Geddekas írta:
"Szóva szálljunk le a földre. Álljunk a két lábunkra és őszintén mondjuk el, hogy a magyar átlagméhész nem perget se a repcéről se az akácról két fiók mézet. Hanem a kettőből nyöszörögve hoz ki egy pergetést. Ez volt a jellemző az elmúlt 5 esztendőben. És ennek sok oka van, amit nem szégyen elmondani. És ezekben a nehéz időkben is lehet jó mézet pergetni. És ebben az NB fekvő kaptár élenjáró még mindig, mert sokkal kevesebb pakolással, munkával lehet vele jó mézet termelni, mint bármelyik rakodóval. És sok újdonságot nem kell kitalálni ahhoz, hogy ez sikerüljön is. Kerülje a repcét messzire és ne felejtse el, hogy hogyan lehet tiszta akácmézet pergetni. Azt se szégyen bevallani, hogy manapság sokkal nehezebb tiszta akácmézet pergetni, mint 15 évvel ezelőtt, mivel sokkal többet szenvednek a méhcsaládok. No, nem a stressztől, hanem a mérgektől."
Na igen, "a magyar átlagméhész", ilyen nehéz időkben erősen láthatóvá válik az hogy valaki ért hozzá vagy sem.
Az is igaz hogy sokan szinte soha sem pergetnek repcét, vagy csak annyit hogy összemaszatolja az akácot. Ugyan is repcére nincs ütőképes állományuk, esetleg feljönnek rajta a méhek, ha nincs egyéb bajuk.
Személy szerint én már jobban készülök a repcére mint az akácra, azt ha sikerül megfogni, és az időjárás is kegyes 15-30 kilót is adhat családonként, de csinálni kell, a méheknek jónak kell lenni, másképp esélytelen akármilyen jó földben van.
Mindjárt jobban kezdődik az év egy kis marék pénzel a zsebben
, könnyebben veszi később az akadályokat az
ember.
De nagyon ráugrottál a nagybocira, ami nem baj, nekem is van egy sor, de a vele való vándorlás és az egész napos benne görnyedés, legfeljebb a gerinc vagy lágyéksérv megszerzésében jár élen.
Na de nem ezért hoztam fel az NB fekvőkaptárt, hanem azért mert ez így édeskevés, mond el melyikre gondolsz, nagyon nem mindegy melyik fajtájában, milyen technológia alkalmazásával nyomja az ember.