsan! Csak annyit mondjatok, hogy a ló nincs az istállóban. Egyelőre ez minden, amit tudunk, a többi csak ítélet. Honnan tudjátok, hogy átok van-e rajtam vagy sem? Mi alapján ítélkeztek? - A falubeliek visszavágtak:
– Ne nézz minket bolondnak! Lehet, hogy nem vagyunk filozófusok, de nem is kell nagy értelem ahhoz, hogy felmérjük azt, ami itt történt. Az a tény, hogy elment a lovad, egy átok. - Ismét megszólalt az öregember:
– Csak annyit tudok, hogy az istálló üres, nincs benne a ló. A többit nem tudom. Azt, hogy ez átok vagy áldás, senki sem tudhatja. Csak a dolgok töredékét látjuk. Ki tudja megmondani, mi következik ezután? - A falu lakói kinevették. Mindig bolondnak tartották az öreget. Ha nem lett volna az, már régen eladta volna a lovát, és felélte volna az árát. Ehelyett napról napra kaparta össze a betevőt. Most bebizonyította, hogy tényleg bolond. Tizenöt nap múlva a ló visszajött. De nem egyedül tért ám vissza, hanem egy tucat vadlovat hozott magával! Ismét összecsődült a falu népe a favágónál, de most így beszéltek:
– Öreg, igazad volt, tévedtünk. Amit mi átoknak gondoltunk, az lényegében áldás volt. Kérünk, bocsáss meg nekünk! Ő így válaszolt:
– Ismét túl messzire mentek. Csak annyit mondjatok, hogy a ló megint itt van. Csupán azt állapítsátok meg, hogy egy tucat lóval jött vissza, de ne hozzatok elhamarkodott ítéletet! Honnan tudjátok, hogy ez áldás-e vagy sem? Most csak az események töredékét látjuk. Ha nem ismeritek az egész történetet, hogyan ítélkezhettek? Ha csak egy oldalt olvastok el, hogy tudjátok elbírálni az egész könyvet? Amit most ismerünk, az csupán egy részlet! Ne mondjátok, hogy ez áldás! Senki se tudja. Én meg vagyok elégedve azzal, amit tudok, és nem zaklat fel az, amit nem tudok.
– Talán igaza van az öregembernek – mondták. De magukban mégis azt gondolták, hogy nincsen. Úgy vélték, az, hogy tizenkét vadló csatlakozott a favágó lovához, csakis áldás lehet. Hiszen kevés munkával a vadlovakat be lehet törni, betanítani, és sok-sok pénzért eladni. Az idős embernek volt egy fia. A fiatalember elkezdte betörni a vadlovakat. Néhány nap múlva leesett az egyikről, és mindkét lábát eltörte. A falu lakói megint eljöttek, és rögtön véleményt mondtak a történtek alapján.
– Igazad volt – ismerték el. – A tizenkét ló nem áldás, hanem átok. Egyetlen fiad eltörte mindkét lábát, és most öregkorodra nincs, aki segítsen neked. Most szegényebb vagy, mint valaha. Az idős favágó ismét csak ezt mondta:
– Ne menjetek olyan messzire ítélkezésetekben. Csak annyit mondjatok, hogy a fiam eltörte a lábait. Ki tudja, hogy ez áldás-e vagy átok? Senki sem. Az egész kép töredékét látjuk csupán. Néhány héttel később az ország háborúba keveredett a szomszéd országgal. A falu minden fiatalemberének be kellett vonulnia a hadseregbe. Csak az öregember fia kapott felmentést a balesete miatt. Az ellenség óriási túlerővel érkezett, s az emberek nagyon féltek, hogy soha többé nem fogják látni fiaikat. Ismét fölkeresték az idős favágót, sírva, jajgatva, mert elvitték drága fiaikat. Megint megszólalt az öregember:
– Miért vontok le mindig következtetéseket? Senki sem tudja még, mi lesz. Csak annyit mondjatok, hogy a ti fiaitok elmentek a háborúba, az enyém pedig nem. Senki sem elég bölcs ahhoz, hogy megállapítsa, ez vajon áldás vagy átok. Csupán az Isten tudja. - Az idős favágó megelégedett azzal, amit tudott, és nem izgatta magát azzal, amit nem volt képes megérteni.
Epiktetosz mondta: „Mindig meg vagyok elégedve azzal, ami történik, mert arra gondolok, hogy amit Isten választ, az jobb, mint amit én választanék.”
„Ha meg tudjuk változtatni önmagunkat,
a tendenciák is megváltoznak a világban.
Ahogy az ember megváltoztatja a saját természetét,
úgy fog irányába megváltozni a világ hozzáállása.
Nem szabad arra várnunk, hogy lássuk, mások mit tesznek.”

Re:Lélektorna
« Válasz #12 Dátum: 2015. Február 09. 20:59 »
Farkas az emberben


Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.

Azt mondta:

" Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.

Egyikük a Rossz. - A  félelem, a düh, a irigység, a féltékenység, a  sajnálat, a szánalom, a kapzsiság, az erőszak, az önsajnálat, a bűntudat, a harag, a kisebbrendűség, a hazugság, a hamis büszkeség, a felsőbbrendűség és az ego.

Másikuk a Jó. - Az Szeretet, az öröm, a béke, a remény, a nyugalom, az alázat, a kedvesség, a jóindulat, az empátia,  a nagylelkűség, az igazság, az együttérzés és a hit." '

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:

" És melyik farkas győz?"

Az öreg indián mosolyogva válaszolt:

"Az, amelyiket eteted!"

„Ha meg tudjuk változtatni önmagunkat,
a tendenciák is megváltoznak a világban.
Ahogy az ember megváltoztatja a saját természetét,
úgy fog irányába megváltozni a világ hozzáállása.
Nem szabad arra várnunk, hogy lássuk, mások mit tesznek.”

Re:Lélektorna
« Válasz #13 Dátum: 2015. Február 10. 09:00 »
Nagyon jó vagy lindzzy!
Kár, hogy nem tudom ki vagy,  jó "ember" lehetsz , és valószinüleg jó méhész is.

Köszönettel: Bercsényi

Re:Lélektorna
« Válasz #14 Dátum: 2015. Február 10. 12:20 »
Én még csak kisinas vagyok,de azért köszönöm. :)
Az viszont meglep,hogy nem tudod,hogy ki vagyok.Párszor már összefutottunk.No,de majd súgok egy kicsit. ;)
„Ha meg tudjuk változtatni önmagunkat,
a tendenciák is megváltoznak a világban.
Ahogy az ember megváltoztatja a saját természetét,
úgy fog irányába megváltozni a világ hozzáállása.
Nem szabad arra várnunk, hogy lássuk, mások mit tesznek.”