2009-ben a Lyon közelében egy kisvárosban árultam a mézemet karácsonyi vásáron. Első nap nem volt semmi probléma. Még a következőn sem, hiszen még kicsi volt a forgalom és alig voltak vevők és árusok a piacon.
Ámde!
Harmadik napon megjelent egy francia helybeli ételeket előállító gyorsétkezde. Hát gyerekek! Az a döghús illat ami attól kezdve terjengett a piacon, az bizony kutyaf@sza ahhoz képest, ami a mi savanyú káposztánk fölött lengedezik. Hogy a fenébe képesek ilyesmit megenni ezek a francia csigazabálók? Állati belsőségekből nyuvasztott rothasztott, aztán főzött és sütött (bocsánat, inkább odakozmáltatott) valami. Megkóstoltam nagy keservesen, mert illet megkóstolni, de bizony nagyon erőlködnöm kellett hogy mosolyogjak. Ezek a csigazabálók meg mindig sorbaálltak érte.
Azt szűrtem le tanulságként, hogy konyhai ízekről és illatokról kínaival és franciával magyar ember ne vitatkozzon, mert soha meg nem érti egyik a másikat.